Bár a depresszió és az időszakos levertség, rosszkedv nem ugyanaz, mégis gyakran hallani a következő mondatot.
„Olyan depressziós vagyok! „
Fontos, hogy különbséget tegyünk a kettő között. Ugyanis az első esetén lényeges, hogy kérjünk segítséget, míg a rosszkedv egy teljesen normális, „egészséges” dolog, ami mindenkinek az életében előfordul. Mindannyiunkat érnek olyan csalódások, veszteségek, nehézségek, amik kedvezőtlenül érintik az aktuális hangulatunkat. Ezekre nyilvánvalóan rosszkedvvel, levertséggel, szomorúsággal reagálunk, teljesen egészségesen. A depresszió esetén, azonban valami másról van szó.
Tudatos Megújulás Program – Segítek megtalálni az utadat
A depressziót alapvetően az időbeli hosszúsága és a megélés „mélysége, milyensége” különbözteti meg a hétköznapi rosszkedvtől.
Mire is gondolok?
Az idő kapcsán a szakirodalom a 2 hetet nevezi vízválasztónak. Ha magunkon vagy a partnerünkön az alábbi tüneteket észleljük több, mint 2 héten keresztül, akkor mindenképp érdemes szakember segítségét kérni.
A depresszió alapvetően 4 szinten hat az egyénre;
A betegség tünetei általában mindegyik szinten jelentkeznek.
Depresszió esetén nem szimpla szomorúságról beszélünk, hanem sokkal inkább jellemző a levertség, az általános rosszkedv, a kilátástalanság, a hiábavalóság érzése. Megszűnik az örömre való képesség, nehezen vagy egyáltalán nem látja meg az illető a szép vagy jó dolgokat. Gyakran beszélnek arról a klienseim, hogy másoktól való eltávolodást, kvázi szeretetképtelenséget -ennek következtében pedig – magányosságot élnek meg. A depressziós ember önértékelése erősen lecsökken, elhagyatottnak, csökkent értékűnek éli meg magát. Sajnos ezek a tünetek, így a rosszkedv is könnyen tartóssá válik és jelenlétük függetlenné válik az éppen aktuális történésektől is.
Ebben az állapotban megváltozik, torzul az illető valósághoz való viszonya. Önmagát és a világot egy negatív helynek látja, pesszimistává, cinikussá válik. Gondolkodásában túlsúlyba kerülnek a negatív scenariok, könnyen válik reményvesztetté, szorongóvá, a rosszkedve állandósul. A torzulás legfőképpen abban érhető tetten, hogy nem a jelenben van és gondolkodik az illető. Sokkal inkább a lehetséges negatív jövőképen vagy a múltban történt sérelmeken, hibákon rágódik. Jellemző még a csökkent gondolkodási, összpontosítási képesség. Nehezen vagy egyáltalán nem tud az illető a feladataira koncentrálni, munkájában érezhetően lelassul. Nem hoz meg fontos döntéseket, folyamatos halogatás jellemző rá. Gyakran fordulnak elő öngyilkossági gondolatai és sajnos körükben a befejezett öngyilkosságok száma is magas.
Mivel a depresszió miatt csökken a koncentrációs képesség, így nagymértékben visszaesik a produktivitás. Az illető gyakran még ahhoz sem érez erőt, hogy felkeljen vagy neki kezdjen a napjának. Fáradtságra, energiahiányra panaszkodik. Mondanom sem kell, hogy ez a fizikai passzivitás, ami a leginkább kikészíti az illető környezetét.
„A másik nagyon jellemző viselkedés az állandó panaszkodás, rosszkedv, negatív kommunikáció, a cinizmus vagy éppenséggel az érdektelenség”
A motiváció elvesztésének következtében hajlamossá válik a depressziós egyén mások lelkesedésének, bizakodásának „letörésére” is. (úgyse fog összejönni, minek belevágni, stb.) Ha már valaki sokáig benne ragad ebben az állapotban, akkor ez akár a testtartására, a beszéd stílusára is hatással lehet. Halkabbá, nehezebben érthetővé válik a beszéde, a testtartása pedig görnyedté, előreesetté. A motiváció csökkenése negatívan hathat a szexualitásra is, a betegek gyakran a libidó csökkenéséről számolnak be.
Az egyik jellemző fizikai tünet a fogyás vagy éppen a hízás. A fogyás az étel és a táplálkozás iránti elvesztett érdeklődésből adódik. A hízás hátterében pedig az étkezésben lelt túlzott öröm áll. A fejfájás, állandó fáradékonyság, az alvási zavarok is a tünetek között szerepelnek. Van, amikor az egyén nem vagy csak nehezen tud elaludni, hajnalban sorozatosan felébred. Ettől persze fáradékonynak érzi magát és koncentrációs képessége tovább csökken.
Tapasztalatom esetén a depressziós személy pont az állapotából adódóan, nem kér segítséget. Mivel helyzetét kilátástalannak látja és nem hisz a pozitív végkifejletbe, ezért nem gondolja úgy, hogy segítségre lenne szüksége. Általában a család, a munkatársak, akik először érzékelik, hogy valami gond van, megváltozott az illető viselkedése, működése. Természetesen ilyen állapotban nagyon nehéz a vele való együttélés, hiszen az illető elhagyja magát, egyre kevesebb dologból veszi ki a részét vagy vállal felelősséget. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a környezete felismerje a betegséget és az illetőt hozzásegítse a szakszerű ellátáshoz.
A depresszió okaként szinte sosem lehet egy bizonyos tényezőt, okot megnevezni. Ikrekkel folytatott kutatások bizonyítják, hogy egyes típusuk hátterében genetikai okok állnak.
A genetikán túl azonban a gyermekkori szocializációnak, a elsődleges gondozóval (általában az anya) való kötődés sérülésének is jelentős szerepe van.
„Ha a kötődés a szülőhöz nem stabil, akkor a gyermek úgy éli meg, hogy ő nem szerethető, illetve elveszíti a bizalmát a másikban, a világban.”
Ezek a gyerekek, a későbbiek folyamán, bármely veszteség esetén újra élhetik azt az állapotot, hogy ők nem szerethetőek, nem kellenek senkinek. Ez az állapot a tulajdonképpeni előszobája a depressziónak. Hiszen az egyén, ezzel a hibás gondolkodással, „kvázi” belelovalja magát a hiábavalóság, az örömtelenség állapotába.
Az úgynevezett tanult tehetetlenség miatt, az egyén úgy érzi, hogy itt már nincs mit tenni. Ennek előzménye, hogy az illető korábban azt élte meg, hogy a problémákra adott megoldási kísérletei sorozatosan kudarcot vallottak. Így semmi értelme tovább próbálkozni, úgyis kudarc a vége mindennek.
Alapvetően minden olyan élethelyzet lehet kiváltó ok, ami veszteséggel, hirtelen nagy változással együtt járó élethelyzet.
A másik nagy csoportba azok az élethelyzetek kerülnek, amikor egy tartós stressz vagy szorongás vagy megoldatlan probléma, élethelyzet okozza ezt az állapotot. Ilyen lehet a
Természetesen a lista nagyon hosszú és mindenkinél egyedi, de ahogy azt már írtam, nem mindenkire hatnak ezek a nehéz helyzetek ugyanúgy. Azok számára különösen nehezek ezek a életesemények, akik -túl a genetikai hajlamon – nem hoztak otthonról (akár a kötődés hiányából adódóan, akár a rossz minta miatt) olyan megküzdési stratégiákat, amelyek ezeken a helyzeteken átsegítenék őket.
A depressziónak számtalan fajtája van.
Vannak időszakosak, kevésbé súlyosak és vannak hosszan tartóak vagy akár kevert típusúak is. Egyes fajtái jól gyógyíthatóak, mások pedig tünetmentessé tehetőek. A kevésbé súlyos formák jól kezelhetőek terápia, (autogén tréning, kognitív viselkedés terápia), segítő beszélgetések keretében. Egyes formák viszont a pszichoterápiás támogatáson túl, gyógyszerek szedését is igénylik.
FONTOS!
Az első lépés a probléma felismerése.
A második pedig a segítségkérés.
Ha magadon vagy másokon felismered a depresszió tüneteit, fordulj szakemberhez. Ne halogasd, mert segítség nélkül indokolatlanul sokáig időzhetsz ebben a „hangulatban”, ami megmérgezi a te és a veled együtt élők mindennapjait.
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.