Tippek a tökéletlenség elfogadásához

A tökéletlenség az életünk állandósult állapota, a tökéletesség a ritkaság. Ez akkor is így van, ha folyamatosan ez utóbbira törekszünk, és akkor is, ha nem akarjuk belátni. Amikor dolgozunk magunkkal, és a folyamatainkban megjelenik az „ez sem oké, az sem oké, semmi sem jó”, sokszor azt várjuk, gyorsan változzon meg minden, és legyen az egész életünk tökéletes. Coachként viszont azt mondom, fogadjuk el inkább a tökéletlenséget.

A tökéletlenség az, amivel folyamatosan kapcsolatban vagyunk, amelyet állandóan megélünk, ami társunk a mindennapokban. A tökéletes állapot ezzel szemben olyan, mint a fehér holló: ritka, éppen ezért tűnik fel, ha valami „véletlenül” tökéletes. Egy pillanat erejéig. A valódi kérdés éppen ezért nem az, hogy el kell-e fogadnunk a tökéletlenséget mint életünk velejáróját, hanem az, hogy mi hogyan tudjuk támogatni magunkat a tökéletlen élethelyzetekben! 

Amikor megjelenik a rendszerben a tökéletlenség

Minden nap találkozunk a tökéletlenséggel: a társunk nem tökéletes, az adott helyzetünk sem az, sőt az életünk sem tökéletes mederben folyik. Ilyenkor – egyénenkét változó szinten – feszültséget élünk meg. Ennek a feszültségnek az oka pedig a különbözőségekből adódik. Különbözőséget tapasztalunk ugyanis a között, amit akarunk, elvárunk, remélünk, feltételezünk, és a között, ami a valóság. Az emiatt érzett feszültség mögött pedig kétféle érzelem is megbújik:

• A valóságos – ideális énképeltérés esetében a pozitív kimenetel marad el, ami lehangoltsággal rokon érzelmeket (elégedetlenség, csalódottság, szomorúság) eredményez.
• A valóságos – elvárt énképeltérés esetében ugyanakkor negatív kimenetel következik be, ami izgalommal rokon érzelmeket (félelem, rettegés, idegesség) vált ki.

Mitől függ, hogy hogyan éljük meg a tökéletlenséget?

Az egyik dolog, ami ezt befolyásolja, hogy mennyi elvárással, milyen „forgatókönyvvel” rendelkezünk a saját életünk kapcsán. Ha nagyon sok idealizáció van a fejünkben (idealizált én, idealizált másik, idealizált helyzet) akkor állandóan elégedetlenséget, feszültséget fogunk megélni. Erről ITT olvashatsz bővebben.

A másik befolyásoló tényező viszont a feszültségtűrő-képességünk, amelyben szintén nagyok az egyéni különbségek. Vannak, akik könnyebben veszik az akadályokat, mások viszont csak nagyon nehezen tudják elviselni a tökéletlenségből adódó negatív állapotokat. Mit tesznek ők ilyenkor?

1. Mindenáron megpróbálják megváltoztatni a másikat, erőszakosan, kérlelve, kitartóan, sírdogálva – kinek milyen stratégiái alakultak ki erre vonatkozóan. 
2. Torzítják a valóságot, megmagyarázzák, hogy a másik nem is úgy gondolta, sőt felmentik az illetőt, rendhagyó eltérésként tartják nyilván az adott helyzetet. Ez tehát azt jelenti, hogy nem adták fel a tökéletességről alkotott elképzeléseiket, és az adott helyzetet gyorsan kizárják a sorból.
3. Kilépnek a helyzetből, a veszekedésből, azaz megszüntetik a kapcsolatot a szituációval, az  illetővel, kivonódnak érzelmileg, stb. 
4. Lehülyézik a másikat, dühöngenek, bosszankodnak, sajnálják magukat, megsértődnek, neheztelnek, haragot, illetve igazságtalanságot élnek meg.  

Az, hogy milyen érzelmi mintázattal és intenzitással reagálunk a tökéletlenségre, vagyis hogy harcolunk ellene, eldobjuk, a másikat felmentjük vagy épp elértéktelenítjük azt, mind attól függ, hogy gyerekkorunkban milyen stratégiára és hogyan reagáltak a szüleink, mit láttunk tőlük, ők hogyan viszonyultak egymás és önmaguk, illetve a világ tökéletlenségére. 

A tökéletlenség 3 területe

Hogy jól tudjunk reagálni a tökéletlenségre, tisztában kell lennünk a 3 nagy területe közötti különbségekkel. Ahogy fent már említettem, tökéletlenséget élünk meg önmagunkkal szemben, a másik személlyel szemben és egy helyzettel szemben. Nézzük meg ezeket részletesebben.

Önmagunk tökéletlensége 

Önmagunk tökéletlenégét elfogadni nem más, mint szeretni magunkat:

• szeretni azt, ahogyan vagyok azzal, ami van;
• hogy nem bántom magamat,
• hogy nem várok el olyan dolgokat, amelyek nem kényelmesek, amelyek túl sok stresszt okoznak,
• hogy nem hibáztatom magam,
• nem űzöm, hajtom magam, hanem egyensúlyban tartom magam a lehetőségeimmel és a kihívásokkal, sőt
• dicsérem magam és megélem a megelégedettséget.

Az önszeretet tehát olyan, mint egy folyamatos egyensúlyozás: nem feszítem túl, de nem is hagyom magam állandóan ernyedten lenni. 

Az önmagunkkal szemben megélt tökéletlenséget általában a kinézetünk, a teljesítményünk, illetve az érzelmi helytállásunk kapcsán tapasztaljuk meg.  Mindenkinél más-más terület kerül itt túlsúlyba, de munkám során azt vettem észre, hogy leggyakoribb a harc a saját testünkkel kapcsolatos elvárások, a kinézet kapcsán. Ebben mostanság nagyon nehéz is megtalálni az egyensúlyt, hiszen mindenhonnan rengeteg elvárás ömlik felénk, hogy milyen is az ideális test, az ideális külső.

Nem másabb a helyzet a teljesítménnyel, illetve az érzelmi helytállással kapcsolatban sem, ezért hoztam neked néhány kérdést, amely segíthet szembenézni saját magaddal:

• Hibáztatod-e magad dolgokért, haragszol-e magadra, vagy együttérzéssel, jóindulatú humorral, megbocsátással fordulsz magad felé?
• Elhiszed-e, hogy ott és akkor a számodra elérhető információk és tudás alapján a lehető legjobb döntést hoztad? 
• Mivé válsz, amikor magadat kritizálod, amikor szembesülsz önmagad tökéletlenségével? Elveszett kislánnyá, szerencsétlen valakivé, akit nem lehet szeretni?
• Miért teszed ezt magaddal?

A másik tökéletlensége 

Nagyon sokszor tapasztalom, hogy párkapcsolatok, barátságok mennek tönkre azon, hogy folyamatosan elvárunk a másiktól dolgokat és nehezen vagyunk meg a másik tökéletlenségével. Olyanokat gondolunk, mint hogy „Igazán tudhatta volna.” „Egy férfi azért ezt vagy azt érthetné…” „Ez lenne a dolga…” „Nekem fontos, hogy így vagy úgy nézzen ki.” „Nekem fontos, hogy a másik….”

Ha a párkapcsolatkeresés időszakában már ilyen gondolataink vannak, a hozzáállásunk erősen gátolni fog bennünket abban, hogy megtaláljuk az igazit. Hiszen mindenkivel van valami bajunk, senki nem elég jó nekünk. Ha tehát túl sok elvárást támasztunk a másikkal szemben, akkor óhatatlanul nehéz helyzetbe hozzuk magunkat.

Ilyenkor érdemes az alábbi kérdéseket feltenned magadnak:

1. Mit okoz nekem, ha a másik nem elég jó? Az az én értékemet csökkenti?
2. Akkor vagyok értékes, ha a másik, aki engem választ, szintén értékes, tökéletes?
3. Mivé válok, ha látom a másik tökéletlenségét? Türelmetlenné, idegessé, megbántottá?
4. Megbocsáthatatlan-e a másik tökéletlensége? 

Ha már benne vagyunk egy párkapcsolatban, és felszállt a rózsaszín köd, egy picit más kérdéseket tegyél fel magadnak hasonló gondok esetén:

1. Mit kezdek a másik tökéletlenségével? Haragszom? Becsapva érzem magam? Megbántva vagyok? 
2. Megpróbálom megváltoztatni őt? Rengeteg erőfeszítést teszek bele? Magyarázok, sírok, toporzékolok? 
3. Csak a hibáira koncentrálok vagy könnyen átlendülök rajtuk? 
4. Én mivé válok a másik tökéletlenségétől? Frusztrálttá? Meg nem értetté? Csalódottá? Ki nem elégítetté? Megbántottá?
5. Milyen gombot nyom meg rajtam a másik tökéletlensége? Hol van az én sérülésem?  

A helyzet tökéletlensége 

Valami nem úgy alakult, ahogyan elképzeltük, valami nem volt ott, aminek ott kellett volna lennie, valami nem volt olyan jó, mint szerettük volna, valaminek nem az lett a vége, mint vártuk, valamiért nem azt kaptuk, amit kértünk. Ismerős, igaz? Ez a helyzet tökéletlensége. Itt is ugyanazokat a kérdéseket érdemes feltenned magadnak: Te hogyan reagálsz? Mit tesz veled a helyzet tökéletlensége? Dühös leszel? Próbálsz ellene ágálni, harcolni? Megbántott leszel? Szomorú? Esetleg könnyen túllépsz rajta és csak a jóra fókuszálsz? 

Amikor megvannak a válaszaid, sok mindent másként fogsz látni, és sikerül majd átértékelned a tökéletlenséghez fűződő viszonyodat.

Ezen a változáson és a helyzetek nagyobb elfogadásán segít végig a Tudatos Megújulás Programom, aminek keretében képessé válsz, hogy egyre elfogadóbban és egyre nyugodtabban viseld az élet kihívásait.

Ha kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, elérsz a Facebookon és az Instagram-oldalamon is. Ajánlom figyelmedbe a „Kibeszélő Zsófival” elnevezésű élőadásaimat is, amelyekben hétfőnként ilyen témákkal is foglalkozom. Ha pedig szeretnél értesítőt is kapni arról, mikor milyen téma kerül napirendre, iratkozz fel a hírlevelemre.

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel is!