Önbizalomhiányban szenvedsz? – 7 dolog, amit tehetsz ellene

Life coach Budapest

Az önbizalomhiány sok mindenki életét megnehezíti. “Nekem nincs önbizalmam. Nem hiszek magamban. Ja, amúgy az önbizalmammal is gondok vannak.” – hallom rendszeresen a klienseimtől. Azt, hogy időnként nincs önbizalmunk dolgokban, azt szinte mindenki elmondhatja magáról, de valójában mi is az önbizalom, ami annyira hiányzik?

Tudatos Megújulás Program – Segítek megtalálni az utadat

Mi az az önbizalom?

Gyakran úgy beszélünk róla, mint egy konstans, állandó tetten érhető dologról. Pedig az önbizalom nem egy önálló dolog, ami vagy van vagy nincs, hanem minden helyzetben változik. Pillanatról- pillanatra a különböző szituációkban, amiben jelen vagyunk valahogy beárazzuk magunkat. Ez az árazás az, ami aztán eldönti, hogy abban az adott szituációban hogyan érezzük magunkat, és hogyan viselkedünk. Háromféle árazást különböztetek meg. Alulárazás, túlárazás és a jó árazás. Önbizalomhiányról akkor beszélünk, amikor éppen alulárazzuk magunkat.

Alulárazás

Ha alacsonyan árazzuk magunkat, akkor nem merünk megszólalni vagy valamibe belekezdeni, értéktelennek tartjuk magunkat esetleg jobban megbízunk mások képességében, véleményében, tudásában mint a sajátunkéban. Ezek azok a helyzetek, amikre utólag csalódottan gondolunk vissza és úgy gondoljuk az önbizalomhiány miatt nem tudtunk jelen lenni másképp.

Túlárazás

Azonban van, hogy időnként túlárazzuk magunkat. Ilyenkor indokolatlanul bizakodóak, optimisták, felelőtlenek, irányítóak, másokkal figyelmetlenek lehetünk. Ezt általában a környezetünk is észreveszi és alkalomadtán zokon is veszi. Ilyenkor nincs jelen az önbizalomhiány bennünk.

Amikor jól árazunk

Mindannyiunknak vannak olyan helyzetei, amikor viszont remekül árazzuk magunkat. Ilyenkor proaktívak, kompetensek, könnyedek, magabiztosak vagyunk. Kipróbáljuk, meglépjük, megszólalunk, érvelünk, válaszolunk, kiállunk magunkért.

Sokszor tapasztalom, hogy míg valaki a párkapcsolat területén önbizalomhiánnyal küzd, addig a munkájában vagy egyéb társas kapcsolataiban igenis magabiztosan van jelen.

Természetesen, ha túl sok helyzetben árazzuk magunkat alul, akkor összességében érezhetjük úgy, hogy az önbizalomhiány akadályoz minket.

Éppen ezért, amikor valaki az önbizalomhiányt jelöli meg mint probléma, akkor azt szoktam javasolni, hogy figyelje meg azokat a helyzeteket, amikor nem jól árazza magát. Tapasztalatom szerint mindenki ugyanazokban a helyzetekben érzi magát bizonytalanul, esetlennek, inkompetensnek. Fontos, hogy azonosítsuk ezeket a helyzeteket, felismerjük és dolgozzunk az akkor adott reakcióinkkal annak érdekében, hogy elkerüljük a gyakori alulárazást.

Önbizalomhiány a mindennapokban

Az előbb már említettem, hogy az önbizalomhiány valójában csak egy gyűjtőmegnevezés. Gyűjtőmegnevezése azoknak a helyzeteknek, amelyek során nem hiszünk magunkban és nem merjük szabadon megmutatni magunkat vagy amiket igyekszünk elkerülni. Ezeknek a “visszatartásoknak” a hátterében, az adott helyzetre vonatkozó előfeltételezéseink, tiltásaink vagy túlzó elvárásaink vannak.

  • Én ezt úgysem tudom megcsinálni.
  • Nem merem megkérdezni.
  • Ilyet nem illik!
  • Ezt nem kérhetem tőle. Nem akarok gondot okozni.
  • Tuti nem engem választ, a többiek sokkal jobbak.
  • Mások ezt biztos jobban csinálják.

Ismerősek a mondatok? A lista végtelen hosszú és egyénenként, szituációnként változó. Amit tudunk tenni, hogy az önismereti folyamat közben felnagyítjuk ezeket a helyzeteket és megnézzük, hogy milyen hiedelem áll az adott gondolat hátterében. Ezeknek a hiedelmeknek van egy általános jellemzője éspedig az, hogy a “képtelenség” érzését hozzák házhoz nekünk.

Ezek az előfeltételek, tiltások, félelmek ugyan a jelenben gátolnak minket, de a múltból érkeznek hozzánk. Az adott helyzettel, szituációval kapcsolatban van valami berögzült félelmünk, amit valószínűleg a kisgyerekkorunkból hozunk magunkkal. Például ha a szüleink nem dicsértek, ha túlságosan kritikusak voltak velünk és saját magukkal szemben is, akkor könnyen kialakulhat az a megélés, hogy nem vagyunk elég jók.

Hógömb alatt az élet

Klienseimnek azt szoktam mondani, hogy a gyerekkorunk olyan, mint egy hógömb. Tudjátok, az a giccses fajta. Mindegyik hógömb egyedi, sajátságos, megvannak a saját belső szabályai, törvényei. Egy zárt világ, amit egy erős üveg véd a külső hatásoktól.

Mindenki egy hógömben nő fel, egy konstruált világban. A felnőttség, az autonómia az, amikor összetörjük ezt az üvegfalat és kilépünk az életbe. Ahol bizonyos szabályok, törvényszerűségek, ok-okozati összefüggések ugyanazok vagy legalábbis nagyon hasonlóak lehetnek, mint a hógömb alatt volt. De sok szabályról, hiedelemről, tiltásról kiderül, hogy ebben az új világban nem működnek, nem segítenek minket, sőt akár önbizalomhiányt okoznak.

Erről eszembe jut annak a középvezető ügyfelemnek a története, aki legkisebbként a családban azt tapasztalta, hogy a gondolatai, ötletei rendszeresen gyerekesnek lettek titulálva. A nagytesók, a szülők kihagyták a családi döntésekből, beszélgetésekből, így azt tanulta meg, hogy ne bízzon a saját véleményében és ne is törekedjen kifejezni azokat. Igen ám, de kliensem közben felnőtt, szakmailag és emberileg is megerősödött, de még mindig nem hitte el, hogy gondolatai méltóak a figyelemre. Ez a hiedelem pedig erősen gátolta őt a szakmai előmenetelében.

Élet a hógömbön kívül

Azt tapasztalom, hogy mindenki idővel valahogy újrateremti a saját gyerekkori hógömb másolatát. A valóságon belül egy kis mikrovalóságot. Ebben a folyamatban rengeteg énvédő mechanizmus segít minket. Például amikor azokat a tapasztalásokat, amik ellentmondanak a hógömb szabályainak, – például, amikor a már említett kliensem ötleteit a vezetői elismerik, jónak gondolják –elfelejtjük, nem emlékszünk, kizárjuk a megfigyelés teréből, azokat a tapasztalásokat viszont, amik véletlenszerűen visszaigazolják a hógömbben elsajátított és tanult dolgokat felerősítjük és emlékezetünkben megjelöljük.

Tudjátok, mint amikor a fontos emaileket megjelöljük. Ha esetleg azt tanították nekünk, hogy a hógömbön kívüli világ veszélyes és nem lehet az emberekben megbízni, akkor minden ilyen típusú tapasztalásunkat meg fogjuk jegyezni, sőt előszeretettel emlékeztetni is fogjuk magunkat rá. Pedig jó eséllyel ugyanennyi, hacsak nem több olyan élményünk van, amikor mások segítőkészek, korrektek, támogatóak voltak, de ezek mellett a tapasztalások mellett elmegyünk.

Feltárás és azonosítás

Mikor együtt dolgozom a kliensemmel és hoz egy helyzetet, ahol visszatartotta magát, ahol nem tudott szabadon megnyilvánulni, mindig megkeressük azt a feltételezést, hiedelmet, ami megakadályozta őt az adott helyzetben. Például, ha gyerekként gyakran csendre intették, sosem lehetett igaza, mindig kioktatták, a hibáiért megbüntették, akkor valószínűleg egy céges megbeszélésen sem meri megosztani az ötletét, amit aztán később valaki más fog bedobni a közösbe és garantáltan ő zsebeli be a főnökök elismerését is. Ilyen esetben mindig ránézünk az adott hiedelemre: “Biztos butaság, amit gondolok! Ciki lenne, ha hülyeséget mondanék. Nem hibázhatok.”

Validálás

Ezt követően összegyűjtjük, hogy milyen felnőttkori tapasztalások igazolják vissza az adott hiedelmet. Ha erre rákérdezek, gyakran nem is jut hirtelen semmi az illető eszébe. Meglepő hallani olyan kijelentéseket vezető beosztású nőktől, hogy “Áh én ezt nem tudom megcsinálni. Én erre képtelen vagyok. Félek belekezdeni.” Mondják ezt annak ellenére hogy az elmúlt 20 évben folyamatosan az bizonyították a környezetüknek hogy képesek, kompetensek, kitartóak, alkalmasak. De ezeket a tapasztalásokat valahogy nem építették be az énképükbe, és minden olyan helyzetben, amikor valami újjal találkoznak, azonnal előveszik a hógömbben tanult hiedelmeiket. Azaz nem az elmúlt évek tapasztalataira építkeznek, hanem visszanyúlnak a gyerekkorukhoz. És máris itt vagyunk az önbizalomhiány problémakörénél.

Tudjátok, ez az egész egy picit olyan, mint a Truman Show.

Hogyan küzdjem le az önbizalomhiányt?

Nyilván már kitaláltad, hogy az önbizalomhiány problémájával összességében nem lehet dolgozni. Nem sokat segít, ha elmondod minden nap magadnak, hogy szép, okos vagy. Mondjuk ártani sem árt, úgyhogy ettől még mondhatsz magadnak bátorító dolgokat a tükör előtt, de magabiztosabbnak akkor fogod érezni magad, ha elkezded észrevenni azokat a helyzeteket, ahol alul árazod magad. Amikor visszatartod a gondolataidat, a megnyilvánulásodat, kitérsz a konfliktus, a másokkal való kapcsolódás elől, nem mered próbára tenni magad.

7 kérdés az önbizalomhiány felszámolásához

Ha ilyet tapasztalsz, állj meg és tedd fel magadnak a következő 7 kérdést:

  1. Milyen feltételezés, hiedelem tart vissza az adott pillanatban?
  2. Honnan hozom ezt a hiedelmet? Ki mondta vagy éreztette velem, hogy így kell viselkedjek?
  3. Ez a hiedelem, feltételezés itt és most, igaz? Akik körülvesznek, a feltételezésem szerint reagálnának?
  4. Vannak ezzel ellentétes tapasztalásaim?
  5. Képes vagyok új dolgokat elsajátítani?
  6. Mi tart vissza attól, hogy kipróbáljak valami mást?
  7. Mi és/vagy ki támogathat abban, hogy a megszokottól eltérően reagáljak?

És ne felejtsd el, amikor kipróbálsz valami újat, valami olyan magatartást, amit eddig letiltottál, – például kérdezel, amikor nem értesz valamit, kiállsz az igényed mellett, nemet mondasz, stb. – akkor kockázatot vállalsz. Magad előtt vállalsz kockázatot. Ilyenkor érezhetsz félelmet, bizonytalanságot, vagy akár szégyent is. Ez teljesen “normális”. Ez van, amikor kilépünk a komfortzónánkból, az első alkalommal mindenki nagy kitettséget él meg. Aztán egyre könnyebben és könnyebben fog menni, egészen addig, amíg már ez az új magatartás is a komfortzónád része lesz. Ezek a lépései az önbizalomhiány leküzdésének.

Reális énkép

A másik fontos dolog, amit tehetsz magadért, hogy az új tapasztalásaidat tudatosan beépíted. Amikor elértél valamit, amikor képes voltál valamire azt ugyanúgy megjegyzed és beépíted az énképedbe. Ennek segítségével sokkal reálisabb képet kapsz magadról. És itt el is jutottunk a lényeghez.

Nem az önbizalomhiány itt a kérdés, hanem az, hogy képesek vagyunk reálisan látni önmagunkat. Tudjuk -e mire vagyunk képesek, milyen célokat tudunk elérni. Mik az erősségeink, képességeink, készségeink. Hol és hogyan tudunk jól helytállni.

Ha képes vagy a jelenben maradni és azzal lenni amid van, és amilyen valójában vagy, akkor megérkezik a tudás magadról. Ez a tudás hozzásegít ahhoz, hogy bátrabban belevágj az újabb kihívásokba és sikeresen végig is csináld őket.

Kíváncsi vagy hogyan árazod magad az egyes helyzetekben? Töltsd ki az önértékelési tesztem és megtudod.

Ahhoz, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott életet tudj élni, fontos, hogy felismerd a téged gátló belső tényezőidet és megszabadulj tőlük.

Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből?  Akkor ne habozz! 
Tudatos Megújulás Programot neked készítettem. 

Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező