Nehéz megfogalmazni, hogy mi számít „túlzott” elvárásnak, mivel minden ember máshogy neveli a gyermekét és más teljesítendő célokat tűz ki számára. De vajon a szigorú szülők gyermekeiből tényleg sikeres felnőttek lesznek? Andráska Zsófia életvezetési tanácsadóval kutattunk a válaszok után.
Egy újabb cikk velem, Bojnár Anita tollából.
Tudatos Megújulás Program – Segítek megtalálni az utadat
Ismét becsengettek, a diákoktól pedig elvárják a szülők, hogy 4 óráig az iskolában koptassák a padot, majd utána még kiegészítő szakkörökön, sporttevékenységeken vegyenek részt – persze mindezt azért, hogy előnyt szerezzenek maguknak, ha majd kikerülnek az életbe.
„Minden szülő megpróbálja a lehető legjobban nevelni a gyermekét, de nincsenek könnyű helyzetben. Csak tapogatóznak és kevesen tudják megtippelni, hogy mire is lesz szüksége a gyermeküknek felnőtt korában ahhoz, hogy önállóan megállja a helyét azt életben, a munkaerőpiacon és mentálisan is egészséges legyen. Másrészt a jelenlegi oktatási rendszerünk még a lexikális tudásanyagra épül, de az életben sajnos nem ránthatunk elő kézikönyvet az utunkba kerülő problémáknál, ezért sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni készségeink, képességeink fejlesztésére „
– mondta Andráska Zsófia.
„Tapasztalataim szerint kétféle szülőtípus van: az egyikük a határozott, ám szigorúbb vonalat képviseli és megköveteli az eredményeket, a másik a lazább nevelési elvek mentén próbálja terelgetni a gyermekét, de nagy hangsúlyt fektet az önismeretre. Meglátásom szerint nagyon fontos az egyéni kompetenciák fejlesztése, mert később ez fog versenyelőnyt nyújtani a gyermekünknek. Segítségükkel elsajátíthatja a csapatmunkát, a kombinatív és együttműködő gondolkodást, megtanulja kezelni a stressz helyzeteket és pozitívan viszonyulni az élet nehézségeihez, kihívásaihoz. A lexikális tudást a techonológia korában már könnyebb pótolni, de az említett előnyöket már nem lehet előhívni egy gombnyomásra.”
” A szigorú szülők azt gondolják, hogy az erős iskola és a kemény követelmény a titka a sikernek, de az az édesanya vagy édesapa, aki elvárja, hogy brillírozzon a gyermeke a mai grandiózus követelmények között is, szinte biztos, hogy tévúton jár és túlzó elvárások elé állítja a gyerekét, ennek pedig később komoly ára lehet.”
– magyarázza szakértőnk.
A túlzó szülői elvárások nyomot hagynak a lélekben. Gyermekkorban ez a szorongás megjelenéséhez, agresszív viselkedéshez, dühkitörésekhez, hasfájáshoz, állandó betegeskedéshez vezethet, illetve olyan kellemetlen szokásokat is maga után vonhat, mint a körömrágás.
„Több felnőtt páciensem keres meg azzal a problémával, hogy 30–40 éves korában ráébred, hogy nem boldog, nem tudja mit szeret, mit akar az élettől. A folytonos nyomás alatt ugyanis nem foglalkozott eleget a lelkével, nem gyakorolta az önismeretet”
– pedig mindennek ez lenne a kulcsa! Nagyon fontos, hogy a belső motivációnk mindaddig nem tud kialakulni, amíg nem foglalkozunk eleget önmagunkkal.
Azok a felnőttek, akik túlzó elvárások között nőnek fel, nem feltétlenül lesznek sikeresek, viszont könnyen küzdhetnek majd szorongással, önértékelési zavarokkal és depresszióval is a későbbiekben.
Nem lehet kijelenteni azt sem, hogy az erősebb akaratú szülők rosszul csinálják. A félénk, visszahúzódóbb gyermekeknek biztonságot, megnyugvást adhat, ha segítenek kijelölni az útjukat.
Akadnak családok, például a nagy ügyvéd vagy orvosdinasztiák, ahol leöröklődnek a szerepek már jó előre és mindenki elfogadja a rá szabott élettervet, de az éremnek mindig két oldala van: vigyázni kell, hogy a maradéktalanul alkalmazkodó gyerekek később ne szolgalelkű felnőttekké cseperedjenek, akik nem tudnak nemet mondani. Ehhez fontos, hogy megismerjük a gyermekünket és a nevelést is a személyiségéhez igazítsuk. Adjunk nekik lehetőséget, hogy megismerjük önmagukat, felfedezzék a céljaikat, hogy mit szeretnek, mi teszi őket boldoggá!
„A folytonos kritika is veszélyeket hordozhat. Hosszú távon a gyermekben kialakulhat egy olyan érzés, hogy soha nem lehet elég jó, így elkerüli majd azokat a helyzeteket is, melyekben össze kellene mérnie magát másokkal, ugyanakkor a saját helyzetüket szüntelenül a többiek eredményeihez hasonlítják. Ideákkal a fejükben fognak élni és örökös elégedetlenek lesznek. Közülök szoktak kikerülni „a család fekete bárányai”, akik képtelenek alkalmazkodni a túlzó elvárásokhoz, kilógnak a „jónevű” családból és bekerülhetnek egy önpusztító körforgásba, esetleg az alkohol, drog vagy szerencsejáték rabjai lehetnek”
– mondta Andráska Zsófia.
„A túlzó elvárások különösen károsak lehetnek, amennyiben fizikálisan (pl. veréssel) próbál hatni a szülő a gyermekére, akiben kialakul egy állandó görcsösség, szorongás, ami megfelelési kényszerbe csap át. A félelemben tartással háttérbe szorul a belső motiváció, hiszen nem engedheti meg magának a gyermek, hogy hibázzon. Belőlük lesznek a maximalista felnőttek, akik kevésbé hajlandóak kockázatot vállani és sosem elégedettek magukkal”
– mondta el szakértőnk.
„Tarsuk észben, hogy nem magunknak, hanem önmaguknak és az életnek neveljük a gyermeikeinket!”
Beszélgessünk velük őszintén a vágyaikról, céljaikról és töltsünk velük minél több minőségi időt. Amikor van egy félelmük pl. a fogorvossal kapcsolatban, akkor adjunk technikákat a kezükbe, hogy ők maguk megtanulják kezelni ezt a stresszt. Ez segíteni fogja az önállóságuk kialakulását is – zárta Andráska Zsófia.
„Amikor a gyermekünknek nem engedjük meg, hogy hibázzon, rosszul teljesítsen, az is túlzó elvárásnak számít.”
A cikk a Kisalföld Újság Bizalmasan mellékletében jelent meg, 2019. szeptember 12-én.
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben lenne kérdésed a cikkel vagy a programmal kapcsolatosan, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha pedig tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal és másokkal!
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.