Párkapcsolati játszmák nélkül – 3 ellenpéldával

Life coach Budapest

Ha belátjuk, ha nem, bizony mindannyian játszmázunk. Játszmázunk a munkahelyünkön, játszmázunk az ismerősi körünkben, játszmázunk otthon, így az is természetes, hogy a legtöbb párkapcsolat játszmák színtere. Az viszont, hogy ez így van, nem azt jelenti, hogy ez jó is így. Hogyan is lehet élni párkapcsolati játszmák nélkül?

A leválás a szülőkről című blogbejegyzésemben már írtam (feltétlenül olvasd el, hogy ezt a cikket, hogy biztosan megértsd), hogy alapvetően a sérüléseink mentén kapcsolódunk egymáshoz, tehát óhatatlanul olyanokhoz vonzódunk, akik megteremtik nekünk a számunkra megszokott, otthonról hozott dinamikát. Olyan emberekre figyelünk fel tehát, akik újraalkotják nekünk azokat a párkapcsolati játszmákat, amelyekbe belenőttünk. Mire gondolok? Olyan dinamikára, amely a szüleink között volt – az egyik például gondoskodó volt, a másik kritikus –, vagy olyanra, amelyhez mi igazodtunk alkalmazkodó vagy épp lázadó gyermekként.

párkapcsolati játszmák

A kedvenc énállapot szerepe a párkapcsolatban

Ott van tehát bennünk a kedvenc énállapotunk – erről szintén részletesen olvashatsz a fent említett cikkemben, az énállapotokról pedig itt –, amelyben otthon érezzük magunkat, amelyet gyermekként felvettünk a szüleinkkel „szemben”. Ez a gyerek énállapot irányítja bennünk azt is, hogy kire figyelünk fel az életünk során, kiket vonzunk be magunk köré, és az ismerekedés párkapcsolati játszmák mentén fog-e folytatódni vagy sem. Felnőttként észre sem veszünk, eszünkbe sem jut, hogy ez az alap énállapotunk befolyásolja a választásainkat, de ha elkezdjük magunkat megfigyelni, rá fogunk jönni, hogy milyen dinamika mentén kapcsolódunk másokhoz.

Te is hamar észre fogod venni, hogy mindig olyan emberekkel veszed körül magadat, olyanokat vonzol be, akikben benne van az általad ismert játszmák megteremtésének a lehetősége.

párkapcsolati játszmák

3 példa párkapcsolati játszmák jelenlétére:

  1. Ha a dominánsabb szülő gondoskodó volt, és te is ezt a szerepet választottad magadnak a felnőtt párkapcsolataidban. Ennek köszönhetően jó eséllyel olyan partnereid lesznek, akik elesettebbek, kisfiúsabbak, rászorultságot sugárzók, sőt akár felelőtlennek tűnők is lehetnek. Ha tehát a te kedvenc énállapotod a gondoskodó, nagy valószínűséggel olyan társakat választasz magadnak, akikről gondoskodni lehet. Ez a helyzet akkor is kialakulhat, ha neked kellett otthon a szülőnek lenni, mert szüleid valahogy nem nőttek fel a feladathoz. Ilyenkor gyakran megint csak te leszel a dominánsabb a kapcsolatba. Mivel már rátanultál a gyors döntéshozásra, a felelősségvállalásra, te leszel az, aki elkezdi vinni a hátán ezt a kapcsolatot is.
  2. Ha inkább az alkalmazkodás volt gyermekként a világod, sokkal könnyebben előfordulhat, hogy karakteres, irányító, azaz kritikus típust fogsz magad mellé keresni. Ilyenkor gyakran megesik, hogy látszólag gondoskodó társat találsz, de mivel a gondoskodás és az irányítás között nagyon keskeny a határ (ez a két állapot nagyon könnyen megy át egyikből a másikba), hamar benne találod magad egy irányító kapcsolatban, amelyhez majd újfent megpróbálsz alkalmazkodni.
  3. Dominánsabb, erőteljesebb, maszkulinabb partnerek viszont akkor is „megtalálhatnak”, ha a te kedvenc gyermeki énállapotod a lázadó volt. Csak gondold végig, hogy ez is mennyire tipikus. Ha gyermekként lázadtál a szüleid irányítása ellen, ezt az állapotot, ezt a dinamikát ismered a legjobban. Még ha sokszor dühöt és ellenállást is váltanak ki belőled az ilyen típusú emberek, mellettük fogod magad „otthon érezni”, bár nem éppen úgy, ahogyan azt valójában vágynád.

Éppen a fenti anomáliák miatt lenne nagyon fontos, hogy dolgozzunk magunkon, hiszen anélkül továbbra is csak a sérüléseink mentén és nem felnőtt énállapotból fogunk kapcsolódni másokhoz. Ennek pedig egyenes következménye a párkapcsolati játszmák megléte a kapcsolódásban.

Párkapcsolati játszmák nélkül lehetséges?

Most ismét állj meg egy pillanatra és gondold végig, mi az azonos az eddigi társaidban. Látod a hasonló dinamikát, a párkapcsolati játszmát a kapcsolataidban? Látod, hogy mindegyik olyan, ami mellett te az ismerős játszmáidban benne tudsz maradni? Fontos azonban, hogy tudd, nem csak ez lehet az oka a párválasztásunknak.

párkapcsolati játszmák

Örök kérdés, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás. Ugyanez itt is fennáll: az otthonról hozott párkapcsolati minták befolyásolják a választásainkat, vagy mi magunk erősítünk rá egy-egy dinamika kialakulására? Mindjárt meg is magyarázom, mit értek ez alatt.

Nem biztos, hogy rosszul választunk. Nem biztos, hogy egy ismerős játszmalehetőséget keresünk a párválasztáskor. Könnyen előfordulhat az is, hogy mi alakítjuk majd úgy a kapcsolatot, a párkapcsolati játszmák segítségével, hogy otthon érezhessük magunkat benne, azaz, hogy megélhessük az ismert énállapotunkat. Szomorú, de bizony így működünk.

Ha például idegesít a párod egy-egy mondata, mert „benyomta rajtad a piros gombot”, nem biztos, hogy rosszat akart. Te viszont azonnal belecsúszol a kedvenc énállapotodba ahelyett, hogy felnőttként reagálnál rá. Erre szoktam azt mondani, hogy ér időt kérni ahhoz, hogy ne csípőből tüzeljünk, hanem végiggondoljuk, melyik batyunk bújt-e elő éppen a nagy zsákunkból, mi vezetett ahhoz, hogy nyakig gázolunk a párkapcsolati játszmákban.

Játszmák kialakulása torzítások mentén

Én például elvárások közepette nőttem fel, ezért a mai napig nagyon hamar felcsattanok, ha valaki kér tőlem valami pluszt. Ilyenkor ugyanis azt élem meg, hogy megterhelő lesz, biztos „fájni fog nekem” megcsinálni azt, meg akarnak „erőszakolni”. Rögtön visszacsúszok tehát a lázadó gyermeki énállapotomba, és nem felnőttből, hanem gyermekből reagálok, holott lehet, hogy a másikban semmilyen ártó szándék nem volt és az a plusz számomra is hozzáadott értéket képvisel.

férfi és nő veszekszik tökéletlenség párkapcsolati játszmák

A lényeg viszont soha nem az, hogy valójában volt-e benne bármi negatív felhang, vagy sem , hanem hogy mi beleállunk-e vagy elindítunk-e egy dinamikát. Azzal, hogy én például átmegyek lázadóba, automatikusan beletolom a társamat is egy bizonyos énállapotba, és már ott is vagyunk, ahol egyikünk sem akart: a párkapcsolati játszma kellős közepén.

Egy párkapcsolat játszmák nélkül lenne az igazi, éppen ezért érdemes megvizsgálnunk, hogy a választásunk már eleve játszmákon alapul vagy torzításaink mentén visszük bele a megszokott dinamikánkat.

Hogyan reagálsz, ha a párod megkérdezi tőled, hogy mikor jössz haza?

Felháborodsz, mert azt hiszed, számon kér téged valamit, vagy tudod, hogy ez egy teljesen normális kérdés? Ha a megszokott otthoni dinamikád az autoriter közeg, mert a szüleid (vagy csak valamelyikük) irányítók voltak, valószínűleg azonnal robbansz, túlreagálsz, és nem ismered fel, hogy egy ártatlan kérdéstől belekerülsz a kedvenc gyerek énállapotodba, jelen esetben a lázadóba. Ilyenkor ugyanis azt történik, hogy „átlapátolod” a saját sérüléseidet az Itt és a Most-ba, és kizárod annak a lehetőségét, hogy párkapcsolati játszmák nélkül is otthonos legyen a közelség számodra.

Mit tehetsz azért, hogy ne a párkapcsolati játszmák határozzák meg a kapcsolatodat?

Ne csak azt nézd meg tehát, milyen karakterek, milyen típusú emberek vonzanak, vagyis mi az a tendencia, dinamika, amely alapján választasz (papucs, irányítható, elesett, gondoskodó, irányító/kritikus), hanem azt is nézd meg, melyik az az énállapot, amelyikbe egy-egy szituációban a leghamarabb visszacsúszol, vagy visszahelyezed magad. Ez a tudatosság sokat segíthet abban, hogy előbb-utóbb felnőtt énállapotba helyezd át magad a párkapcsolatodban is.

Önismereti utam egyik nagy mélypontja volt, amikor rájöttem, hogy kifejezetten kioktató, arrogáns, felsőbbrendű, irányító tudtam lenni és úgy is kommunikáltam másokkal. Pont azt tettem, amit soha nem akartam, egy otthoni mintát, egy otthoni dinamikát hoztam át a baráti kapcsolataimba.  Nagyon szégyelltem magam, amikor ezt felismertem, ugyanakkor hálás is vagyok érte, mert ez indított el azon az úton, ahol már irányítani tudom a saját énállapotaimat.

párkapcsolati játszmák

Nagyon fontos tény, hogy amilyenné mi magunk válunk, annak megfelelően kényszerítjük a másikat bele egy énállapotba. Ha irányítók leszünk, ő csak alkalmazkodó vagy lázadó lehet. Ha alkalmazkodók vagyunk, ő automatikusan kritikus, irányító szerepet fog felvenni velünk szemben, és így tovább. Ha tehát elindítunk valamilyen játszmát, dinamikát, előbb-utóbb a másikat, a társunkat is behelyezzük, ami egyik félnek sem jó. További rossz hír, hogy ha egy kapcsolaton belül sokat vagyunk egy bizonyos dinamikában, felállásban, egyre gyorsabban és rutinosabban fogunk újra és újra bekerülni a párkapcsolati játszmákba.

Vizsgáld meg magad!

Tudnod kell, hogy az énállapot egy nagyon markáns minőség. Érdemes tehát magadat és a másikat is figyelned: mit csinál, hogyan viselkedik, milyen arckifejezése, testtartása van, amiből le tudod olvasni, hogy épp melyik énállapota dominál, mi vezet majd el a párkapcsolati játszmákkal teletűzdelt állapotához. Ezt viszonylag könnyen meg lehet tanulni. Magunknál viszont ugyanezt sokkal nehezebb felismerni, ezért folyamatos odafigyelést igényel tőlünk.

Kezdd el a vizsgálódást még ma, és nézd meg, mikor, milyen szituációkban, milyen mondatok, történések hatására kerülsz lázadóba, alkalmazkodóba, gondoskodóba stb. Ne ess azonban át a ló túlsó oldalára!

Ne feledd,

  • felnőtt énállapotban is lehetünk irányítók, gondoskodók, mert van, hogy épp arra van szükség: nekünk kell például megmondani egy csapatban, hogy ki mit csináljon.
  • Az is elképzelhető, hogy a gondoskodó énünket kell előhívnunk, mert a barátunk segítségre szorul.
  • Lehetünk lázadók is, ha valaki átlép nálunk egy határt,
  • lehetünk alkalmazkodók is, ha úgy látjuk, inkább a csöndben maradás a jó stratégia,
  • de lehetünk szabad gyerekek is, ami a motivációnk, a kíváncsiságunk, a kreativitásunk, az elmélyedésünk színtere.

Csak azt kell tudnunk, éreznünk, hogy az adott helyzetben épp melyik énállapot támogat bennünket, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy tudjuk, melyikben milyenekké válunk. Tudod, amilyenek mi leszünk, épp annak az ellenkezője lesz a másik fél. Egy párkapcsolaton belül pedig a cél nem az, hogy folyamatosan párkapcsolati játszmákban legyünk, hanem, hogy egyre többet legyünk a felnőtt-felnőtt kapcsolódásban.

Ebben segíthet a Tudatos Megújulás Programom is.

Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből?  Akkor ne habozz! 
Tudatos Megújulás Programot neked készítettem. 

Ha pedig úgy érzed neked is gondot okoz a kapcsolaton belül a biztonságos kötődés kialakítása és szeretnél ezen változtatni keress meg és gyere és csatlakozz a Kötődési zavarral élők zárt Facebook csoportjához, amit azzal a céllal hoztam létre, hogy segítséget kérhess, tanulhass tőlem és másoktól és megoszthassd saját megéléseidet is.

Ha segítségre lenne szükséged a Tudatos Megújulás Programmal kapcsolatban, elérsz a Facebookon és az Instagram-oldalamon is. Ha pedig szeretnél sok mindent megtudni magadról, iratkozz fel a hírlevelemre.

0 hozzászólás a(z) “Párkapcsolati játszmák nélkül – 3 ellenpéldával” című bejegyzéshez

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező