Hogyan tudok változni?

Női Sikertréner Coach
Share on facebook
Share on email

A coaching folyamat egy pontján, mindenki felteszi nekem azt a kérdést, hogyan lehet lecserélni egy negatív gondolatot, egy rossz szokást, viselkedést. Hogyan lehet megszabadulni a rossz mintáktól? Hogyan tudok változni?

Lelassulás

Az első és legfontosabb  lépés a lelassulás. Ha úgy éled az életed mint egy sebesvonat, akkor észre sem veszed az elágazásokat. Pedig ezek az elágazások, mind új lehetőségeket jelentenek. Új lehetőséget arra, hogy másképp reagálj, másképp gondolj, másképp működj. De te olyan gyors vagy, hogy egyszerűen csak túlrohansz rajtuk. Rohansz bele a semmibe. Ezt nevezem én autópilóta üzemmódnak. De ha belegondolsz, a repülők ezen funkcióját sem a fel és leszállásra találták ki, amikor is sorozatos döntéseket kell hozni. Hanem az eseménytelen, váratlan helyzetektől mentes, hosszú levegőben tartózkodásra. Ha autópilóta üzemmódban élsz, nem tudsz változtatni, mert észre sem veszed, hol lehetne másként dönteni. Akkor nem jön a válasz arra a kérdésre, hogy hogyan tudok változni.

Lassulj le! Figyeld magad, a reakcióidat! Légy jelen a saját életedben! És akkor majd elkezded észrevenni az elágazásokat. Azt, hogy van választásod, hogy mindig vannak lehetőségek és alternatívák. Hogy nem kell ekként, vagy akként érezned, gondolnod vagy cselekedned egy adott helyzetben. 

Változtatás

Ekkor jön a második lépés. Reagálj másként, ne a megszokott módon! Próbáld ki a másik utat. Ne aggódj, ha nem megy a legelején. Tudod, ez olyan lesz, mint amikor tanuló vezetőként túl későn realizáltad, hogy jobbra kellett volna fordulni. Bosszankodva figyeled a túlhaladott kanyart, de már késő megváltoztatni az autó irányát. Nem baj! Ez már egy fokkal jobb, mintha észre sem vetted volna az elágazást. Hidd el, azonnal keresni fogod a következő jobbkanyart, hogy valahogy mégis csak elindulj a a kívánt haladási irány fele. Ebben a stádiumban, utólag már felismered a rossz reakciódat, de akkor ott, még a régi minta jött. Ne keseredj el! Ez ilyen. Sokat kell gyakorolni, de egyre ügyesebb leszel.

Az újtól való félelem

Mindenki könnyen választ új utat? Mi kell ahhoz, hogy másik irányba forduljak? Hiszen az ott, az ismeretlen, a senki földje. Bár az eleje mindenkinek nehéz, de azért változásra való hajlamban komoly egyéni különbségek vannak.

Hiszem, hogy a változásra való képesség összefügg azzal, hogyan éltük meg életünk első nagy próbatételét, a születést. Az ismert és biztonságos anyaméhből való kimozdulás, az első kihívás az életünkben. A világba való megérkezésünket követő tapasztalataink és persze a későbbiek is meghatározzák, hogy mit is gondolunk az újról, a változásról. (Ezért fontos, a gyöngéd születés). Jó lesz -e ott nekem? Vigyáznak -e  rám? Szeretnek -e majd engem? Ha az első és a későbbi tapasztalatok is jók, akkor azt tanuljuk meg, hogy nem kell félni a változástól.

Ha nem volt jó a megérkezés, és utána is rossz tapasztalatokat gyűjtöttünk be, akkor könnyen vállunk beszarivá. De azt tapasztalatom, hogy mindenki képes változni. Csak akinek nehezebb megy, ott jobban kell, hogy fájjon a meglévő helyzet. Ha már nagyon fáj, akkor elkezd ő is kanyarodni.

De néha nehéz ezt kivárni, még nekem segítőként is.

Gyakorlás

Ha egyszer már elfordultunk, akkor legközelebb már könnyebben megy a kanyarodás.  Ahogy egyre jobban irányításod alá vonod az elméd, a gondolataidat, úgy leszel egyre ügyesebb pilóta. Már nem kell egyszerre befelé és kifele is figyelned, mert teljes uralmat szereztél önmagad felett. Így több figyelmed jut a külvilágra. Aprólékosan megfigyelheted környezetedet. Észreveszed a táj, az épített környezet és a többi közlekedő egyediségét, szépségét és jobban felismered szándékaikat is. Egyre nagyobb sebesség mellett is, időben észreveszed az elágazásokat és ott kedved szerint könnyen manőverezel.

Válaszd meg jól az utazó sebességedet!

Saját példám

Annak érdekében, hogy jobban megértsd, mire is gondolok hozok neked egy személyes példát.

Emlékszem, hogy régen milyen iszonyú feszült lettem, ha túl sok feladatot kellett rövid határidőn belül elintéznem. Ha tudtam, hogy még mosnom kell, főzni, teregetni, pakolni, de közben már azon törtem a fejemet, hogyan fogok megválaszolni egy fontos emailt, akkor nagyon ideges lettem. Egyre gyorsabban próbáltam átverekedni magam a feladat halmazon, de ettől a kapkodástól csak még feszültebbé váltam. Ha ilyenkor a gyerekem hozzám szólt, főleg, ha még kért is valamit, általában ráförmedtem. Ettől persze utólag borzasztó rosszul éreztem magam. Egy ponton úgy döntöttem véget vetek ennek az ördögi körnek. Akkor lássuk, én hogyan tudok változni.

Önmagamra figyelés

Lelassultam. Kondicionáltam magamat, hogy észrevegyem azt a pillanatot, amikor egy hasonló helyzetben kezdek újra feszülté vállni. A legközelebbi alkalommal, amikor jött a feszültség, abbahagytam mindent, amit épp csináltam és megvizsgáltam a gondolataimat. Hallottam magamat, ahogy belülről hajtom, űzöm magam. Ahogy, mint egy edző, sürgetem magam, hogy gyorsan essünk túl mindenen. Csak akkor pihenhetek, vagy csinálhatok valamit, amit én szeretnék, ha mindennel kész vagyok. Amit pedig megcsináltam az sosem elég. Még azt, meg még azt is, meg azt is, csináljam meg. Legyen minden körülöttem, otthon nett, tiszta, makulátlan. Viszont a adott pillanatban a valóságom az volt, hogy dolgoztam is meg az első gyermekem is ott téblábolt körülöttem. Az a belső késztetésem, hogy minden rendben legyen körülöttem, összeütközésbe került, azzal valódi igényemmel, hogy a kislányommal legyek.

Módosítás

Tudni kell, hogy gyermekkoromban hosszú éveken keresztül versenyúsztam. Ott hajtottak minket, mint az igás lovat. Ott tanultam meg azt, hogy a pihenés csak a befejezett edzés végén jár. Amikor felismertem, hogy milyen kártékonyak ezek a gondolatok számomra, úgy döntöttem lecserélem őket másokra. Elkezdtem engedélyeket adni magamnak. Első lépésben emlékszem, csak annyit mondtam magamnak, hogy ne aggódjak mindennel időben végzek. Legalább az a sürgető érzés kezdett eltűnni belőlem. Már ez nagy könnyebbséget adott. Aztán egyre újabb apró engedélyeket tudtam magamnak adni. Már nem akartam például mindent megcsinálni. Vagy legalábbis nem azonnal. Most már ott tartok, hogy ha nagy ritkán megélem ezt a feszültséget, azonnal azzal a feladattal kezdek el foglalkozni, amivel valójában szeretnék. Mondjuk félreteszek mindent és inkább a gyerekeimmel vagyok. Hiszen engem ez tesz megelégedetté az adott pillanatban. És ma már odáig is eljutottam, hogy a többi feladatot képes vagyok teljesen elengedni.

Te min szeretnél változtatni?  

Ha úgy érzed szükséged van segítségre, fordulj hozzám bizalommal!

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!  

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező
Vállalkozó vagy?