Nincs időd semmire? Nagy a nyomás rajtad? Feszült vagy amiatt, mert nem elég a 24 óra? Lehet számodra is ismerősek a fenti mondatok. Habár rengeteg időbeosztási metodikát találhatunk az interneten; tapasztalatom szerint az időzavar problémaköre sok esetben mélyebbről gyökerezik. Éppen ezért számos kliensem panaszkodik arról, hogy bár sok féle időzavart felszámoló módszert kipróbált, de egy idő után mindig azt vette észre, hogy ugyanúgy visszaállt minden a régi kerékvágásba és ugyanúgy rohant a feladatai után. Ebben a cikkben szeretném megmutatni neked, hogy hogyan hozod magadat olyan helyzetbe, hogy aztán nem lesz elég időd. Tarts velem a cikkben!
Tudatos Megújulás Program – Segítek megtalálni az utadat
Életciklusok és az időzavar
Alapvetően az életciklusaink határozzák meg, hogy éppen mennyi feladatunk van. Más leterheltséget jelent, amikor egyetemisták, fiatal felnőttek, párkapcsolatban élők, házasok, egy gyerekesek, több gyerekes, kis gyerekes szülők vagy már nagyobb gyerekes szülők vagyunk. Az idő előrehaladtával a feladataink száma és a leterheltségünk nő. Amikor a gyerekek felnőnek és kirepülnek, csak akkor indul el csökkenés a feladataink tekintetében. Éppen ezért ha még csak az életpályád elején jársz jobb, ha elfogadod, hogy a közeljövőben kevesebb dolgod nem lesz. 😩
Tudod, ez olyan mintha az mindannyian egy önálló kisbolygóként indulnánk neki az életnek. Pont leváltunk a nagybolygóról és szabadon pörgünk a világűrben. Ebben az időszakban nagyjából még mindneki tudja menedzselni a dolgait. Én is emlékszem erre az időszakra, amikor még bőven belefértem a nap 24 órájába. Sőt időnként délelőtt 11-.ig lustiztam. Ez idő tájt, azért még erősen a szüleimre támaszkodtam és alig volt bárki, akiért felelősséget kellett vállalnom. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egyre több kisbolygó kezdett körülöttem keringeni, akikért már felelősséget kellett vállalnom.
Olyan kisbolygók ők, akik munkát adnak nekünk. A gyerekeink, a partnerünk, háziállataink idővel pedig idősödő szüleink, rokonaik. A kisbolygók számával arányosan nő a leterheltségünk. Mi pedig egyre jobban az időzavar foglyaivá válunk.
Időzavar ellenszere az én-idő?
Amikor nagyon leterheltek vagyunk, a rengeteg feladat, a körülöttünk pörgő kisbolygók miatt a testünk, a lelkünk és az agyunk is lemerül. Ilyenkor eljutunk oda, hogy nem bírjuk a feszültséget, egyre ingerültebbek leszünk és elkezdünk hibázni. Ebben a helyzetben felértékelődik az én-idő jelentősége és jótékony hatása.
Mit jelent az én-idő?
Én-időnek nevezünk bármi olyan időt, amikor tényleg olyan dolgot csinálunk, ami minket feltölt, örömet okoz, kikapcsol. Mivel mindenki más ezért nincs arra tuti recept, hogy mit érdemes csinálni az én időben. Sokkal inkább fontos, hogy kitapasztaljuk, mi az, ami minket feltölt, kikapcsol.
- Van, aki főz,
- van, aki var,
- vagy puzzlet rak ki.
- Másvalaki vásárol,
- olvas,
- túrázik,
- edz…stb.
- Te hogyan kapcsolsz ki?
Én például rúdtáncolók. Az edzés közben teljesen kikapcsolok nem aggódom semmin, nem is gondolok semmire, összepontosítok és „csak” jelen vagyok.
Az én-idő alatt, nincsenek kellek, muszájok, elvárások. Az én-idő egy sziget az időzavar háborgó óceánján. Az, hogy tudjuk -e mit szeretünk, mi az, ami kikapcsol minket, nagyban függ attól, hogy mennyire ismerjük magunkat. Az, egy nagyon fontos tudás magunkról, hogy mi tesz minket boldoggá, mi okoz örömet vagy éppen lazít el. Te tudod ezt magadról?
Mennyi időre van szükségünk?
Ez is egyénenként nagyon változó. Van, akinek elég, hogy egy évben egyszer hosszabban nyaral. Ilyenkor teljesen kipiheni magát és újult erővel tér vissza a hétköznapokba. Sokan, lehet te is, nem is tud azonnal kikapcsolni. Kell pár nap, hogy átváltson, le lazuljon. Van, akinek viszont sokkal több én-időre van szüksége vagy legalábbis sűrűbben és inkább a mindennapokba beágyazva. Ráadásul ez simán változhat a különböző életciklusainkban is.
Én például nagyon sok én-időt igénylek, amikor magam lehetek nem kell másokra figyelnem, másokkal kapcsolódnom. Ezt régen úgy oldottam meg, hogy nyaranta hosszú időre elutaztam. Ha ezt nem tudtam megtenni, akkor feszült lettem és türelmetlen a környezetemmel. Mióta három gyermekem van és elég sokat is dolgozom, ezt már értelemszerűen nem tudom így megtenni. Olyan sok kis bolygó van körülöttem, hogy már én sem vagyok képes 8 – 10 hónapot arra várni, hogy majd nyáron jó lesz, vagy hogy majd elmegyünk síelni. Ráadásul a covid miatt ezek a lehetőségek is erősen beszűkültek. Úgyhogy sokkal inkább a mindennapokba kell beépítenem az én-időm, hogy elkerüljem a tartós időzavart.
Te hogy vagy ezzel? Neked elég, ha időnként elutazol hosszabb utakra? Vagy ha hétvégén kapsz egy kis én-időt? Esetleg betudod illeszteni a mindennapjaidba?
Mi köze a hiedelmeinknek az időzavarhoz?
Nap, mint nap rengeteg elvárásnak kell megfelelnünk. De a hiedelmeink által (hogyan kellene viselkednünk, teljesítenünk, működnünk helyzetekben) további követelményeket támasztunk magunkkal szemben. Megengedhetjük e magunknak, hogy pihenjük? Van olyan, hogy a kevesebb is elég? Vagy a hiedelmeink által vezérelt maximalizmusunk, alkalmazkodásunk nem teszi ezt lehetővé. Mindig mindenben jól kell teljesíteni, nem lehet nemet mondani, hatékonynak kell lenni, fejlődni kell, segíteni kell másoknak stb. A hiedelmeink határozzák meg, hogy képesek vagyunk-e nemet mondani bizonyos szituációkban és inkább saját magunkra fordítani az időt. A nemet mondás pedig az első lépés az időzavar leküzdésének rögös útján.
Döntések és határvonalak
Mindenkinek van egy személyes tere. Egy láthatatlan tér, ami körülvesz minket. Ennek a térnek a nagysága egyénenként eltérő, de a közös benne az, hogy a nagyságát mi magunk szabályozzuk. A tudatos nemet mondással valójában meghúzzunk egy határvonalat magunk és a környezetünk között. A határvonal kijelőlése abban segít, hogy élhetőbbé, nagyobbá, levegősebbé tegyük a saját életterünket ezzel is csökkentve az időzavar jelenlétét az életünkben.
Neked nagy, szellős tered van, ahol kényelmesen elférsz, sőt új dolgok kipróbálására is lehetőséged van? Ha úgy érzed nem elég a tered, a környezted hátrébb húzódik, teret ad?
Vagy éppen csak annyi teret túrtál ki magadnak, hogy éppen csak képes vagy lélegezni és amikor megmozdulsz azonnal beleütközöl valakibe? Az ütközést követően pedig te vagy az, aki még inkább összehúzódik?
Fáradt vagyok, pihenni szeretnék. De ezt még meg kell csinálnom, mert…
Ismerős?
A pillanatnyi döntéseink hatással lesznek az életünkre és a mindennapjainkra, illetve arra, hogy hogyan is érezzük magunkat a bőrünkben. Ha kivagyunk merülve, ha állandó az időzavar az életünkben, érdemes végig gondolni, hogy nem vagyunk e túl engedékenyek és nem mondunk-e túl hamar mindenre igent? Lehet túlságosan magunkra húzzuk a feladatokat? Ha nemcsak túlélni akarjuk az életünket, akkor meg kell tanulnunk a világ és közted lévő határvonalat egy számodra kényelmes helyen meghúzni.
Mik azok a hiedelmek?
Ezek olyan gyerekkorból hozott téves meggyőződések vagy elképzelések, szabályok, amik még régről jöttek és tudattalanul akadályoznak minket. Nem mindig jövünk rá, hogy amit gondolunk a dolgokról vagy a világról, azok valójában nem az itt és most tapasztalásai. A berögződött viselkedés és gondolati-mintáinkat alakíthatták a szüleink, a közvetlen gyermekkori környezetünk, nagyszüleink, testvéreink, pedagógusaink, vagy kortársaink.
Remek példa erre egy kliensem története, akinek három gyereke van: két lánya és egy fia. Ő otthonról dolgozik, a férje viszont eljár dolgozni és azt vette észre, hogy a fia kiszolgáltatja magát a lányokkal, akik ezt készségesen meg is teszik. Elkezdett azon gondolkozni, vajon ez miért alakult így? Rájött, hogy valójában a fia és a lányai ezt látják otthon. Amikor a férje hazajön, kliensem – bár ő is ledolgozta a 8-10 órás munkát – azonnal ugrik és hozza a férje vacsoráját és körbeugrálja őt.
Rengeteg mondás vagy bölcselet létezik társadalmi és családi szinten is, amiből azt gondolhatnánk, hogy az őseink mintái még működő igazságok 2021-ben is. De éppen itt a bökkenő. Ezek az igazságok, már nem támogatnak minket. Lehet, hogy egy-egy ilyen bölcselet az akkori körülmények között támogatták őseinket, de a mi jelenünkben, a mi körülményeink között már inkább gátló hatásúak.
Ezeket a szülő lehet, hogy motivációs szempontból osztja meg velünk, de helyette inkább egy inadekvát elvárássá alakul. Természetesen én sem tudom megmondani a tuti módszert, hiszen a világ folyamatosan változik. Ezért érdemes megkeresni az itt és most-ra az optimális megoldást.
Milyen gátló gondolatok jelenhetnek meg?
Az alábbi listában összegyűjtöttem néhány tipikus gondolatot:
- nem (vagyok) elég jó, mert…
- nem érdemlem meg, mert…
- nem vagyok szerethető, ha…
- tökéletesnek kell lennem, mert…
- nálam kell lennie a kontrollnak, különben….
- csak én tudom megcsinálni, nélkülem nem megy, mert…
- szüksége van rám (akkor is, ha meg tudja csinálni)
Mind-mind olyan hiedelem, ami csak gátolja az időbeosztásunkat és újratermeli az időzavart. Hogyan gátolnak ezek a hiedelmek? Mert ha megjelenik a hiedelem, akkor azonnal megérkezik rá az ennek megfelelő reakció (minta, viselkedés) is.
Elvégzem? Nem végzem el? Most végzem el? Én végzem el, mert maximálisan csak én tudom elvégezni. Ráhagyással végzem el, így kényelmesen megtudom csinálni?
Amikor találkozunk egy feladattal, vagy a környezetem felől megjelenik egy igény vagy elvárás, ott máris belép a saját hiedelemrendszerünk is. Éppen ezért fontos, hogy tudatosítjuk az időzavart létrehozó hiedelmeinket, mivel csak akkor tudjuk megtartani az időmenedzsment módszereket hosszabb távon, ha nem zökkentenek ki ebből a hiedelmeink.
Módszerek az időzavar ellen
To do listák
Az időzavar ellen a leghatékonyabb ha összegyűjtjük egy listába azokat a feladatokat, amit meg szeretnénk csinálni, és lehetőleg vegyük előre az egyszerűbb, könnyebb teendőket. Ezzel már a nap elején kapunk egy kis sikerélményt, ami lendületet ad a nehezebb, vagy bonyolultabb feladatok megoldásához. A többi feladatot pedig próbáljuk meg szétosztani a nap folyamán.
Halogatáson kaptuk magunkat? Általában akkor halogatunk valamit, ha nem látjuk át, ha túl nagy az adott feladat, vagy ha nem tudjuk, hogy milyen módszerekkel oldjuk meg azt. Érdemes ilyenkor a nagy feladatot kis lépésekre bontani és megkeresni a gátló tényezőket. Mi a probléma, honnan induljunk ki, miért nem megyünk bele a feladatba? Érdemes tehát emészthető lépésekre bontani a kihívást.
Ennek az időzavar elleni módszernek a másik nagy előnye, hogy rengeteg időt megspórolhatunk azzal, ha tudjuk, mi a feladatunk, vagy ha tudjuk, hogy mi maradt meg az előző napról. Mindemellett eldönthetjük azt is, hogy aktuálisan mik azok a feladatok, amiket van erőnk, kedvünk vagy éppen lehetőségünk megcsinálni. De ha éppen nagyon aktívak vagyunk, és van még fél óránk, akkor akár egy következő feladat is beleférhet.
Fontos-sürgős mátrix
Az Eisenhower mátrix igazán egyszerű, de nagyszerű eszköz időzavar esetén a hatékonyabb feladatvégzés és priorizálás elérésének érdekében. Az alapelve az, hogy ami fontos, az ritkán sürgős. Ami meg sürgős, az ritkán fontos. Egy 2×2-es táblázatot képzeljünk el, ahol a sorok címkéi a fontos-nem fontos feliratot viselik, míg az oszlopok címkéi a sürgős-nem sürgős szavak.
- A fontos és sürgős kockába azok kerülnek, amit azonnal meg kell csinálnunk,
- A sürgős, de nem fontos kockába pedig a kiszervezésre váró feladatok kerülnek.
- A fontos, de nem sürgős kocka feladatait érdemes betervezni az időrendünkbe,
- A nem fontos és nem is sürgős feladatokat pedig akár el is felejtheted.
Fontos, de nem sürgős: Át kell válogatnom a nyári és a téli ruhákat, majd az évszaknak nem megfelelő ruhákat kivonni a forgalomból és az aktuálisan használt ruhákat visszatenni a polcra. Ha ezt most megcsinálom, akkor rengeteg időt megspórolhatok azzal, hogy a szükséges darabok kéznél vannak és nem kell keresgélnem, rohangálnom értük. Amivel nagy könnyebbséget hozunk az életünkbe a jövőben, az a tevékenység ide kerül.
Nem fontos, de sürgős: Ezek azok a tevékenységek, amik leginkább okozzák az időzavart, mert teljesen szétszedik az ember napját. Például a telefonhívások, e-mailek, messenger üzenetek:
Légyszi ezt intézd el! Tudnál abban segíteni, hogy ….! Ezt meg azt jó lenne, hogyha ….! Hát ezeket kellene…!
És itt történik meg hogy már nem a saját terünkben vagyunk. És itt jönnek a hiedelmek és a határkezelés fontossága, amikor megjelenik egy nyomás. Amikor megkérnek minket, hogy intézzünk már el valamit, és mivel bajban van a másik, megtesszük. Vagy amikor éppen benne vagyunk valamibe, de közben felhív a gyermekünk, és mivel szeretjük, ezért felvesszük a telefont. Rengeteg minden képes megakasztani a napunkat és itt kell észnél lennünk és meghúzni azt a határt, ahol nemet mondunk.
Nem fontos és nem sürgős: Tipikusan olyan feladatok, amiket ha ottfelejtünk, egyszer csak megoldódnak akár maguktól is, vagy kiderül, hogy a megoldatlanságuk sem jelent semmilyen problémát. De ha megcsináljuk, azzal saját magunknak okozunk plusz fáradtságot, hiszen hozzáadott értéket nem teremtenek, de időzavart okoznak. Ezek az igazán időrabló tevékenységek, tehát érdemes őket elengedni.
Pomodoro technika
Francesco Cirillo a hatékonyság növelésére fejlesztette ki ezt a módszert. Ahhoz hogy hatékonyan tudjunk dolgozni, fontos, hogy egy dologra tudjunk figyelni. Manapság a munkavégzés borzasztó nehezített körülmények között megy, hiszen többfelé kell figyelnünk, e-maileznünk, telefonálnunk, esetleg csöngetek, vagy Messenger-en keresnek. Ez pedig azt eredményezi, hogy nem tudunk elmélyülni és ezzel könnyen el is vesztjük a fókuszt és persze az időt is.
Ismerősek azok a mondatok, hogy:
Már megint elment a nap úgy, hogy nem haladtam! Mivel szöszöltem ennyit? Hullafáradt vagyok és ennek ellenére nincsenek készen a feladataim!
A Pomodoro módszerrel elmélyíthetjük a fókuszt azzal, ha 25 percet csak és kizárólag a munkánkra fordítunk, hiszen egy felnőtt ember egy huzamban ennyi ideig tud figyelni. Érdemes a 25 perc munka után 5 perc pihenőt beiktatni, majd újból nekiülni dolgozni 25 percen át. Ezt a blokkot négyszer érdemes megismételni, ezután pedig egy hosszabb pihenőt is érdemes csinálni. Fontos, hogy a munkaidődnek legyen egy kerete.
Amikor még irodában dolgoztam, akkor törekedtem az elmélyült fókusz megszerzésére és megtartására. Ez azt jelentette, hogy nem hívtam ezalatt senkit, nem vettem fel a telefont és lekapcsoltam az e-maileket is. A koncentrált időt addig tartottam fenn, amíg hatékonyan és elmélyülten haladni tudtam. Akkor még nem ismertem a Pomodoro elvet, ezért 50 vagy több percig is dolgoztam egyhuzamban, hogy ne menjen el a fókusz a munkámról. Ugyanis ha elveszítjük a koncentrációt, akkor kiesünk és nehezebb visszakapcsolódni. Ráadásul minél többször kiesünk, annál nehezebb lesz.
Pareto elv
A 80/20-as szabálynak is emlegetett módszer Vilfredo Pareto közgazdász nevéhez fűződik, aki az 1900-as évek elején hozta be a köztudatba a technikát. Megfigyelte, hogy feladataink 80%-át az időnk 20%-ában látjuk el. Ez azt jelenti, hogy a megmaradt feladat 20%-át 80%-os időráfordítással tudjuk megcsinálni. Tehát valójában még az elején meg tudunk csinálni nagy hatékonyságú feladatokat, de van egy pont, amikor már nem éri meg beletenni az energiát.
Ez főleg a maximalisták számára fontos, hogy időben abba kell tudni hagyni a dolgokat. Tehát nem kell mindig mindent tökéletesre csinálni, vasalni, csinosítgatni, hanem igenis el kell fogadni, ha valamit már nem lehet a tökéletességig fejleszteni.
Nagyon fontos tehát, mindannyian magunknak alakítsuk ki a saját módszereinket, ezzel pedig a hatékonyságunkat és a motivációnkat is. Vegyük szemügyre a hiedelmeinket, és húzzuk meg a határainkat annak érdekében, hogy ezzel kikerüljük a „nincs időnk még magunkra sem” csapdát. Ha elkezdünk tudni nemet mondani, akkor hirtelen csökkenni fog a feladatok száma, ami gyakorlatilag már fél siker az időbeosztás területén!
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Ha kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal és másokkal is!
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.