A sikeres párkapcsolati kommunikáció alapja a dialógus, amelynek első lépése, hogy tisztában legyünk saját igényeinkkel. Előző cikkemben erről a lépésről írtam részletesen az önazonosság megélése, illetve az azt akadályozó 7 tényező kapcsán. Most a következő szintre lépünk, és megnézzük, hogyan tudjuk ezeket az igényeket úgy kifejezni, hogy azok valóban eljussanak a másik félhez, és ne konfliktushoz, hanem közös megértéshez vezessenek. Az asszertivitás, az asszertív kommunikáció ezt a folyamatot segíti elő.
Mielőtt azonban rátérnénk magára a kommunikációra, két fontos tényezőt kell figyelembe vennünk: a körülményeket és az érzelmi szabályozásunkat.
Nem mondok újat azzal, hogy nem mindegy, mikor és milyen körülmények között próbálunk beszélgetni egy nehéz témáról a társunkkal, a gyermekünkkel, a szüleinkkel, vagy valaki mással, akivel épp konfliktusunk van. Ha fáradtak vagyunk, sietünk, vagy a másik éppen teljesen mással van elfoglalva, az esélye annak, hogy valódi párbeszéd alakul ki köztünk, szinte nulla. Az asszertivitásról nem is szólva.
Nézzünk egy tipikus esetet: Visszatérő gond például, hogy a szülők mindig összevesznek a gyereknevelésen. Ilyenkor fontos felismerni, hogy ezt nem akkor kell megbeszélni, amikor éppen benne vannak a konfliktusban, azaz amikor épp egymás fejéhez vágják a másik kisebb-nagyobb hibáit, hanem érdemes keresni egy nyugodtabb pillanatot, amikor mindketten képesek figyelni egymásra. Egy adott vita során a felek mindketten feszültek, nem fognak tudni objektíven és nyitottan reagálni, és így a konfliktust sem fogják tudni megoldani, csak még inkább elmérgesítik a helyzetet. A megoldás a zajmentes környezet.
A zaj azonban nemcsak fizikai értelemben zavarhat bennünket (p. amikor a gyerekek játszanak körülöttünk), hanem belső értelemben is. Ha valaki éppen egy munkahelyi problémán rágódik vagy más stresszes helyzetben van, akkor hiába próbálunk beszélgetni vele, nem lesz igazán jelen. Ezért fontos felismerni, hogy mikor vagyunk mi magunk és a másik fél is készen arra, hogy meghallgassa a másikat.
Ha például mindig a reggeli készülődéskor robban ki a veszekedés, akkor nem reggel a folyosón kellene ezt megbeszélni, hanem egy nyugodt délután, amikor mindkét fél tudatosan odafigyelhet a másikra.
Belátható tehát, hogy az érzelmi állapotunk óriási hatással van arra, hogyan kommunikálunk. Ha stresszesek vagyunk, feszültek vagy éppen túlterheltek, akkor könnyen előfordulhat, hogy támadón vagy védekezőn reagálunk. Ezért fontos az érzelmi szabályozás. (Az érzelmi szabályozás azt jelenti, hogy képesek vagyunk felismerni, ha valami kibillent bennünket az egyensúlyunkból, ezért tudatosan visszanyugtatjuk magunkat, mielőtt belekezdenénk például egy konfliktus megbeszélésébe.)
Az érzelmi szabályozás egyik alapja a stresszkezelés, vagyis hogy hogyan kerülünk újra nyugodt érzelmi állapotba. Ne feledd, a stressz folyamatosan halmozódik a nap folyamán – reggel talán még nyugodtabbak vagyunk, de ahogy telik a nap, egyre több feszültség rakódik ránk. Ha nincs lehetőségünk arra, hogy ezt napközben időről időre levezessük, akkor a stresszszintünk folyamatosan nő, egy idő után pedig elérhetjük azt a pontot, amikor már nem tudjuk megfelelően kontrollálni az érzelmeinket. Ilyenkor fordul elő, hogy „robbanunk” vagy éppen teljesen visszahúzódunk, de az biztos, hogy az asszertivitásnak nyoma sem lesz bennünk..
Vannak olyan technikák, amelyek segíthetnek az érzelmi szabályozásban: mély légzés, egy rövid séta, relaxációs gyakorlatok vagy akár egy kis szünet is, hogy lehiggadjunk, mielőtt folytatnánk a teendőinket vagy megbeszélnénk a konfliktusainkat. Fontos felismerni, hogy ha éppen túlságosan dühösek vagy túlterheltek vagyunk, akkor érdemes inkább elhalasztani az adott beszélgetést.
Az érzelmi szabályozás ugyanis nem azt jelenti, hogy mindig minden helyzetben tökéletesen kontrollálni tudjuk (vagy kontrollálnunk kell) kell az érzelmeinket, hanem azt, hogy tudatában vagyunk annak (és ki is tudjuk fejezni), ha éppen nem vagyunk alkalmas állapotban egy beszélgetésre. Igenis ér azt mondani, hogy „Most túl ideges vagyok ahhoz, hogy erről beszéljünk, szeretném később folytatni.” Ezzel nem elfojtjuk az érzéseinket, hanem tudatosan kezeljük azokat.
És akkor el is érkeztünk asszertív kommunikációhoz. Az asszertivitás azt jelenti, hogy világosan, őszintén és nyíltan ki tudjuk fejezni az igényeinket, de úgy, hogy közben a másik határait is tiszteletben tartjuk. Részletesen ITT foglalkozom az asszertív kommunikációval. Kérlek, olvasd el azt a cikket is, mert nagyon hasznos tanácsokat találsz benne az asszertivitás kapcsán arról, hogy hogyan sajátíthatod el az asszertív kommunikációt.
Jelen témában csak arra térek ki, hogy az asszertivitáson belül az asszertív kommunikáció egyik kulcseleme az „én” üzenetek használata. Tudod, amikor a saját érzéseinkről és tapasztalatainkról beszélünk ahelyett, hogy a másikat hibáztatnánk vagy minősítenénk.
Ez például egy asszertív közlés: „Amikor reggelente többször kell szólnom, hogy gyere le az emeletről, akkor feszültté válok, és attól tartok, hogy elveszítem a türelmemet. Szeretném, ha ezen változtatnánk, mert nem szeretnék kiabálni, és így könnyebb lenne nekem is. Van valami ötleted, hogyan tudnánk ezt megoldani?”
Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor nem szükséges kifejeznünk a csalódottságunkat, megbántottságunkat, sértettségünket stb., például egy kevésbé empatikus közlekedési szituációban, de a szeretteinkkel folytatott párbeszédekben ennek mindenképp helye van, sőt!
Tartsd viszont észben, hogy az asszertivitás, az asszertív kommunikáció nem manipuláció, nem támadás, hanem egy világos, határozott közlés arról, hogy mit érzünk és mit szeretnénk anélkül, hogy a másikat hibáztatnánk vagy megaláznánk. Érdemes megtanulni, nagyon jó irányba viheti a te kapcsolataidat is.
Ebben a cikkben a párkapcsolati kommunikáció második lépését, azaz az asszertivitás szerepét bontottam ki részletesen az igényeink kifejezése kapcsán, a következő részben pedig azt fogjuk megnézni, hogy a másik fél miként fogadhatja be az általunk kifejezett igényeket, vagy épp fordítva, mi hogyan tudunk értő figyelemmel fordulni a másik felé.
Ez azért fontos, mert a párkapcsolati kommunikáció, azaz a valódi dialógus és így az asszertivitás is megtanulható, és minden gyakorlattal egyre könnyebbé válik. Az én célom, hogy ebben is segítsek neked.
Gyere és csatlakozz a Kötődési zavarral élők zárt Facebook csoportjához, amelyet azzal a céllal hoztam létre, hogy segítséget kérhess, tanulhass tőlem és másoktól, valamint hogy megoszthasd a saját megéléseidet is.
Kérd a Tudatos Megújulás Programomat is, amely nagyon sokat segíthet önmagad feltérképezésében és a társfüggőség leküzdésében is.
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha pedig hasznosnak találtad a cikket, oszd meg a barátaiddal.
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.