Nem is olyan régen élő adásban beszélgettem arról, milyen buktatói, nehézségei vannak a családdá válásnak, milyen konfliktushelyzetekkel kell szembenéznünk, ha szülők leszünk.
Tudatos Megújulás Program – Segítek megtalálni az utadat
Mivel a téma nagyon sokakat érint, és mégis méltatlanul háttérbe szorul, ma összefoglalom, melyek azok az élethelyzetek, stációk, amelyekre a családdá válás folyamán akár előre is felkészülhetünk. Bízom benne, hogy így nagyon sok olyan csapdát kerülhetsz el te is, amely később a házassági válság kialakulását okozhatják. A párkapcsolati válság elkerüléséről szóló videómat itt tudod megnézni:
Azért, hogy még jövőbeli házassági válság lehetőségét is elkerüljük, jó lenne, ha mindenki tudna a párkapcsolati jóllét „titkairól”, azaz hogy hogyan lehetünk valóban elégedettek és boldogak egy kapcsolatban, illetve hogyan kell egy házasságot menedzselni.
Az alábbi mérföldkövek, állomások minden párkapcsolatban jelen vannak, ezért valós dolgokról és általánosan alkalmazható „receptekről” lesz most szó. Az egyedi történések természetesen minden kapcsolatban és kapcsolatra máshogy hatnak, de a kiindulási helyzet minden esetben hasonló.
Ez a legkellemesebb, talán legkönnyebbnek és legizgalmasabbnak mondható időszak. Bár már ilyenkor is kezdenek meglátszani bizonyos szerepek és dinamikák, vagyis hogy melyik fél mit képvisel, honnan jön, milyen minták szerint nőtt föl, de alapvetően ez egy nyugalmas és viszonylag konfliktusmentes életszakasz.
Az első komoly konfliktushelyzetek a második stációban jelentkeznek, amikor a pár összeköltözik vagy összeházasodik. Itt már erőteljesen megjelennek a hozott mintáink, amelyeket öntudatlanul is képviselünk
Mindegyik pontnak a hátterében a családmodellek közötti különbségek állhatnak.
Fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy régen mikrokörnyezetben házasodtak az emberek: általában azonos értékrenddel, felfogással rendelkeztek, így előre lehetett tudni, ki mire számíthat a másiktól. Szintén a szűkebb élettér és lehetőségek miatt azzal is mindenki tisztában volt, hogy az élete hogyan jut el A-ból B-be, vagyis hogy hol fog tartani 10, 20, 30 év múlva. A mai világban ezt lehetetlen előre megjósolni. Ez a bizonytalanság nagymértékben elősegíti egy házassági válság kialakulását.
Ma már annyi változáson megyünk keresztül akár egy év alatt is, az életkörülményeink olyan sokszor módosulhatnak, hogy képtelenség előre számolni a jövőnkkel. Tehát míg a régi idők párkapcsolataiban a kiszámíthatóság nagy fegyvertény volt, ez a fajta biztonság a mai kapcsolatokban nincs és nem is lehet jelen.
A harmadik nagy konfliktusforrás és konfliktushelyzet az, amikor megszületik a pár első gyermeke. Igazi krízishelyzetnek nevezem ezt az időszakot, hiszen az addig megszokott életet, a pár addigi kapcsolatát a gyermek megérkezése teljesen átrendezi. Rendszerint az anyák fókusza a gyermekre koncentrálódik, elsődleges számára, hogy életben tudja tartani a kisbabát, és ennek rendszerint mindent alá is rendel. Az anyukák, ahogy annak idején én is, autopilot üzemmódra váltanak, túlélnek, emiatt fáradtak, kialvatlanok. Ebben az életszakaszban ismét előjönnek az apai, illetve az anyai hozott minták, hogy kit hogyan és milyen elvek szerint neveltek, fegyelmeztek, szerettek. A párkapcsolati nehézségek felerősödnek ebben az időszakban, azonban kezelésük a megnövekedett feladatok miatt háttérbe szorul.
A család bővülésével párhuzamosan újabb területeken alakulhatnak ki nézeteltérések. A hozott mintáink, elképzeléseink közötti különbség rengeteg új konfliktusos helyzetet eredményezhet. Ezek a konfliktusok kialakulhatnak
Tapasztalatom szerint ritka, hogy a pár nevelés célja ne egyezne meg. Mindkét szülő a legjobbat akarja gyermekének, boldogságot, biztos megélhetést, jövőképet szeretne megteremteni a számára. De az az út, ahogyan ezt elérni szeretnék, már igenis eltérő lehet:
Nagyon fontos lenne még a baba megérkezése előtt tisztázni, hogy ki hogyan vélekedik erről a kérdésről, kit hogyan neveltek otthon, és ki hogyan szeretné a közös gyermeket az útján terelgetni.
Szintén nagy szerep jut itt is a hozott mintáknak. Ha az egyik fél automatikusan feláldozza saját magát a gyermekért, míg a másik erre nem képes, vagy nem hajlandó, gyakran érezheti úgy az önfeláldozó szülő, hogy egyedül van a terhekkel, hogy a másiknak nem olyan fontos a család. Mivel ma már a régi felfogás, a régi szerepkörök – főleg a kétkeresős családmodellben – nem állják meg a helyüket, fontos, hogy az önfeláldozásra való képesség mind az apa, mind az anya részéről közel azonos szinten legyen. Illetve, ha nem, akkor is törekedjenek a terhek azonos színtű vállalásában, mert bár rövid távon tűnhet úgy, hogy működik egy kapcsolat túlzó aránytalanság esetén is, tapasztalatom szerint a házassági válság egyik összetevője lehet.
Ez egy viszonylag új kérdés a párkapcsolatokban. Régen egyértelműen az anya „territóriuma” volt a gyermek és a gyermek körüli összes teendő, az apa „csak supportként” működött. Korunk édesapáinak a leggyakoribb problémája viszont éppen az, hogy kiszorítottnak érzik magukat a gyermeknevelésből. Természetesen a másik apatípus is erősen jelen van még, akik az anyukák szerint nem csinálnak semmit. Fontos, hogy ebben is ismerjük a másik álláspontját, és segítsük egymást abban, hogy igény esetén hasonló mértékben tudjon jelen lenni mindkét fél.
A házassági válság egyik klasszikus időszaka. Ilyenkor alakul ki a legtöbb konfliktus feszültség. De mielőtt ítélkeznénk, gondoljuk végig az adott helyzetet: amikor például az édesanya visszamegy dolgozni, az apa által addig megszokott és megtapasztalt családdinamika (anya lát el otthon mindent, főzve takarítva stb. van) megszűnik, hiszen az anyuka a munkája mellett képtelen lesz továbbra is minden otthoni teendőt egyedül elvégezni, és mellette még a gyermeket is ellátni. Erről a fordulópontról, az ebből adódó új élethelyzetről mindenképpen előre kell beszélni. Tisztázni kell, hogy hogyan fog megváltozni a helyzet, ki mit fog csinálni, valamint meg kell beszélni, ki mit fog átvállalni a másiktól. A családi szerepek újrarendezése azonban már egy olyan komoly konfliktusforrás lehet, amelynek békés kezeléséhez be kell tartanunk bizonyos szabályokat.
Az ilyen konfliktuskezelés során
Ez egy nagyon nehéz feladat, hiszen nagyfokú önismeretet kíván. Csak önismerettel juthatunk el ugyanis addig, hogy mi is áll a gondok valódi hátterében:
Ne feledjük azt sem, minden embernek más szinten lehet szüksége a másikra, a másik támogatására. Éppen ezért ezt a „közelség-távolság” kérdését itt szintén tisztázni kell.
Gyakori, hogy minden igyekezetünk ellenére sem történik meg a csoda. Amikor mindent megpróbáltunk már, minden fent felvázolt lépést, mégsem tudjuk feloldani a konfliktust. Megfelelő önismerettel és elhatározással azonban még ilyenkor is eltudjuk kerülni a házassági válság nehéz terepét: el kell tudnunk engedni az egyedi problémákat, és máshová kell tenni a pozitív erőinket.
A veszekedés csak erődemonstráció. De ha a vitákra fordított energiákat máshová összpontosítjuk, felemelhetjük a másikat. Foglalkozzunk tehát azzal, amivel tudunk:
Feltöltött szeretettankkal mindig könnyebb konfliktust kezelni, és ha a párunkat és magunkat is megtanuljuk megismerni, akkor az új élet kihívásai, amelyek törvényszerűen megjelennek egy házasságban, és gyakran a házassági válság felé sodorják a kapcsolatot, nem vezetnek majd plusz konfliktusforráshoz.
Tudod, írd le, tedd kettőtök közé, majd beszéljetek róla a közös felelősségvállalás zászlaja alatt.
Amikor összeházasodunk, szerződést kötünk. Szerződünk arra, hogy jóban, rosszban kitartunk egymás mellett. Ki mondta azonban, hogy ezt a szerződést ne lehetne időről időre újratárgyalni? Évente is akár, hiszen az életünk folyamatosan változik és ezért változhatnak a szerződési „feltételek” is. A párkapcsolati válság elkerülésének egyik elengedhetetlen felétele, hogy megtanítsuk egymásnak a közös felelősségvállalást az életünk minden területén, ahol arra szükség van. Nem tudhatjuk, mi történik még az életünkben, de nagyon fontos, hogy átadható értékeket képviseljünk a gyermekeink előtt. Olyanokat, mint a kapcsolódás, egymásra figyelés, önmagunk erőszakmentes kifejezése, a konszenzus keresés, a konfliktusok megoldása.
Ahogy a bejegyzés elején utaltam rá, az életünk ma már nem egy egyenes sztrádán halad. Folyamatosan változó világban kell léteznünk, és erre a gyerekeket csak helyes mintaátadással tudjuk felkészíteni:
Tanítsuk meg őket
És mi van akkor, ha mégis elviselhetetlen és feloldhatatlan a konfliktus ? Ha végképp nem tudjuk megoldani a párkapcsolati gondjainkat? Akkor, de csak akkor kerülhet szóba a válás.
Nagyon nehéz partnerséget működtetni, a figyelmet megkapni és megadni, hosszútávon szeretni és szeretve lenni, családot fenntartani, tudom. De azt is, hogy nem lehetetlen. Igaz a mondás, miszerint „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!”
A párkapcsolati válság elkerülésének érdekében tényleg meg kell értenünk, hogy ki honnan jött, milyen mintákat hozott. Ez az első nagy lépés az elfogadás felé. Beszélgessünk erről az asszertív kommunikáció keretein belül, amelynek alapja, hogy a másik minősítése nélkül, én-közlések segítségével tudjuk kifejezni igényeinket, érzelmeinket, gondolatainkat. Így nagy valószínűséggel a társunk sem fog félreérteni bennünket, és egy konfliktusforrással kevesebb lesz az életünkben.
Ahhoz, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott családban tudjunk élni, fontos, hogy felismerd a saját felelősségedet és szerepedet benne. Ha úgy érzed, egyedül nem tudsz megbirkózni az elakadásaiddal, fordulj hozzám bizalommal!
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.