Szorongás vagy félelem?

Nem szeretem, ha betegek a gyerekek. Főleg, ha éjszaka megy fel a lázuk, lázgörcsük lesz, vagy elkezdenek hányni, esetleg megállíthatatlanul folyik az orruk vére. Sötét van, szorongok, tehetetlennek érzem magam, hirtelen nem tudom eldönteni, mennyire komoly a dolog. Szorongok, hogy nem ismerem fel, mikor kell segítséget kérni. Félek, nem kapok segítséget, nem jön ki az ügyeletet, és ha egyedül vagyok otthon a 3 gyerekkel, akkor nem is tudom bevinni a beteget sehova. Ha mindez nappal történik, egészen másként hat rám. Ezért nem is szeretem, ha a férjem nem alszik otthon, amikor betegek a gyerekek. Ez most félelem vagy szorongás?

Mit nevezünk szorongásnak?

Mindenki fél valamitől. Ez alapvetően rendben is van. Sőt a félelem a túlélésünket segíti, hiszen fokozza a teljesítőképességet , és a fenyegetés felkészíti a testet a menekülésre vagy éppen a szembeszállásra. De mikortól beszélhetünk szorongásról? Maradva az én példámnál, tudom, hogy nem szeretek egyedül maradni a beteg gyerekeimmel éjszakára, ezért ha betegek, megkérem a férjem, ne maradjon ki éjszakára. A lehetőség kizárása egy értelmezhető, engem segítő válaszreakció.

De ha mondjuk, azért nem engedem el őt bulizni, mert attól félek, hogy pont aznap este lesznek betegek a gyerekek vagy az, ha elmegy, akkor éjszaka nem is alszom jól, idegeskedek, folyamatosan őket ellenőrzöm, akkor már beszélhetünk szorongásról. A szorongás, bármihez hozzá tud kapcsolódni, legyen az valós vagy vélt probléma. Pont ugyanolyan szorongást él meg egy ténylegesen beteg ember a betegsége miatt, mint egy hipochonder a képzelt betegsége miatt. Nem  az aggódás tárgya a lényeg, hanem inkább az, hogy mi hogyan viszonyulunk a nehézséghez.

A szorongás valójában nem más, mint a tehetetlenség érzésével összekötött félelem, amikor úgy érezzük, hogy semmiféle befolyással nem vagyunk a történésekre. A félelem, a nyugtalanságérzet, akkor válik problémává, ha az élet minden területére átterjed, és általános érzéssé válik. 

Mik a tünetek?

A szorongás megnyilvánulhat testi, érzelmi, gondolkodásbeli és viselkedésbeli tünetekben. Ezek egyénileg nagyon változók lehetnek.

• Testi szinten jelentkezhet szívdobogás, arcpirulás, izzadás, gyomorfájás, szájszárasság, mellkasi szorító érzés, hasmenés, izomfeszülés. Hosszútávon alvás problémák, illetve szexuális problémák is kialakulhatnak.

• Érzelmileg valamiféle furcsa, félelemhez hasonló, de mint már írtam, rengeteg tehetetlenséggel átszőtt, feszültséget, élünk meg. Jellemzővé válhat az indokolatlan szomorúság, örömtelenség, boldogtalanság érzése. Hosszútávon bizalmatlanná, féltékennyé válhatunk. Napjainkat átszövi az aggódás, a félelem a lehetséges rossz forgatókönyvektől. Sértődékennyé és haragossá válhatunk, illetve jellemző lehet az agresszivitás is.

• Kognitív szinten hajlamosak vagyunk folyamatosan a lehetséges veszélyre gondolni. A negatív szcenáriók foglalkoztatnak minket, mindig a legrosszabb lehetőségre gondolunk. „Biztos betegek lesznek a gyerekek”. „Biztos valami sürgősségi helyzet alakul ki, és én nem fogok tudni csinálni semmit.” Ha beadom a gyógyszert, tuti lesz valami durva mellékhatása.”

• Viselkedésünk is megváltozhat. Rosszul alszunk, fáradékonyak vagyunk, feledékennyé válunk, vagy épp kényszeressé. Ilyenkor hajlamosak vagyunk törekedni arra, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyek indokolatlan félelemmel töltenek el. Például nem megyünk társaságba, ha félünk a megszégyenüléstől, vagy nem utazunk külföldre, ha félünk a repüléstől. Ennek a legjobb példája, az a sportoló ismerősöm, aki annyira félt a szívinfarktustól (35 évesen teljesen egészségesen), hogy kizárólag kórház körül volt hajlandó futni.

A legrosszabb az egészben az, hogy ha elindul a rettegés spirál, akkor az teljesen leköti a figyelmünket, gondolatunkat, érzéseinket, így nagyon nehéz kilépni belőle, megszakítani azt.

Mitől alakul ki?

Az első lányom születését követő időszakot, durván másfél- két évet, végig ebben az állapotban töltöttem. Folyamatosan attól féltem, hogy vagy a babával vagy velem vagy a férjemmel történni fog valami szörnyűség. Néha már azt kívántam, hogy inkább tényleg történjen valami, mert azzal jobban tudok mit kezdeni, ha tudom mi a baj, mint azzal, hogy csak félve várom a rosszat. Soha előtte sem azt követően, nem tapasztaltam ilyen típusú hosszan tartó szorongást. Van, hogy a szorongás a semmiből tör ránk és van, hogy hosszan, elnyúlóan a mélyben munkálkodva mérgezi meg a napjainkat. A kialakulását illetően sok a találgatás, de vannak bizonyos tényezők, amik ismerten befolyásolják kialakulását.

A háttérben meghúzódó okok

• Anya és az apa. Úgy tűnik, hogy a szorongásunk összefüggésben van a kora gyermekkori kötődési tapasztalatainkkal. Ha az anyukánk is szorongó volt, akkor jó eséllyel mi is azok leszük. Ez az én esetemben igaznak is tűnik, tényleg az elsőszülött gyermekem lett a legszorongóbb, a harmadik pedig már hírét sem ismeri a szorongásnak. A gyermek életében egy bizonyos kor után, az apa is megjelenik mint referencia pont. Amennyiben az apa szorongó (esetükben az agresszió, az alkoholizmus, erős cigarettázás is lehet a megjelenési formája), az ő működése szintén átadódhat, mintaként szolgálhat a gyermeknek.

• Örökletesség. A szorongásra való hajlam velünk születik, benne van a génjeinkbe. De azt már a gyermekkorunk, a mindennapjaink határozzák meg, hogy aktiválódik -e ez a gén.

• Stressz. Stressztűrő képességünk nagyban meghatározza, hogy a minket érő stresszre (ez lehet állandó napi stressz, munkahelyi vagy párkapcsolati stressz esetleg nehéz anyagi körülmények, de váratlan hirtelen fellépő stressz helyzet például haláleset, betegség kialakulása stb.), hogyan reagálunk. Ha számunkra túl sok a stressz, akkor egy idő után elindul a szorongás.

• Személyiségtípus. Személyiségünk meghatározza, hogy mennyire vagyunk kitéve a szorongásnak. Egyes személyiségtípusok hajlamosabbak a szorongásra, míg mások kevésbé.

• Alacsony önértékelés. Azok, akiknek alacsony az önértékelése jobban kivannak téve a szorongásnak, mint a magas önértékeléssel rendelkezők.

Típusai

• Generalizált szorongás. Folyamatosan fennálló túlzott szorongás, állandó aggodalmaskodás, félelemteli várakozás, ami az élet szinte minden területére kihat. Koncentrációzavar, feledékenység, fáradékonyság, teljesítménycsökkenés, alvászavar kíséri általában.

• Fóbia. Irracionális félelem valamely tárgytól, személytől, állatól vagy éppen helytől. Ennek fajtái az agorafóbia (nyílt terektől való félelem), a szociális fóbia (emberektől való félelem), és a specifikus fóbia (állattól, helytől vagy bármi egyébtől való irracionális félelem).

• Pánik. Szorongás rohamszerű megélése. Általában gyorsan tetőződik és 10 perc alatt le is zajlik. Az egyén gyakran nem is tudja mi volt a roham kiváltója. Tünetei: zavar, szédülés, nehézlégzés, émelygés, heves szívdobogás, izzadás. A pánikrohamot átélő egyének gyakran számolnak be a megőrüléstől és az önkontroll elvesztésétől való félelemről. Sokszor tévesen szívrohamnak gondolják a pánikrohamot megélők.

• Kényszeresség. Folyamatosan, az illető akarata ellenére jelen levő, kínzó gondolatok és/ vagy cselekvési kényszerek. Késztetések, hogy megtegyenek bizonyos rituálékat vagy megismételjenek valamit többször. Ha az egyén megpróbál tenni ellenük komoly szorongással jár együtt. A kényszerek nagy része tartalmilag három csoportba sorolható: Erkölcsileg, a konvenciókat illetően tilalmas vagy bűnös dolgok, a tárgyak elrendezésével kapcsolatos kényszerek, a tisztasággal, beszennyeződéssel kapcsolatos kényszerek.

• Poszttraumás stressz szindróma. Olyan szorongás, ami egy stressz átélése után alakul ki. Az illető elkerülő magatartás tanúsít, hogy ne kelljen a traumát újra átélnie.

• Akut stressz zavar. Súlyos, rendkívüli fizikai vagy lelki sérülésre adott heves reakció. A tünetek azonnal jelentkeznek és a stressz megszűnése után gyorsan csökkennek és elmúlnak.

A következő bejegyzésben megtudhatod, hogy hogyan tudsz hatékonyan küzdeni ellene.

Ahhoz, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott életet tudj élni, fontos, hogy felismerd a téged gátló belső tényezőidet és megszabadulj tőlük. Ha úgy érzed egyedül nem tudsz megbirkózni az elakadásaiddal, fordulj hozzám bizalommal!

Amennyiben lenne kérdésed a cikkel vagy a programmal kapcsolatosan, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.

Ha pedig tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal és másokkal!