Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor egy konfliktus hirtelen elmérgesedett, amikor egy ártalmatlannak induló vita odáig fajul, hogy többnapos hallgatás lett a vége. Az ilyen vitáknál a végén a felek már azt sem tudják, min kezdtek el veszekedni, a vita előrehaladtával pedig már régen nem a problémáról „beszélnek”, hanem a lényeg az lett, hogy ki tud erősebb szavakkal odacsapni a másiknak. Ez, ugye, minden, csak nem erőszakmentes kommunikáció.
Ami biztosan borítékolható, hogy az ilyen helyzetekben egyik fél sem érzi magát megértettnek, helyette inkább még több sérelem halmozódik fel, a falak csak emelkednek, a kapcsolat pedig gyengül. De hogyan lehetne másképp csinálni? Hogyan mondjuk el, amit érzünk, anélkül, hogy bántanánk a másikat?
Marshall B. Rosenberg pszichológus fejlesztette ki az erőszakmentes kommunikáció (EMK) módszerét, amely arra tanít, hogy ítélkezés, vádaskodás és manipuláció nélkül fejezzük ki az érzéseinket és az igényeinket. Az erőszakmentes kommunikáció tehát abban segít, hogy ne bántsunk meg másokat, de közben mi magunk is meghallgatásra találjunk. Figyelem! Nem arról szól, hogy mindig kedvesnek kell lenni, vagy minden áron el kell kerülni a konfliktust! Ez sokkal inkább egy szemléletmód, amely által megértjük, hogy minden ember viselkedése valamilyen mélyebb igényből fakad.
Az erőszakmentes kommunikáció egyik legfontosabb alapelve, hogy a beszélgetés/vita/dialógus célja nem a másik legyőzése vagy meggyőzése, hanem a kölcsönös megértés és az adott helyzet, probléma megoldása, feloldása. Ha sikerül tisztábban kifejeznünk magunka, és a másikat is meghallgatnunk, akkor a konfliktusok, ellenérvek ütköztetése közelebb hoz bennünket a kölcsönös megoldáshoz. Mutatom is, hogyan.
A kommunikáció sokszor már az első mondattal zátonyra fut, mert a másik fél támadásnak éli meg, amit mondunk. Ha például azt mondjuk: „Te mindig kritizálsz!”, az rögtön ellenállást vált ki a másikból. Nem véletlenül. Ehelyett ítéletmentesen érdemes fogalmaznunk, valahogy így: „Amikor azt mondtad, hogy nem így kellene csinálnom a dolgaimat…” Ez lehetőséget teremt arra, hogy a másik valóban meghallja, amit közölni szeretnénk, és nem vág vissza azonnal az első szavak hallatán.
Fontos! Itt nem arról van szó, hogy mindent, amit a másik mond vagy tesz, el kell fogadnunk, hanem arról, hogy először a helyzetet próbáljuk meg pontosan látni, és ne hagyatkozzunk feltételezésekre. Mert lehet, hogy a másik nem is kritizál bennünket valójában…
Az érzelmeink elfojtása vagy a másik hibáztatása ugyanígy vezethet konfliktushoz. Ha például azt mondjuk: „Elegem van abból, hogy mindig leszólsz!”, akkor a másik fél nagy valószínűséggel védekező üzemmódba kapcsol. Ehelyett érdemes tisztán kifejezni, mit érzünk: „Frusztráltnak érzem magam, amikor hibát találsz a munkámban.” Az érzések ilyetén nyílt vállalása megkönnyíti a párbeszédet, mert nem támadunk, hanem a saját belső állapotunkról beszélünk.
Persze sok embernek nehézséget okoz a saját érzéseinek felismerése és kifejezése is, tehát érdemes az erőszakmentes kommunikáció lényegéből kiindulva megtanulni tudatosítani az érzéseinket, felismerni azokat és nevén is nevezni. Miért? Mert nagyon gyakori, hogy egy-egy konfliktusban nem is a helyzet maga a probléma, hanem az, hogy nem tudjuk pontosan, mit érzünk és miért. Érdekes, igaz?
Ami viszont még gyakoribb, sőt már-már tipikus, hogy elvárjuk a másiktól, „magától tudja”, mire van szükségünk. Pedig tudod a mondás is úgy tartja: „néma gyereknek az anyja sem érti a szavát…” Ha nem mondjuk ki az igényeinket, a másik nem is fogja tudni azokat! A „Mindig figyelmen kívül hagyod, hogy szükségem van a támogatásodra.” kijelentés a másikban bűntudatot kelthet, ami minden, csak nem szerencsés kommunikáció. Az erőszakmentes kommunikáció inkább azt javasolja, hogy fejezd ki egyértelműen, amit szeretnél: „Fontos számomra, hogy amikor nehéz helyzetben vagyok, kapjak tőled támogatást.” De ne feledd, előtte akkor is szólj, amikor nehéz helyzetben érzed magad, hogy tényleg kaphass támogatást is.
Tisztázd tehát a szükségleteidet, mert csak így fogja a másik fél is érteni, hogy mire vágysz. Ne várd el a másiktól, hogy beléd lásson, mert az egyáltalán nem egyszerű feladat. Gondold végig: te mindig tudod, mit szeretne a másik?
Szintén nagyon tipikus, amikor a kérésünk nem is tűnik kérésnek, hanem sokkal inkább követelőzésnek. Ennek eredménye pedig ismét csak védekezés lesz. Ahelyett, hogy „Tényleg annyira nehéz lenne egyszer odafigyelni rám?”, fogalmazz meg egyvilágos, teljesíthető kérést: „Megtennéd, kérlek, hogy amikor beszélek, beszélgetünk, félreteszed a telefonodat?”
Ez a kérés konkrét, nem bántó és teljesíthető is. Nincs benne vádaskodás, sértegetés, csak egy egyszerű kérés megfogalmazása. Persze csak akkor, ha a hangsúlyod és a gesztusaid is ezt tükrözik, és nem ordítva mondod, hanem kedvesen.
Nos, ez könnyen előfordulhat. Mi próbálunk asszertívan és erőszakmentesen kommunikálni, de a másik felet ez hidegen hagyja, sőt támadó vagy egyenesen megpróbál bennünket manipulálni. Ilyenkor különösen fontos, hogy ne hagyjuk magunkat belehúzni a játszmába.
Ha egy beszélgetés túlságosan feszülté válik, nyugodtan mondhatjuk: „Ezt a témát fontosnak tartom, de most nem tudok racionálisan beszélni róla. Szeretnék visszatérni rá, amikor nyugodtabb vagyok.” Ez segíthet abban, hogy elkerüljük a helyzet elmérgesedését, és még időt is nyerhetünk.
Sokan azt hiszik, hogy az erőszakmentes kommunikáció értelmében mindenáron kedvesnek kell lennünk és folyamatosan alkalmazkodnunk kell. Nem! Az EMK arról is szól, hogy felismerjük, hol vannak a saját határaink, és ezeket megfelelő módon kommunikáljuk. Ha tehát valaki rendszeresen megsérti az igényeinket, jogunk van ezt jelezni. Ez nem önzés, hanem önvédelem.
Az EMK megtanulása nem megy egyik napról a másikra. Első lépésnek azt javaslom, hogy tudatosan figyeljük meg a saját kommunikációnkat. Milyen szavakat használunk, amikor dühösek vagyunk? Kifejezzük-e az érzéseinket és igényeinket, vagy csak a másik viselkedésére reagálunk? Már az is hatalmas előrelépés lehet, ha egy-egy mondatunkat tudatosabban fogalmazzuk majd meg.
Az erőszakmentes kommunikáció ugyanis nem csodaszer, hanem az értő kommunikáció egyik eszköze, amellyel a kapcsolatainkat érthetőbbé, empatikusabbá tehetjük, így benne a felek is egyenrangúvá válhatnak. Minél többen alkalmazzuk, annál jobb lesz mindannyiunknak. Érdemes gyakorolni!
Az én célom, hogy ebben is segítsek neked.
Gyere és csatlakozz a Kötődési zavarral élők zárt Facebook csoportjához, amelyet azzal a céllal hoztam létre, hogy segítséget kérhess, tanulhass tőlem és másoktól, valamint hogy megoszthasd a saját megéléseidet is.
Kérd a Tudatos Megújulás Programomat is, amely nagyon sokat segíthet önmagad feltérképezésében és a társfüggőség leküzdésében is.
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha pedig hasznosnak találtad a cikket, oszd meg a barátaiddal.
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
