Társfüggőség – Mitől függ, hogy kodependens vagy-e?

Life coach Budapest

Társfüggőség, azaz kodependencia alapvetően két ok miatt tud kialakulni: Az egyik, amikor a korai kötődési időszakban a kötődésünk (a szülőhöz, a gondoskodóhoz) sérül, megszakad, vagy valami miatt nem is alakul ki, a másik, amikor a szüleink egyszerűen túlkontrollálnak bennünket. Nézzük meg alaposan ezt a két okot, mert a téma összetett és a jelenségnek is számtalan árnyalata van.

Amikor sérül a gyermekkori kötődés

Ha a nevelőnkhöz való kapcsolatunk gyermekkorban nem tud kiteljesedni, például mert az anya/elsődleges gondozó nem tud érzelmileg jelen lenni, esetleg hullámzóan van jelen, vagy elutasító, elhanyagoló, legrosszabb esetben elhagy minket, a kötődési bizalmunk mélyen sérülhet. Ugyanis minden gyermek kizárólagos figyelmet szeretne, közel akar lenni a gondozójához, biztonságra vágyik, ami teljesen természetes is, azonban rengeteg esetben ez nem adatik meg valakinek maradéktalanul.

szülőség társfüggőség

Az a gyermek, akinek ezzel kapcsolatosan sérülése van, az kétféleképpen lehet jelen a felnőttkori kapcsolataiban. Vagy igyekszik minden erejével távoltartani magát az emberi közelségektől, azaz elkerülő kötődővé válik, vagy egész életében a bizalmi kötődési vágyát próbálja kielégíteni a hozzá közelállókon keresztül. Ilyen helyzetben ez válik számára a legfontosabbá a kapcsolataiban és ezt igyekszik állandóan újrateremteni. Ez a meg nem élt biztonságos kapcsolódás ugyanis hiányként jelenik meg nála, és arra motiválja, hogy valakihez mindenáron közel legyen, hogy végre valakinek ő legyen a legfontosabb, az egyetlen.

Amikor a szülők nem engedik el a kezünket

A másik ok, ami miatt társfüggőség alakulhat ki, amikor az egyik szülő túlságosan irányító vagy erős karakter, aki nem engedi meg a leválást. Ebben az esetben talán lényegtelen is, hogy volt-e biztonságos kötődés kettejük között, a fókusz máshova kerül.

Az életünk kezdeti mérföldkövei, mint a korai dackorszak, a tinédzserkori eltávolodás, azaz az első és második leválási kísérletek egészségesek és elengedhetetlenek az önállósodás felé vezető úton. Amennyiben azonban a gyermeket ezekben a differenciálódási, eltávolodási kísérleteiben megakadályozzuk, a gyermekből lett felnőtt önállótlanná válik. Mikor fordulhat ez elő?

  1. Ha a szülő iszonyatosan irányító és erős karaktere nem hagyja, hogy gyermekének önálló gondolatai, véleménye legyen, és rátelepszik a gyermek minden cselekedetére.
  2. Ha a szülő túlzott féltésből határsértő módon akar gondoskodni gyermekéről.
  3. Ha a szülő életképtelen (ld. parentifikációról szóló cikkem), azaz alkoholista, szenvedélybeteg, függő vagy egyszerűen csak életképtelen.

Ezekben az esetekben szinte kizárólagosan egyértelműsíthető a későbbi kodependencia a gyermekből lett felnőttnél, hiszen mindegyik esetben azt tanulja meg, hogy nem távolodhat el a szülőjétől, a nevelőjétől, nem hagyhatja magára. (Egyik esetben őt tartják állandó kontroll alatt, a másik esetben tehetetlenségre kondicionáljak, hiszen ő a gondoskodás fő tárgya, a harmadik esetben pedig neki kell gondoskodnia a szüleiről.) Ez a fajta szimbiózis lesz nála az alap a kapcsolódásaiban. Hogy miért veszélyes a túlzott szimbiózis, arról itt olvashatsz bővebben.

a jó önértékelés énállapot társfüggőség

Kiknél alakulhat még ki társfüggőség?

Olyan gyerekek is hajlamosak a társfüggőségre, akik soha nem voltak önállóságra nevelve. Ilyenek az állami gondozott gyermekek is, vagy ha olyan környezetből jön valaki, ahol nem engedték el soha a kezét, nem hagyták felnőni: ilyen lehet a versenysport is vagy a nagyon zárt közösségek, a nagyon zárt családok. Mi történik ugyanis ilyenkor?

Az egyén egy nagyon zárt közegből átmegy egy másik zárt közegbe, térbe. Régen a nőknél például nagyon gyakori volt, hogy a családból egyenesen a házasságba, a férje családjához kellett átlépnie, így alapvető elvárás volt, hogy tudjon alkalmazkodni. Bizonyos kultúrákban ezt a jelenséget még a mai napig is megfigyelhetjük, sőt ez a fajta társfüggőség jó néhány országban elvárt női személyiségjegy is.

A nyugati kultúrákban inkább mentális problémának tekintik a társfüggőséget, én azonban egyszerűen „csak” tünetnek tartom, amely jelenségként van jelen az életünkben és amelyet nem szerencsés normálisnak vagy nem normálisnak behatárolni.

Milyen a társfüggőség, egy társfüggő élete?

Először is vizsgáljuk meg, honnan lehet tudni, hogy valaki társfüggő-e.

Az egyik jel, ha azt vesszük észre, hogy mindig a másik a központi témánk, mindent belőle kiindulva teszünk vagy nem teszünk. A társfüggő ember gyakorlatilag nem tanulja meg, hogy a saját szükségleteit, igényeit ki tudja elégíteni saját maga által is, azaz hogy nincs szüksége referenciapontra a másik személyében.

A társfüggő tehát mindig a másik szemüvegén keresztül igyekszik kielégíteni a saját igényeit, pont úgy, ahogyan azt a kisgyermekek teszik: ők még önállótlanok, és ahhoz, hogy ne legyenek éhesek, hogy elvégezhessék a dolgukat, hogy ne fázzanak, hogy egészségesek legyenek, szükségük van a felnőttek segítségére. Aztán az idő haladtával képesek lesznek majd a saját erőforrásaira támaszkodni és önálló emberekké válni.

társfüggőség kodependencia

Egy társfüggő személy azonban úgy működik, hogy továbbra is áthárítja ezt a feladatot (felelősséget) a másikra, ráruházza, ráprojektálja, hogy csak a másik tud róla gondoskodni, az ő felelőssége, az ő dolga mindez. Egyfajta eszközként látja tehát a másikat, amely mögött nincs semmiféle manipuláció, rosszakarat, pusztán arról van szó, hogy nem tud másként létezni.

A társfüggőség kialakulásának a hátterében az van ugyanis, hogy a társfüggő a tanult stratégiát alkalmazza tovább: hogy ő egyedül nem létezik, neki kell valaki, akin keresztül megmutatkozhat.

Az áldozatos alkalmazkodó

A társfüggőség megnyilvánulásai szerint beszélhetünk az áldozatos alkalmazkodókról, akik minden idejüket, energiájukat, gondolatukat feláldozzák a másik fél érdekében. Szinte gondolkodás nélkül teszik ezt, folyamatosan azzal vannak elfoglalva, hogy hogyan elégíthetnék ki jobban, gyorsabban a környezetük vélt vagy valós elvárásait. Ritkán lépnek ki ebből a szerepükből, akár egész életüket végig élik anélkül, hogy valaha is feltennék maguknak azt a kérdés, hol vannak ők ebben az egészben?

Megmentő, Áldozat, Üldöző hármas

A társfüggőség ezen típusa sem érzékeli jól a saját határait, de szemben az alkalmazkodó típussal ő nem csak aláveti magát a másik igényeinek, szükségleteinek, hanem sokkal inkább a másik megmentésével (alkoholbeteg, valamilyen szerhasználó fél) vagy annak „megjavításával” van elfoglalva. Mint egy Jeanne d’ Arcként küzd, a másik lelki üdvéért. Persze a szent harc közben a saját céljairól, igényeiről, önmagáról teljesen megfeledkezik valamint ez az igyekezet rengeteg erőfeszítést igényel tőle, és sok belső feszültséget okoz neki. Mivel az igyekezetüket a környezetük nem honorálja megfelelő mértékbe, így könnyen átváltanak üldözővé, amikor is szerintük „jogosan” hibáztatják, szidják, üldözik a másik felet.

Céljuk, hogy a környezetük végre belássa, milyen sok mindent megtettek, feláldoztak a környezetük érdekében és nem mellesleg jól kiadhatják az önfeláldozás közben felgyülemlett feszültségüket. Egy ilyen indulati kitörés azonban bár hirtelen jön, de gyorsan el is illan náluk. Ami marad az a bűntudat, aminek hatására az illető újra próbálja kompenzálni és kárpótolni a másikat – így vált újra az áldozatot hozó megmentő szerepébe, ezzel útjára indítva újra a ciklust.

Kontrolláló típus

A fentieken túlmenően van még az örök szorongó, aggódó, kontrolláló típus, aki meg van győződve róla, hogy a partnere nélküle életképtelen és folyamatos menedzselést, terelgetést igényel a másik. Számukra is lényegesen könnyebb a másik gondjaival foglalkozni, mint saját kudarcaikkal, nehéz érzéseikkel vagy problémáikkal szembenézni. A másik irányítása, kontrollálása legitimizálja a saját szerepüket a kapcsolatban.

Hogyan viselkedik egy társfüggő?

Természetesen mondhatod, hogy ez akkor is manipulatív viselkedés, de tudnunk kell, hogy a társfüggőség „eszköztára” igen sokrétű. Minden társfüggő – tudat alatt – más-más eszközökhöz (túlzott alkalmazkodás, kontrollálás, aggdalmaskodó gondoskodás stb.) folyamodik annak érdekében, hogy közel tartsa magához a másikat, hiszen ahhoz, hogy ő működhessen, kell a másik. Tehát nem manipulatívnak mondanám a társfüggő embert, hanem inkább úgy jellemezném, mint akinek nagyon sok energiája és számos eszköze van arra, hogy a másikra hasson. Egy társfüggő ugyanis tényleg nem engedheti meg magának, hogy a másikat elengedje, mert csak rajta keresztül tudja kielégíteni a saját igényeit, vágyait is, vagy éppen abban segíti őt, hogy ne kelljen önagához kapcsolódnia.

Engedd meg, hogy egy csúnya hasonlattal éljek: A kullancsnak tök mindegy, hogy milyen a gazdatest. Mikor rád csimpaszkodik nem azt nézi, hogy szép esetleg jóképű vagy -e, vagy hogy milyen körülmények között élsz, hanem pusztán a létezésed fontos számára.

Az, aki benne van a társfüggőségben, már nem látja,

  • hogy az adott kapcsolat valójában mennyire támogatja őt,
  • hogy mennyire szól ez a kapcsolat a valódi találkozásokról, intimitásról,
  • hogy támogató, szerető közegben van-e a társa mellett,

hanem maga a kapcsolat létrehozása és annak megtartása válik fontossá számára. Éppen emiatt sok társfüggő hajlamos benne ragadni bántalmazó, lehúzó, előre nem vivő kapcsolatban, ahol „nyunyókaként” használja a másikat, mert azt gondolja, hogy ő az, akin keresztül meg tudja élni az életét.

kötődési problémák férfi és nő rajz társfüggőség

A társfüggők azt élik meg, hogyha nincs a másik, akkor

  • nem tudnak nélküle élni,
  • nem tehetik meg, hogy kilépnek, mert akkor mi lenne a másikkal,
  • nem találják a másik nélkül a saját motivációjukat, saját életcéljukat,
  • úgy érzik, hogy elértéktelenednek, szerethetetlenné válnak a másik nélkül.

Megélnek tehát egy függést, amelyben kívülre helyezik az elismeréshez, a létezéshez, a szerethetőséghez való jogot.

Hol van a fókusz a társfüggőségben?

Egy kodependes személy kívülről várja a megerősítést, ráadásul egyszemélyes szereplőként jellemző rá a nagyon erős igény a kizárólagosságra. A társfüggők is leginkább csak egy embertől várják a támogatást, elfogadást, szeretetett, és maguk is hajlamosak arra, hogy mindenüket csak ennek az egy embernek adják oda. Önmagukat gyakran jó társnak aposztrofálják, hiszen náluk teljes fókuszban tényleg a másik, illetve a kapcsolatuk megtartása van.

Egy kliensem úgy fogalmazta meg a társfüggőségét, mint egy terített asztalt, amelyen mindenféle étel és rengeteg finomság van, ő azonban csak egyféle ételt eszik, és ha az nincs feltálalva, akkor úgy érzi, éhen hal.

Arról beszélgettünk ugyanis, hogy a társfüggőségnek van még egy fontos jellemzője: Gyermekként a szülő nekünk a minden, akitől figyelmet, megértést kapunk, akitől függünk, akinek a visszajelzéseiből tanulunk. A leválás időszakában az érzelmi kötelék változik, a szülő megmarad támogató háttérnek, a gyermekből lett felnőtt pedig magára találva boldogul. Megtalálja a világ őt boldoggá tevő jelenségeit, kapcsolódásokat, talál magának életcélt, felfedezi a saját értékeit, motivációit és éli az életét.

Kliensem viszont azt figyelte meg magán, hogy csak egy dolog tudja érdekelni, csak egy „strokeadó” számít az életében, minden másra érzéketlen.

Mi a baj a társfüggőséggel?

Félreértés ne essék, a társfüggőséget nem szabad démonizálni. Ez is egy skála, azaz az egyik végén ott vannak az önmagukat teljes mértékben feláldozó társfüggők, de a skálán megtalálhatóak azok is, akik inkább társas kapcsolatokban érzik jobban magukat, mint egyedül. Ezen a skálán nagyon sokféle és fajta viszony és viszonyulás létezik, amit az is igazol, hogy rengeteg társfüggő ember van a világunkban, akik mindannyian különböző mértékben érintettek a társfüggőségben.

Azt is érdemes látni, hogy ha a két társfüggő összekerül, akár még egy életre szóló, jó kapcsolat is kisülhet belőle. Nem szabad tehát kizárólagosan rossznak vagy extrémnek gondolnunk ezt a jelenséget, de tény, hogy a társfüggőség nagyon megterhelő lehet a feleknek.

Ebben a cikkemben pont arról olvashatsz bővebben, hogy mik lehetnek a túlzott függés, kodependencia veszélyei és hogy miért és hogyan érdemes belőle kijönni.

Ha úgy gondolod, te is érintett vagy és szeretnél ezen változtatni, keress meg.

Gyere és csatlakozz a Kötődési zavarral élők zárt Facebook csoportjához is, amelyet azzal a céllal hoztam létre, hogy segítséget kérhess, tanulhass tőlem és másoktól, valamint hogy megoszthasd a saját megéléseidet is.

Kérd a Tudatos Megújulás Programomat is, amely nagyon sokat segíthet önmagad feltérképezésében.

Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből?  Akkor ne habozz! 
Tudatos Megújulás Programot neked készítettem. 

Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.

Ha pedig hasznosnak találtad a cikket, oszd meg a barátaiddal.

Egy hozzászólás a(z) “Társfüggőség – Mitől függ, hogy kodependens vagy-e?” című bejegyzéshez

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező