A párkapcsolati problémák hátterében számtalan esetben az egyik vagy mindkét fél ambivalens kötődési stílusa áll. A kötődés kialakulása, a nagyon korai gyermekkorra tehető. Az, hogy csecsemőként milyen kapcsolatot tudtunk kialakítani az elsődleges gondozónkkal (legtöbb esetben anya, de lehet más személy is) nagyon mélyen befolyásolja milyen típusú kötődést építünk ki későbbi partnerünkkel. Az ambivalens kötődési stílus körülbelül 2-3 éves korunkra kialakul és ez a későbbiekben már önmagától jelentősen nem változik. Azért írtam, hogy önmagától, mert önismereti munkával, terápiás segítséggel, illetve gyógyító kapcsolatokon keresztül ezek a minták átírhatóak.
Tudatos Megújulás Program – Segítek megtalálni az utadat
Szinte hallom, ahogy azt kérdezed magadban, oké az első kettőt ismerem, de mik azok a gyógyító kapcsolatok? Gyógyítónak azokat a kapcsolatokat nevezem, amikor fiatalkorban egy olyan szeretetkapcsolatot alakítunk ki valakivel, ami szöges ellentéte az otthonról hozott kötődési mintánknak. Ez lehet barátság, vagy akár szerelem, de ezek a kapcsolatok mindig erősen szimbiotikusak, azaz mindkét fél komoly egymásra utaltságot él meg benne.
Biztos ismersz olyan párokat te is, akik már nagyon fiatal koruk óta vannak együtt. El sem tudják képzelni egymás nélkül az életüket. Ez egy szempontból nagyon is irigylésre méltó, hiszen ki ne akarna egy biztos, tartós kapcsolatban élni? De tapasztalatom szerint a nagyon fiatal korban kötött kapcsolatok esetén, ha megkapargatjuk a felszínt, hamar kiderül, hogy az egymásra utaltság, az összekapaszkodás oka, valamilyen korai gyermekkorban elszenvedett érzelmi hiány. Erre a hiányra tud reflektálni a másik fél és szinte teljesen betölti, kiszolgálja azt a kötődési hiányt. Visszatekintve gyakran jellemzik így a kapcsolatot: „Ő volt a legjobb barátom, a férjem, egy kicsit az apukám. Teljesen összezártunk, mindent együtt csináltunk.”
Mielőtt bárki nekem támadna, nem azt állítom, hogy minden fiatal korban kötött kapcsolódás mögött ez áll. De azt igen, hogy ebben az életkorban nagy eséllyel a kapcsolat alapdinamikáját ez az igény határozza meg.
De térjünk vissza a kötődés kérdésére. Amikor azzal fordulnak hozzám párok, hogy pusztító, nagy érzelmeket megmozgató veszekédeseik vannak, szinte biztos, hogy a feszültségek hátterében, valamelyik fél ambivalens kötődési stílusa áll. Annak érdekében, hogy jobban megértsük, mi a köze a kötődési stílusunknak a párkapcsolati surlódásainkhoz, érdemes végigvenni milyen típusok is léteznek.
Csecsemőként nagyon hamar megtanuljuk mennyire számíthatunk a környezetünkre. Kitapasztaljuk, hogy a segélyhívásainkra, a sírásunkra, a biztonság és közelség keresésünkre, mennyire érkezik válasz a külvilágból. Megérti -e a környezetünk igényünket és kielégíti e azt? Ha egy szülő kellő empátiával, figyelemmel van a babája iránt, akkor a baba jó esetben azt tanulja meg, hogy a világ, ami őt körülveszi oké és biztonságos. Hiszen lehet rá hatni, lehet rá számítani és a világ nem ellenséges, hanem partneri.
Ma már azt is tudjuk, hogy a válaszkész gondoskodáson túl fontos az is, hogy a baba és az anya mennyire érzi jól magát együtt. Mennyire vannak összehangolódva, egymáshoz csiszolódva. Minél jobb az összhang, annál jobban azt éli meg a csecsemő, hogy nem csak a világ oké, hanem benne önönmaga is szerethető. Ha a gyermeket a későbbiekben sem érik (szülő halála, hosszan tartó eltávolodás, más trauma stb.) ezt az élményt felülíró tapasztalások, akkor jó eséllyel a felnőttkori kapcsolataiban is pozitív, erős, harmonikus és tartós kötődéseket alakít ki.
A biztonságosan kötődök felnőttként elkötelezettek, bíznak a másikban és maguk is megbízhatóak tudnak lenni. Könnyen nyílnak meg mások fele, nem okoz számukra gondot egy párkapcsolat működtetése, de nem ijeszti meg őket az egyedüllét sem.
Ők, ha meg is jelennek a praxisomban, szinte biztos lehetek benne, hogy nem párkapcsolati kérdésben fognak tőlem segítséget kérni. Ellenben meglepően sok esetben érzékelem őket, mint a „láthatatlan” partner, azoknál az ügyfeleimnél, akik a bizonytalan, ambivalens kötődők táborát erősítik.
Szorongó – ambivalens kötődés alakul ki a gyermekben, ha csecsemőként gyakran nem az ő igényeit figyelembe vevő reakciókat tapasztal meg a gondozójától. Esetleg az anya túlzottan szorongó, nehezen kapcsolódik a gyermek valódi igényeihez, vagy túlságosan leköti saját problémája. Tapasztalatom szerint azok a gyerekek is szorongó – ambivalens kötődök lesznek, akik egyes helyzetekben teljes ráhangolódást, más esetekben viszont jelentős eltávolodást élnek meg a gondozóval szemben. Ilyen lehet az, amikor a szülő a szeretetmegvonással büntet.
Sajnos régebben teljesen elfogadott szülői magatartást volt, hogy azzal bűntettek gyerekeket, hogy megvonták tőlük a figyelmet, szeretetet. Keresztül néztek rajtuk, ha rosszat tettek, megsértődtek a szülők és azt az érzés keltették a gyerekbe, hogy nem tartozik a családhoz, ha így vagy úgy viselkedik.
A gyerek az ilyenfajta viselkedésekből azt tanulta meg, hogy néha nagyon jó, néha viszont nehéz, fájdalmas a szülő közelében lenni. Ez a a fajta ingadozás, a közelség sóvárgása, a közelség elvesztésének szorongató veszélye azonban egész későbbi kapcsolódásukat meghatározza. Ezek a gyerekek felnőttként nagyon erős közelségi igénnyel rendelkeznek, kizárólagosak szeretnének lenni a kapcsolataikban, azonban állandó szorongást élnek meg, hogy elveszítik ezt a fajta kizárólagosságot. Ezt a fajta kapcsolódást nevezzük ambivalens kötődésnek.
Az ambivalens kötődők általában bizalmatlan felnőttek lesznek. Állandóan szorongnak, hogy elveszítik a biztonságot, amit a másik jelenti számukra. Éppen ezért nagyon erősen ragaszkodnak másik félhez és rettegik annak elvesztését. Ennek köszönhetően az önmagukba vetett hit alacsony, ahogy az önbizalmuk is. Az önértékelésüket mindig valaki mástól teszik függővé.
Eszembe jut egy barátnőm régi visszatérő álma, ami szerintem plasztikusan érzékelteti az ambivalens kötődési modellt. Az álomban a kislánynak volt egy babája, amit időnként dühében kihajított az ablakon. Az ablak előtt egy sártenger volt. A baba kirepült és egyenesen a sártócsa kellős közepén landolt. A kislány ettől sírva fakadt, kirohant ölbe kapta a babáját és elkezdte babusgatni, letisztogatni. Bevitte a házba, szeretgette egészen a következő dührohamig, amikor is kihajította újra az ablakon. És a kör újraindult.
Az ambivalens kötődéssel rendelkező emberek a párkapcsolataikban ezt a repetatív, ismétlődő dinamikát élik át újra és újra. Eltávolítás -újraegyesülés. Eltávolítás- újraegyesülés. Körbe- körbe. Ennek egyik legjobb, de nem egyetlen eszköze a veszekedés. Onnan lehet tudni, hogy a veszekedések hátterében ambivalens kötődési zavar áll, hogy ezek a nagy feszültségeket megmozgató viták általában harmonikusabb időszakot követően jönnek, szinte óramű pontossággal. Többnyire az érintettek is felismerik a ciklikusságot, de az okára már nem feltétlenül jönnek rá.
Az ilyen típusú viták esetén nagyon fontos az egyén számára annak a hatalomnak a gyakorlása, hogy végre maga szabályozhatja a másiktól való távolságot.
Ez egy ambivalens kötődésű egyén számára nagyon fontos, hiszen nagyon erős kiszolgáltatottságot élt meg gyerekként. Nem ő döntötte el, hogyan és mikor kötődik, hanem a másik fél fogadókészsége, akarata, elérhetősége szabályozta ezt. Ez gyerekként hatalmas stresszt jelenthetett számára. Ezek a felnőttek tudat alatt, ezt a hatalmat akarják visszaszerezni, birtokolni. Azt a lehetőséget, hogy ők dönthessék el, szabályozhassák a másiktól való távolságot. Megfigyelésem szerint, nem csak a veszekedés az egyetlen módja az ilyen fajta hatalomgyakorlásnak.
Ambivalens kötődés esetén a felek között számos nézeteltérés torkollik az egyik fél sértődésébe, duzzogásába. Ilyen esetben is tetten érhető az eltávolítás, a szeretet megvonás, illetve a hatalomgyakorlás. A sértődő fél nem lesz elérhető, nem lehet hozzá kapcsolódni, így valamiféle megszakítás, folytonossági hiba jelentkezik a kapcsolatban. Ezeknek a megszakításoknak a hatalomgyakorláson kívűl van egy másik funkciója is.
Sok esetben hallom azt, hogy a szorongó – ambivalens kötődés esetén már maga a gondolat is, – hogy mindig harmonikusan legyenek a másikkal – ijesztően unalmasnak tűnik.
Így ezekkel a folytonossági hézagokkal az ambivalens kötődéssel rendelkező tudattalanul valamiféle izgalmat, színt, intenzitást igyekeznek a kapcsolatba vinni. Könnyen megérthető, ha azt vesszük alapul, hogy ahonnan jöttek, ott a kapcsolódás nehéz, küzdelmes, melós volt. Küzdeni, tenni, harcolni kellett a figyelemért, az elfogadásért, és ezt a fajta küzdelmet, harcolást a kapcsolatukban is leképezik.
Erről eszembe jut egy másik jelenség is. Ezt magamban a társfüggőségnek nevezem, aminek a hátterében ugyancsak a szorongó- ambivalens kötődés áll, de a kapcsolat kimenetét tekintve jelentősen eltér a feljebb taglalt típustól. Ott ugye az elutasítást mindig követi az újraegyesülés, egészen addig, amíg a felek vagy teljesen ki nem fáradnak, vagy valamelyik fél ki nem zökken ebből a dinamikából. Ennél a kötődés modellnél viszont a kimenet mindenképp a veszteség, az elutasítás megélése.
Jellemzője hogy bár partneri viszonyként indul, a végére valahogy az egyik fél teljes mértékben alárendelődik. Az alárendelt fél jellemzően annyira retteg a partner szeretetének, elfogadásának elvesztésétől, hogy egyre lejjebb és lejjebb pozicionálja magát a kapcsolatban.
A kapcsolati dinamika lényege az alárendelt fél szemszögéből az, hogy az ő hiedelme szerint az elfogadásért nagyon sokat kell alkalmazkodni, illetve nagy áldozatokat kell hozni valamint nagy erőfeszítéseket kell tenni. Minél elérhetetlenebb a cél, annál inkább megpróbálja nyertessé fordítani a helyzetet. A környezet gyakran értetlenül figyeli a jelenséget. Élesen kirajzolódik, ahogy egyre méltatlanabb és méltatlanabb helyzetbe kerül az illető, de ő mégis egyre nagyobb igyekezettel próbál a másik félnek megfelelni és tartós kapcsolatot kialakítani.
A bizalmatlan – elkerülők is elég ambivalens érzelmekkel vannak a kapcsolatot illetően. Egy időben van jelen bennük az erős igény a szoros kapcsolódásra, az intim közelségre, valamint a másikkal szembeni folyamatos bizalmatlanság. Ők gyakran élnek meg erős megbántottságot a kapcsolataikban és folyamatosan bizalmi problémájuk van a másikkal. Féltékenységben az különbözteti meg őket a szorongó- ambivalensek kötődésűektől, hogy nem is engedik meg maguknak, hogy olyan közel kerüljenek a másikhoz, hogy féltékenységet éljenek meg.
Általában más a kapcsolat elején igyekeznek kiszórni a megbízhatatlan figurákat. Ha azonban valaki mégis átlépi náluk a közelség határát, akkor meglehetősen szélsőséges viselkedésre számíthat a részükről. Az elutasítás és a teljes közelség igénye között ingadoznak. Esetükben is jellemzőek a pusztító veszekedések és ezt akár bántalmazó kapcsolatig is képesek elvinni, hiszen nem tud nemet mondani a vélt vagy valós időszakosan megjelenő harmóniának, intimitásnak.
Fontos, hogy pár szót ejtsek a elutasító – elkerülő kötődőkről is. Ők jellemzően nem a párkapcsolat működtetésével kapcsolatos nehézségekkel keresnek meg, sokkal inkább azzal, hogy nincs senkijük és nem is értik miért, de valahogy nem tudnak szoros, intim kapcsolatot kialakítani senkivel. Ők az érzelmileg nem kiszámítható szülőkkel való együttélés során azt a stratégiát választották, hogy inkább nem kötődnek senkihez. Ennek nincsenek feltétlenül tudatában, de a másik fél nagyon is jól érti ezeket a tudatalatti jelzéseket.
Az elutasító – elkerülők gyakran tűnnek elérhetetlennek, temetkeznek bele a feladataikba, vagy éppen folyamatosan elégedetlenek a „felhozatallal”. Mindig másra, jobbra vágynak.
Ha valakivel kezd komolyra fordulni a kapcsolat, akkor sok esetben köddé vállnak, vagy más módon lehetetlenítik el a kapcsolatot. Nem tudatosan teszik ezt, és komoly önismereti munka kell ahhoz, hogy ezt felismerjék és változtatni tudjanak rajta. Számukra a megnyílás, a másik közel engedése hatalmas kihívást jelent, hiszen olyan családból jöttek, ahol az elsődleges gondozó nem volt sem fizikailag, sem érzelmileg elérhető. Nem lehetett neki megnyílni, érzelmileg rátámaszkodni, így az a kép alakult ki benne, hogy a világ megbízhatatlan hely és csak magára számíthat.
Fontos, hogy tudatosítsd, mind az elkerülő, mind az ambivalens kötődéssel rendelkező kellő önismereti munkával képes biztonságos kötődés kialakítására.
Ha úgy érzed a kötődési mintád neked is negatívan befolyásolja a kapcsolatodat és szeretnél ezen változtatni keress meg és gyere és csatlakozz a Kötődési zavarral élők zárt Facebook csoportjához, amit azzal a céllal hoztam létre, hogy segítséget kérhess, tanulhass tőlem és másoktól és megoszthassd saját megéléseidet is.
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha pedig tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal és másokkal!
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.