Miért nem figyel rád a környezeted?

Life coach Budapest

Sok kliensem panaszkodik arra, hogy bár már meg tudja fogalmazni az igényeit, sőt ki is mondja azokat, a környezete valahogyan nem hallja meg, nem figyel rá. A főnöke füle mellett elmennek a szavai, a társa többszöri kérés ellenére sem teszi meg, amit szeretne tőle (például hogy változtasson valamin), stb. A klienseim ilyenkor azt érzik, mintha nem léteznének, mintha senki nem venné észre, hogy ők is vannak, ők is élnek, saját igényekkel. Hogyan lehetséges az, hogy a környezetünk nem hallja meg a szavunkat?

Hogy mekkora hatása van annak, amit mondunk, alapvetően két dologtól függ:

  1. Mekkora „súlya van” az egyénnek, vagyis annak, aki mondja.
  2. Mekkora ereje van annak, ahogyan azt az illető mondja.  

Az emberek minden társas helyzetben pontszámot kapnak, egy pontszámot arra vonatkozóan, hogy mennyire fajsúlyosak, mennyire dominánsak, erősek, fontosak a csoportban vagy a társas interakcióban. Tudod, hasonló ez a falkasorrend kialakulásához, ahol adott egy legtöbb pontszámmal rendelkező alfahím/alfanőstény, aztán jönnek a többiek az erejük szerint.

A társas helyzetekben kapott pontszámok határozzák meg, hogy mennyire figyelnek oda mások a szavunkra. Természetesen, ha a pontszámunk egy tízes skálán 4, akkor a 8 ponttal rendelkezők semmibe fognak venni bennünket, vagy legalábbis könnyen átnéznek rajtunk, a mondandónkon. A 2-es pontszámú emberek viszont felfigyelnek és figyelnek majd ránk, viszont elképzelhető, hogy mi meg épp az ő igényeiket fogjuk akaratlanul is hátrébb sorolni. Most elgondolkoztál, igaz? Nézzük is meg, mitől függ, hogy mennyi pontot kapunk.

Mitől függ a kapott pontszám? 

A fentiekből logikusan következik, hogy attól, hogyan viselkedünk a társas kapcsolatainkban, azaz mennyire vagyunk haragosak, mennyire hallatjuk a hangunkat és az igényeinket. Tudod, a halk szavú, visszahúzódó, alacsony igényű szobanövényekre nem kell annyira tekintettel lenni, mint a zajosan bömbölő oroszlánokra. Ezzel egy kicsit vissza is kanyarodunk a kölcsönösség témájához, amelynek lényege, hogy hogyan tesszük magunkat “fajsúlyossá”, illetve jelen esetben súlytalanná egy kapcsolatban.

  • Ha nem mutatjuk meg az igényeinket,
  • ha nem okozunk gondot,
  • ha nem kérünk segítséget,
  • ha csendesek és passzívak vagyunk és
  • ha mindig mindenhez alkalmazkodunk,

akkor súlytalanná válunk a kapcsolatainkban, ennek következményeképpen pedig alacsonyabb pontszámot is kapunk.

félve kommunikál

Mivel arra szoktattuk a környezetünket, hogy csendesek és alkalmazkodók vagyunk, olyanok, akik könnyen háttérbe szorítják a saját igényeiket, akkor hiába fejezzük ki azokat időnként asszertívan, erősen, karakán módon, a környezetünk simán át fog siklani rajtunk. Nincs ugyanis súlya annak, amit egy alacsony pontszámú ember mond.

A klienseim gyakran nem értik a helyzetet, mert úgy vélik, ők már minden kommunikációs jó tanácsot elolvastak, elsajátítottak, begyakoroltak, mégis mindhiába. Ilyenkor azt a feladatot adom nekik, hogy figyeljék meg magukat és ismerjék fel, hogy a nap további 23 óra 57 percében hogyan érvénytelenítik el a saját akaratukat, hogyan hatnak önmaguk ellen az alapviselkedésükkel. 

Hol ülsz a libikókán?

Ne felejtsük el, hogy mindig egymás kiegészítő szereplői vagyunk, olyanok, mint a libikóka. Az is csak akkor működik jól, ha a gyerekek a libikóka két végén nagyjából egyforma távolságra vannak a középponttól. Ha az egyikük nagyon szélen, a másikuk a középhez közel helyezkedik el, nem fognak tudni hintázni. Ahhoz tehát, hogy a rendszer működjön, a másiknak is ki kell mennie szélre, mert csak így tud hasonló súlyt gyakorolni a rúdra. Érted, igaz?

A kapcsolódásaink is olyanok, mint a libikókák. Amennyire mi alkalmazkodunk, annyira válik a másik oldal dominánssá, vagy éppen fordítva: amennyire a másik domináns, annyira leszünk mi magunk alkalmazkodók. Ha olyan kapcsolatokkal vagyunk körülvéve, ahol nemcsak a mi, de a többiek szava sem érvényesül, mert a másik fél erőszakos, mindenkin átnéz, akkor hiába vetünk be bármilyen csodakommunikációt, hatástalan lesz. A kérdés sokkal inkább az, hogy biztosan benne akarunk-e maradni az ilyen élethelyzetekben, társas kapcsolatokban.

Miért mi vagyunk azok, akik kitartanak és még akkor is dolgozunk a cégnek/vagyunk a párunk mellett, amikor láthatóan mindenki elmenekül onnan/elmarad mellőle? Valószínűleg a túlzott felelősségvállalás mint visszatartó erő léphet be ilyenkor, hiszen csak azok tudnak benne maradni ezekben a méltatlan helyzetben, akik túlzott módon felelősséget vállalnak a mellettük lévőkért, a kollégákért, a munkáért, az addig elért projektért, célokért stb. 

A megfelelő kommunikáción is múlik, mennyire figyel rád a környezeted

Természetesen nagyon fontos a megfelelő kommunikáció is, azaz hogy hogyan mondjuk, amit mondunk. Hogy eléggé határozottan, erősen, nagy komolysággal tesszük mindezt, vagy ellenkezőleg. Ha van gyereked, biztosan ismered az érzést, amikor a füle botját sem mozdítja a szavadra, vagy ha mégis ugrik (na jó, nem ugrik, csak megteszi….), akkor másnak meg sem mozdul.

Tudod, ha nem érzi a gyermek, hogy van bennünk elég eltökéltség (és ez minden kapcsolódásban igaz), akkor rögtön tudja, hogy értelme van ellenállni. Ha például nem vagy elég határozott abban, hogy elinduljatok a játszótérről, vagy hogy ehet-e a gyerek még egy fagyit, akkor ő — leolvasva a bizonytalanságodat — addig fog nyomulni, amíg érzékeli, hogy van esélye. A jó és hatékony kommunikáció viszont valóban elsajátítható, és ennek az elemeit ebben a cikkben össze is szedtem neked: https://noisikertrener.hu/asszertiv-kommunikacio/ 

A lényeg a mindset

Elhisszük-e, hogy jogunk van ahhoz, hogy a másikat alkalmazkodásra, együttműködésre „kényszerítsük”? Elhisszük-e, hogy fontos és respektálható az, amit kérünk? Ha ebben bizonytalanok vagyunk, akkor a másik fél ezt kiolvassa és próbálkozni is fog a “legyűrésünkkel”.

Te is biztos ismersz olyan embert, akit meg sem mernél kérni valamire, fel se mernéd hozni előtte azt az opciót, hogy… Na, őt már kiismerted és tudod, hogy bizonyos helyzetekben nagyon is erősen lecövekezi magát és nem hajlandó változtatni. Ez persze nem cél, sőt én hiszek az igények kölcsönös kielégítésében, de fontos, hogy tudd: ütközés csak ott alakul ki, ahol a két fél egyenlő erőt fejt ki egymással szemben. Ha az egyik elnyeli a nyomást, akkor ott alkalmazkodás van, ha túlnyomja, akkor pedig erőszak.

Pont ezért fontos, hogy tudatosan megválasszuk a megfelelő ellenerőt, amit egy adott helyzetben ki is kell fejtenünk. Nyilván másképp tartunk ellen az 5 éves lányunknak, mint a főnöküknek, aki mindent (is) kisajtolna belőlünk, ha tehetné, de ha sorozatosan azt tapasztaljuk, hogy nem hallanak meg bennünket, meg kell állnunk és feltenni magunknak néhány nagyon fontos kérdést.

8 kérdés, amelyek megválaszolásával elérheted, hogy figyeljenek rád

  • Vajon mennyire tartanak erős személyiségnek a környezetem szereplői, a szituációkban részt vevő többi fél?
  • Hány pontot kapnék egy tízes skálán?

De a kérdések sorozatának ezzel még nincs vége, hiszen az éremnek több oldala is van:

  • Vajon a másik fél másokkal is így viselkedik vagy csak velem?

Ha másokkal is, akkor nem biztos, hogy veled van a baj, hanem lehet, hogy vele szemben nincs is más lehetőséged, mint alkalmazkodni. Ilyenkor fontolóra kell venned, hogy ha ő annyira kiült a libikóka szélére, akkor te is kiülsz-e vagy inkább leszállsz róla.

Az utolsó kérdéskör viszont talán még az előzőeknél is fontosabb. Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket is és legyél nagyon őszinte magadhoz:

  • Én elhiszem amit képviselek?
  • A zsigereimig érzem, hogy ez nekem jár?
  • Vagy inkább csak bepróbálkozok, hátha meghall a másik?
  • Halkan mondom ki a kérésemet és nem nézek a szemébe? (Csak úgy mellesleg jegyzem meg a kívánságomat?)
  • Esetleg kérdéssel állok elő a megfogalmazáskor? Például: Lehetne-e, hogy …. 

Nos, mire jutottál?

Ha úgy érzed, további segítségre szorulsz ezzel kapcsolatban, keress meg itt vagy a Facebook- és Instagram-oldalamon. Ha pedig tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal és másokkal!

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező
Vállalkozó vagy?

Pénzügyi mentor:

“Teljesen független, mindenféle értékesítési nyomástól mentes, személyre szabott pénzügyi tanácsadás hétköznapi embereknek, pénzvisszafizetési elégedettségi garanciával. Ugyanitt rengeteg hasznos cikk és elektronikus könyv pénzkezelési témákban.”
penzugyimentoralas.hu

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező
Vállalkozó vagy?