Az életközepi válság nem egy kitalált „divatprobléma”, hanem nagyon is valós gond, amellyel egyre több kliensem keres meg. Sokan úgy érzik, már eljutottak valahová, elértek mindent, amit szerettek volna, és nincs több ösztönzés az életükben. Hogyan és merre tovább? Ez a legfőbb kérdésük.
Az életközepi válság egyik fő ismérve, hogy a régi dolgok már nem motiválnak bennünket, és azon kezdünk el gondolkodni, hogy egyáltalán jól és értelmesen éltük, éljük-e az életünket. Ilyenkor már foglalkoztat bennünket az elmúlás, a testünk öregedése, ahogyan az is, hogy tettünk-e le valamit az asztalra.
Tudatos Megújulás Program – Segítek megtalálni az utadat
Ezek a gondolatok rendszerint akkor találnak meg bennünket, amikor a gyerekek kirepülnek a fészekből. Sokan azonban – éppen a kései gyerekvállalás miatt – eltolva élik meg ezt a krízist. Pontos életkort tehát nem lehet mondani, de ha az alábbi jeleket tapasztalod magadon, érdemes elgondolkodnod.
Vezető érzelmeknek számítanak a
Az emberek többsége rendszerint belekezd valami új bizniszbe, keres magának új hobbit, elkezd sportolni, utazgatni, vagyis igyekszik kilépni a megszokott keretei közül. Az életközepi válság ebből a szempontból kifejezetten jól jöhet, hiszen a krízis egyben lehetőség is a nagy változásra, valami más, több, értelmesebb, tartalmasabb élet kialakítására.
Ehhez azonban nagyon fontos, hogy felismerjük az életközepi válságot, hogy észrevegyük magunkon az életuntságot, az érdektelenséget, az elakadást és azt, hogy hogyan tudunk ebben a helyzetben teremteni, tovább lépni és egy újabb életciklust elindítani.
A modern kor már sokkal elfogadóbb az ilyen krízishelyzetekkel szemben, sőt mostanra meg is nőtt a presztízse azoknak, akik képesek váltani, változtatni az életükön. Ma már nem nézünk senkire furcsán, aki 20 vagy akár 30 év után ott hagyja a munkahelyét, sőt a legtöbben titokban még irigylik is ezt a bátorságot. A váltáshoz ugyanis nagy adag önbizalomra és erőre is szükség van.
Az életközepi válság szinte mindenkit érint, mégis sokunkat megráz és nem tudunk kilábalni belőle. Carl Gustav Jung szerint az életünk első felében gyűjtünk, gyarapodunk és ennek a szakasznak a lezárást követően tudunk mélyülni, azaz szintetizálni a tudásunkat. Van, aki éppen itt, ebben a szakaszban akad el: hogy átlépjen a gyűjtésből a gyarapodásba.
Erik H. Erikson például 8 életszakaszt határozott meg a pro- és kontra alakulások lehetőségeivel, amelyek a következők:
Ennek az időszaknak a nagy kérdése, hogy bízhatok e a világban. A csecsemő a saját szükségleteinek kielégülése során azt tanulja meg, hogy mennyire támogató a világ, ami őt körülveszi. Amennyiben a szülő nem képes biztonságos környezetet teremteni és nem törekszik a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítésére, a gyermek bizalmatlan lesz a környezetével szemben, ami később gyanakváshoz, önbizalomhiányhoz vezet. Amennyiben a szükségletek megfelelően ki vannak elégítve (konzisztens táplálékforrás és kényelem elérhető, megtörténik az érzelmi összehangolódás), akkor a gyermek megtanul bízni a körülötte lévőkben, amit élete későbbi részében kiterjeszt az elsődleges gondozón kívül másra is. Ebben az időszakban alakul ki a későbbi párkapcsolatainak meghatározó kötődési stílusunk is.
Ez az időszak az önálló akarat, az autonómia kialakításának időszaka. Ez a híres dackorszak, amikor valójában nem történik más, mint a gyermek elkezdi megélni önmaga akaratát és a saját éterejét. Ha a szülők türelmesek és bátorítóak ebben az időszakban, akkor az segít ezen autonómia (énerő) kialakításában. Ezáltal nő a gyermek problémamegoldó képessége. Ám amennyiben a gondozók túl korán vagy túl sokat követelnek a gyermektől, megakadályozzák őt abban, hogy olyan feladatokat hajtson végre, amikre már képes, akkor a gyermekben a szégyen és kétség érzése fog ébredni a saját problémáinak megoldása kapcsán.
A gyermek egyre jobban megérti a körülötte lévő világot és egyre több olyan tevékenységet kezdeményez, ami valamiféle cél érdekében történik. Amennyiben a szülők és az óvodai gondozók bátorítják és támogatják a gyermek kezdeményezéseit, miközben tudásukkal támogatják őt választásaiban, akkor a gyermek kifejleszti a kezdeményezésben való függetlenséget és ezzel megjelenik az erre a szakaszra jellemző szándék. Ugyanakkor, ha a gondozó felnőttek elbátortalanítják a függetlenedő cselekvéseit vagy csak butának és zavarónak tüntetik fel a szemében, akkor a gyermek bűntudatot fog érezni ezen szükségletei és vágyai miatt.
A gyermek ebben a korban egyre nagyobb öntudatra tesz szert. Egyre inkább kialakul benne az igény, hogy felelősséget vállaljon a dolgokért, amit csinál és igyekezzen a feladatait jól ellátni. Egyre ügyesebben kooperálnak társaikkal és ebben az időszakban számtalan képességet, készséget sajátítanak el az iskolában.
Erikson szerinti ideális állapotban az általános iskola rengeteg lehetőséget nyújt a gyermek számára, hogy elismerést kapjon: tanárok, szülők, kortársak által – tárgyak gyártása, lecke írása és tanulás, problémák megoldása során. Ha ebben az időszakban bátorítják, hogy csináljon dolgokat és utána megfelelően dicsérik is az elért eredményeiért, akkor egyre kompetensebbnek fogja magát érezni. Kitartóvá és elkötelezetté válnak. Ezzel szemben, ha büntetik, esetleg megszégyenítik őket a teljesítményükért, akkor kialakul bennük az önbizalomhiány, a kisebbrendűség érzése.
A serdülőkor időszaka, amikor az kerül előtérbe, hogy is hatunk másokra. Ahogy kezdenek átlépni a gyerekkorból a felnőttkorba, a serdülők elkezdenek játszani különböző szerepekkel, amiket betölthetnek a világban. A kísérletezés közben kipróbálnak rengeteg tevékenységet és viselkedést. Ezért kezdetben hajlamosak némi szerepkonfúzióra – a sok lehetséges alternatíva miatt nehezen tudják eldönteni, hogyan is illenek ők bele ebbe az egészbe, ami körülöttük van. Végül a legtöbb serdülőben ezen kísérletezés következményeként kialakul egy identitás érzés azt illetően, hogy kik ők, és merre tart az életük. Ha a környezet túl szigorú és túl merev elvárásokat támaszt a fiatal felnőtt fele, akkor identitáskrízist élhet meg a fiatal.
Ebben az időszakban a fiatal felnőttek még mindig erősen igyekeznek, hogy ne lógjanak ki a sorból. Félnek a visszautasítástól, mivel a visszautasítás fájdalmas. De ha sikeresen kialakították az identitásukat a korábbi szakaszban, akkor képessé válnak intim vagy kölcsönös kapcsolatok kialakítására (közeli barátságok, szerelmek, házasság) ahol tudatosan hoznak áldozatokat és kompromisszumokat, a kapcsolat működtetésének érdekében. Amennyiben képtelenek ilyen típusú kapcsolatokat kialakítani – talán a saját igényeik, és elvárásaik miatt vagy kötődési nehézségek miatt – a szeretet helyett izolációt élnek meg.
Mit hagyok magam után? Mi az, amit teremtettem? A kérdés főként nem az egyén, hanem a világ, az elkövetkező generáció szempontjából teszi fel a kérdést. Amennyiben ezekre a kérdésekre az egyén megnyugtató választ tud adni, akkor a a gondoskodás érzése a fejlődő ember jutalma. Azonban, ha valaki énközpontú, nem tud vagy nem akar segíteni a társadalom többi tagjai számára, stagnálónak fogja érezni az életét. Ehhez a szakaszhoz kapcsolódik az életközepi válság – életünk újraértékelésének ideje produktivitás, társadalmi hasznosság szempontjából.
Ahogy öregszünk és nyugdíjassá válunk, csökken a produktivitásunk és elkezdünk egyre inkább visszavonulni a társadalomból. Ebben az időszakban nézzünk végig életünk munkáján , így ennek a szakasznak a fejlődési feladat a visszatekintés. Amennyiben a visszatekintés során, úgy ítéljük meg, hogy az életünk sikeres volt, akkor kifejlődik az én integritásának érzése. Míg azonban ha nem látjuk produktívnak azt, amit tettünk, és nem értük el életünk céljait, akkor elégedetlenek leszünk és kétségbeesünk, ami gyakran vezethet depresszióhoz.
Ez a szakasz akár életkortól függetlenül is felléphet, ha az illető egyén úgy érzi, az élete a végéhez közeledik (pl. halálos diagnózist állapítanak meg nála).
Belátható, hogy egy életközepi válságból való kilábalás lehetősége abban is rejlik, hogy a korábbi életszakaszainkat hogyan éltük meg. Ha valaki például stagnál, érdemes megvizsgálnia, hogy a kilátástalanság, elkeseredés, a továbblépni nem tudás honnan és miből eredeztethető, és fontos, hogy megvizsgáljuk társas kapcsolataink minőségét is. A társas kapcsolataink ugyanis nagyon sokat segíthetnek a krízishelyzet átvészelésében, az esetleges váltásban, továbblendülésben.
Számos kutatás és több cikk is foglalkozik a témával, de ebben a részben összeszedtem számodra a legfontosabbakat, amik segítenek abban, hogy könnyebben átvészeld ezt az időszakot az életedben.
A megtartó, pozitív, erősítő emberi kapcsolatok tehát nagyon fontosak, krízishelyzetben pedig egyenesen elengedhetetlenek. Ne gondold, hogy egy életközepi válságból egyedül olyan egyszerűen ki lehet jönni. Feltétlenül szükség van támogatókra, segítőkre, olyan emberekre, akik meghallgatnak és esetleg más szemszögből megvilágítva a helyzetet, iránymutatást adhatnak.
A gondjaiddal nem vagy egyedül a világban, a megoldáshoz is kérj bátran segítséget. Az életközepi válságot így lehetőségként és nem csapásként élheted meg. Ha én is támogathatlak a krízishelyzeted feloldásában, keress meg itt vagy a Facebook-oldalamon keresztül. Javaslom figyelmedbe Podcast adásaimat is, amelyekben más jellegű témákat is feldolgozok.
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Ha kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha pedig tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal és másokkal!
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.