Nem nőnek való vidék, avagy élet nőként az Unióban

Női Sikertréner Coach
Share on facebook
Share on email

Egyenjogúság

Nemrég veszítettem el a nagymamámat. 89 éves volt. Sokat mesélt a lánykoráról, a szegénységről, a háborúról, a kiszolgáltatottságról, arról milyen nehezen tudott nőként főiskolai diplomát szerezni a családból ráadásul elsőként. Arról, hogy férje sosem fogadta el, hogy dolgozni és önmegvalósítani szeretett volna, hogy szabadság vágyával, öntudatos gondolkodásával, kirítt a kortársai közül. A lánya, az anyukám, műszaki pályán szerzett diplomát, számára már természetesebb volt, hogy nem csak férje, hanem ő is dolgozni fog, hogy a rendszerváltást követően az elsők közt vág bele saját vállalkozásába. Nálam már egyértelmű volt, hogy egyetemre megyek, hogy vállalkozást indítok, hogy egyenrangú társa leszek férjemnek. És bár sokat változott a nők helyzete nagymamám lánykora óta, de a nők még továbbra is alulreprezentáltak a felső vezetők, a tudományos, valamint a politikai elit körében. Még mindig kevesebb fizetésért látják el, ugyanazt a munkát, mint a férfiak, valamint a munka mellet a házi munka többnyire rajtuk marad. Öregségükre nagyobb arányban sújtja őket a szegénység, a kevesebb keresetnek és gyermekek miatt kimaradt éveknek köszönhetően.

Hosszú út áll mögöttünk, és én csak remélni merem, hogy a lányaim már egy olyan társadalomban élnek majd felnőtt nőként, amelyben ezek az egyenlőtlenségek még tovább csökkenek.

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező
Vállalkozó vagy?