Ahhoz, hogy megértsd a borderline személyiségzavart/ adaptációt, előzetesen feltétlenül olvasd el a személyiségzavarokról szóló bevezető cikkemet is, amelyben érintem az interperszonális (személyközi) tér fogalmát és annak fontosságát, hogy ki mit vesz észre ebben a térben. Egy borderline adaptációval élő személy ebben a személyközi mezőben azokat a jeleket, megnyilvánulásokat veszi észre, amelyek a szeretetről vagy a gondoskodásról és annak a megszerzéséről vagy éppen az elutasításról, elhagyatottságról szólnak. Ezeknek az embereknek a témája még a másik fél általi bekebelezéstől, elárasztástól való félelem.
A borderline személyiségzavarral küzdő ember tehát ennek a két „minőségnek” a végpontjában gondolkozik és működik: Azt figyeli, hogyan tud gondoskodást és szeretetet kicsikarni a környezetétől, vagy hogyan tud távol maradni az elhagyatástól, elutasítástól és/vagy a bekebelezéstől.
Tudatos Megújulás Program – Segítek megtalálni az utadat
Amikor borderline személyiségadaptációval vagy viselkedésmódosulással érkező kliens jön hozzám, jellemzően a párkapcsolati problémájával, elakadásával vagy esetleg annak nem létével szeretne dolgozni. Ahogy haladunk előre a folyamatban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ez a fő témája ez, ami folyamatosan foglalkoztatja őt. Szinte biztos, hogy alig érintenek más témát a terápiában, hiszen minden más másodrendű náluk. Másodrendű a munkájuk, az egzisztenciális hátterük, minden a háttérbe szorul, csak a kapcsolataik, a „szeretve levés” illetve az elhagyatás vagy a kapcsolatban való elárasztottság foglalkoztatja őket.
A borderline személyiségzavarral/ adaptációval rendelkező személyek egy csoportjában azok tartoznak, akiket általában azért jutalmazták érzelmileg, ha nem váltak le a szülőkről; vagy ugyanezt megfordítva, szeretetmegvonással büntették őket, ha a leválásra, függetlenedésre törekedtek. Gyerekként arra lettek rátanítva, hogy jóval a szokásos vagy optimális határon túl is bevonódjanak szüleik életébe és/vagy függjenek tőlük. A mindennapjaikat átszövi a borderline dilemma, azaz a borderline „alku”. Az alkut Ralph Klein, a Masterson Intézet kutatója a következőképpen írta le:
„Szükségem van elfogadásra, elismerésre, megerősítésre. Gondját viselem az érzelmi szükségleteidnek, az önértékelésednek és az énképednek, ezért te elfogadást, elismerést, megerősítést adsz nekem cserébe.”
(Klein, 1995).
A parentifikációról szóló cikkemben részletesen leírtam a jelenséget, ahogy a szülő letiltja, megakadályozza a gyermek leválási törekvéseit. Ez gyakran teljesen öntudatlan vagy valamilyen a szülőt érő nehézség következményeként alakul ki. Ilyen például, ha
Emiatt szorongás alakul ki a gyerekben, és az lesz a belső megélése, hogy neki mindig közel kell lennie a másikhoz, támaszként kell szolgálnia, nem hagyhatja a másikat magára, nem léphet ki ebből a szerepből, különben a szülő/ másik fél meghal, megszűnik létezni.
Számukra a legnagyobb félelem a kapcsolataikban az elárasztástól való félelem. Mivel szüleik nem tartották tiszteletben a határaikat, nem engedtek teret, sőt érzelmileg büntették az individualizációs kísérleteiket, ezért nekik a legnagyobb témájuk a szeretetkapcsolataikban, hogy könnyen feladják magukat és a határaikat, amitől aztán elárasztónak élik meg a partnerüket. Sok kliensem mesél arról, hogy amint kapcsolatba kerül azonnal alárendeli magát a másiknak, majd egy ponton elégedetlenné válik, úgy érzi ő nem fontos, az igényeire senki nem figyel. Ettől persze elkeseredett vagy dühössé válik.
A másik csoportba tartozók esetén a gyerekkori történeteikben általában jelen van az érzelmi elhagyatottság, akár valamiféle abúzus is, amely persze nem feltétlenül volt szándékos. Fájdalompont lehet az olyan megélés is, hogy
A fentieken túl egy intellektualizáló szülő is, aki nehezen tudja kimutatni az érzelmeit a gyermeke felé, érzelemmentesen, katonásan nevel, kiválthatja ezt a folyamatos szeretésre vágyást, vagyis azt, hogy a gyermek (akár felnőttként is) mindig ezt a potenciált keresi/látja meg a másikban.
A felsorolt példák mindegyike oka lehet annak, hogy a gyermek elutasítottságot, érzelmi elhanyagolást él meg, aminek következtében sérül a biztonságos kötődése is, ezért a kapcsolatainak fő témája a szeretve levés vagy az elhagyatottságtól való félelem lesz.
Felnőttkorában és felnőttkori kapcsolataiban is ezt a fajta közelséget, ezt a szerető gondoskodást keresi és kerül minden olyan kapcsolatot, helyzetet, ahol megjelenhet az elhagyatás és vagy a parentifikált csoport esetén az elárasztás. Bár valaki működhet jól felnőttként, és képes jól irányítani az életét, mégis időről időre elgyengülhet, és azt gondolhatja, hogy képtelen egyedül bármire is: tutujgatásra vágyik, valamint a másikra való támaszkodásra. Olyanokhoz kapcsolódik, kötődik, akiktől reméli, hogy megkapja majd mindazt, amit addig hiányolt; ez a fő mozgatórugója: Mikor találja meg a nagy Őt? Milyen a párkapcsolata? Eléggé szeretve van – e a kapcsolatában? Ő a legfontosabb -e a másiknak? El akarja -e hagyni a másik? Nem lesz túl sok a másik? stb.
Addig nem is képesek rendesen az életük más területén sem haladni, ameddig az alapproblémájuk a párkapcsolatuk, meg nem oldódik. Lehetnek ők nagyon intelligensek, okosak, teljesíthetnek jól a munkában, de igazából erős ambíciót, vágyat, célt nem szoktak ezzel kapcsolatosan megélni, mert a figyelmük nagyon bekorlátozódik a kapcsolataikra: Kapnak-e elég figyelmet, gondoskodást, szeretetet?
Minden intimitás potenciálisan fenyegető számukra, mivel nehéz megtalálniuk azt a kényelmes személyközi távolságot, amely sem a bekebelezéstől, elárasztástól sem pedig az elhagyatástól való félelmüket nem triggereli. Amikor éppen bekebelezőnek élik meg a másik felet, akkor gyakran fizikai és érzelmi távolság megtartásával reagálnak. Amikor az elhagyatástól való félelem kerül az egyén figyelmének előterébe, akkor ennek enyhítésére törekedve ragaszkodóvá válhat és túlzott mértékű szeretet- és támogatásigényt mutathat.
Egy borderline személyiségzavarral/adaptációval élő ember sok esetben a kapcsolataiban is gyermetegen viselkedik, sőt magát is gyakran gyerekesnek titulálja, és a másik féltől várja a gondoskodást, pátyolgatást.
Ezen kívül jellemző lehet rájuk, hogy a kapcsolataikban:
Ezeknek a minőségeknek mindegyike megterhelő tud lenni a partnerkapcsolatra, de talán a kötődés-leválasztás dráma hat a legnyomasztóbban a partnerre.
A borderline adaptációval élő számára ez okozza a legnagyobb nehézséget, hogy gyermekkorukban nem történt meg vagy sérült a szülőről való leválasztódás/szeparáció folyamata. Ez a sérülés kihat a kötődésükre is, hiszen ahhoz nem lehet egészségesen kötődni, amiről nem lehet szabadon leválni. Ez a fajta szeparáció tiltása korábban teljesen elfogadott volt a társadalomban, a lányokat férjhez menetelükig otthon tartották, a családok nagyon szoros kötelékben éltek, és ez azt is erősítette a nőkben, hogy a másik gondoskodása nélkül képtelenek az öngondoskodásra. (Most is vannak olyan kultúrák, társadalmak, ahol még bőven az egymásrautaltságé a főszerep.)
Hogyha mindezt a határok mentén nézzünk, akkor láthatjuk, hogy ilyen esetben az én és a másik határa teljesen össze van olvadva: a másik érzelmeinek túl nagy jelentősége van, az egyén nem tud arról leválni, a saját igényeit nem tudja önmagukban értelmezni, azt gondolja, hogy mindig kell a másik ahhoz, hogy ezek az igények kielégüljenek. Gyermekkorban ez a fajta függőség teljesen magától értetődő volt, de felnőttként már erősen torzítja a egyén helyzetértelmezési képességét.
Dr. Elinor Greenberg 2 fő jellemzővel foglalta össze a borderline személyiségadaptációt, személyiségzavart a kapcsolataikat illetően:
A kapcsolataikban ezt a kettősséget figyelhetjük meg náluk: egyik pillanatban nagyon utálják a partnerüket és végtelenül haragszanak rá, a másik pillanatban pedig hatalmas szeretettel vannak iránta.
A borderline személyiségadaptációval élőkre nagyon jellemző, hogy a kétszemélyes kapcsolódásokat keresik, mert csoportban, többedmagukkal nem érzik magukat biztonságban, hiszen az anyával vagy az első gondozójukkal történt kezdeti sérülésüket próbálják meg mindig és mindig újrajátszani, illetve az elsődleges gondozótól való lezáratlan szeparációs és individualizációs folyamatot megfejlődni.
Ha mégis bekerülnek csoportba, akkor is arra törekednek, hogy azon belül „egy per egyes” kapcsolatokat alakítsanak ki, hogy legyen a csoportban is egy támaszuk.
A borderline személyiségzavarral küzdők esetében megfigyelhető, hogy alacsony az öngondoskodási képességük, hiszen azt tanulták meg, hogy az igényeiket kizárólag vagy nagymértékben a környezetükön keresztül tudják illetve szabad kielégíteniük. Ezért jellemző rájuk, hogy képtelennek érzik magukat önállóságra, azaz arra, hogy maguk oldják meg a gondjaikat. (Az is lehet, hogy valakinek ez kifejezetten a személyes igényeihez kapcsolódik: mindenben a másikra hagyatkozik, fontos neki, hogy a másik döntsön helyette, fontos, hogy mindig, minden helyzetben kapcsolódjanak egymáshoz.) Elképzelhető, hogy egy borderline személyiségzavarral/adaptációval élő ember bizonyos területeken jól funkcionál, mégis hajlamos rendszeresen felhívni a párját, kikérni a véleményét, azaz mindenben a másikra hagyatkozik: Képtelen döntéseket meghozni, ezt a fajta felnőttséget, felelősségvállalást megélni.
Természetesen egy borderline adaptáció esetében is. – csakúgy, mint a nárcisztikus adaptáció esetén – egy skálán kell gondolkoznunk, hiszen vannak, akik a spektrumon belül csak kicsit mozdultak el a borderline személyiségzavar/módosulás irányába, vagy csak a hajlam mutatkozik meg náluk, és persze vannak olyanok is, akik teljesen képtelenek öngondoskodó életvezetésre, társfüggők, stb.
Azoknak, akikre valamilyen személyiségzavar/adaptáció/módosulás jellemző, meglehetősen nehéz a kapcsolatuk a környezetükkel. Ez állandó feszültséget okoz nekik és a körülöttük lévőknek is. Ha a fentiek alapján magadra ismertél (bármelyik oldalon is tartózkodj épp), érdemes alaposabban megvizsgálnod a helyzetedet.
Gyere és csatlakozz a Kötődési zavarral élők zárt Facebook csoportjához is, amelyet azzal a céllal hoztam létre, hogy segítséget kérhess, tanulhass tőlem és másoktól, valamint hogy megoszthasd a saját megéléseidet is.
Kérd a Tudatos Megújulás Programomat is, amely nagyon sokat segíthet önmagad feltérképezésében.
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha pedig hasznosnak találtad a cikket, oszd meg a barátaiddal.
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
