Az előző blogbejegyzésemben a társas vállalkozás kihívásait, lehetséges konfliktusos helyzeteit kezdtem el összeírni. Ahhoz, hogy hosszútávon is jól tudjon a családi vállalkozás működni, tudatában kell legyünk a lehetséges buktatóknak; illetve fel kell ismernünk a már kialakult konfliktusok valódi okait. Az előző részben írtam a szerepkonfliktus valamint a szerepzavar okozta nehézségekről, illetve a pénzzel, valamint az idővel kapcsolatos vitás helyzetekről. Most két újabb területet mutatok be, ahol tapasztalataim szerint a közös vállalkozás során könnyen kialakulnak konfliktusos helyzetek.
Az első ilyen terület a kockázatvállalás. A kockázatvállalási hajlandóságunk tekintetében nagyon eltérőek vagyunk. Neveltetésünk, tapasztalataink és tágabb értelemben vett kulturális hátterünk nagymértékben meghatározza mind a pénzügyi, mind az erkölcsi kockázatvállalási hajlandóságunkat. A családi vállalkozásunkban a pénzügyi kockázatvállalás területén folyamatos konfliktust szülhet az, ha a felek eltérő kockázatvállalási hajlandósággal rendelkeznek.
A magas kockázatvállaló személy hajlandó, tud és képes magas pénzügyi kockázatú döntéseket vállalni. Alapmottója „aki mer, az nyer”. Ritkán bánkódik a veszteség felett, azt a kockázatvállalás természetes következményének tartja. A kockázatokat a sikerhez való út egyik fontos részének tartja. Ezzel szemben az alacsony kockázatvállaló fél nem szereti a kockázatot, ódzkodik tőle, felesleges rizikónak tartja. Az ő alapmottója a „járt utat járatlanért el ne hagyj”. Ilyen esetben az egyik fél a másik döntéseit meggondolatlannak és felelőtlennek tartja, és előszeretettel vizionálja a negatív kimenetet. A másik fél eközben azt gondolja, hogy óriási lehetőségeket hagynak ki, és szerinte a fejlődéshez újszerű, rendhagyó megoldásokra van szükség.
Nemcsak a pénzügyi kockázat, hanem az „erkölcsi kockázatvállalás” területén is nagy különbségek lehetnek. Az egyik szabálykövető, mindent megpróbál betartani, valamint retteg a lebukástól. A másik számára a tilosban járás bizonyos formái elfogadhatóak, nem csinál belőlük lelkiismereti kérdést, és nem foglalkoztatja a lebukás veszélye.
Ez esetben is fontos hogy, a két fél azonosítsa, nem az adott döntésről szól a vita. Nem az a valódi kérdés, hogy az adott üzleti kezdeményezés őrültség, hasztalan, felesleges; hanem az, mi magunk hogyan viszonyulunk a kockázatokhoz. Érdemes ilyen esetben mindkét félnek ránéznie a saját kockázatvállalási hajlandóságára, illetve arra, milyen hiedelmek kapcsolódnak hozzá. Ezt könnyen megteheted, a kockázatvállalási tesztem kitöltésével.
A következő nagy terület a munkamorál, munkatempó területe. Itt is jelentős különbségek lehetnek, de én most a két szélsőséges példát emelném ki: a maximalistát és a halogatót. Az ő esetükben sok konfliktusos helyzet alakulhat ki, a partner pedig folyamatosan frusztrációt élhet meg.
A maximalista esetén gyakori probléma, hogy nem fejezi be a dolgokat, nem jut el a végkifejletekig. Ennek oka, hogy a saját belső maximalizmusa miatt nem képes létrehozni semmit, mert soha nem elégedett a munkájával. Mindig csak a készülés fázisában vannak az ötletei, de erősen ódzkodik attól, hogy készre tegyen dolgokat. Ez a másik fél számára halogatásnak, időhúzásnak, felesleges szöszmötölésnek tűnik. Egy másik probléma lehet még a maximalista folyamatosan kritikussága. Magával és partnerével szemben is az, ami nyilvánvalóan megnehezíti a motiváció fenntartását, illetve az örömmel való együttdolgozást. Hiszen ki szeretne együttdolgozni egy olyan partnerrel, aki folyamatosan kritizál, akinek semmi nem jó?
A harmadik problémaforrás az szokott lenni, hogy a maximalista – karöltve az alacsony önétékelésű, és/vagy konfliktuskerülő személlyel– nem tud nemet mondani, illetve feladatokat delegálni. Ettől állandó túlterhelt, ami nyilván tovább rontja a hatékonyságát.
A halogatóval való munka során a partner a megbízhatatlanságot, az állandó unszolást, a lassúságot szokta leginkább kiemelni mint problémát. Gyakran úgy jelenítik meg ezt az állapotot, mintha a másik egy mázsás súly lenne, amit nekik kell cipelniük. Ha az egyik fél bármilyen okból halogat, az azt is jelenti, hogy félreteszi „felnőtt” szerepét, és lemegy „gyerekbe”. Nem vállal felelősséget a munkája iránt, azt kvázi áthelyezi a másikra. A másik minél inkább jószándékúan kimenti a társát a halogatása okozta helyzetből (értsd: elvégzi helyette a munkát), annál inkább erősíti a „gyermeki” hozzáállást a másikban. Ez az állapot kapcsolatszinten is nagyon romboló tud lenni.
Mind a maximalistának, mind a halogatónak érdemes felismerni a belső mozgatórugóit, illetve érdemes dolgozni rajta, hogy a negatív hatásaitól megszabaduljunk. Hiszen ez a változás, nemcsak a partnerségünket, hanem a saját működésünket is pozitívan befolyásolja.
Mit kapunk a konfliktusainktól?
A sok ismert előny (dupla hatékonyság, motiváltság, partnerség, közös kockázatvállalás, stb.) mellett nagyon fontos, hogy felismerjük, hogy a családi vállalkozás egy óriási lehetőséget nyújt nekünk az önismeretre. Hiszen partnerünkkel való konfliktusos helyzetek során lehetőséget kapunk arra, hogy megismerjünk és megtapasztaljunk más gondolkodási és működési módokat. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei. Közös munka során lehetőségünk van egymás erősségeit eltanulni, és saját gyengeségeinktől megszabadulni. Figyeljünk arra, hogy a partnerünkkel való konfliktusaink során a másik mit próbál üzenni nekünk, és halljuk is meg azt!
Neked van konfliktusod a partnereddel?
Egy vállalkozás felépítése hosszú és kitartó munkát igényel. Ha úgy érzed, hogy ezen a hosszú úton elbizonytalanodtál, motiválatlanná váltál, vagy csak egyedül vagy a kérdéseiddel, keress meg bátran!
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.