Konfliktuskerülő vagyok, mit tegyek?

Női Sikertréner Coach
Share on facebook
Share on email
Konfliktuskerülő magatartás

Általában kerülöd a konfrontációt? Tudod, hogy nem jó neked egy helyzet, de félsz a problémádat szóvá tenni? Gyakran veszed észre, hogy végül nem a te akaratod érvényesül? Úgy gondolod, felesleges belemenni egy vitába, mert úgyis az lesz, amit a másik akar? Félelemmel tölt el, ha valaki agresszíven viselkedik a környezetedben? Akkor lehet, te is a konfliktuskerülő vagy.

Sokan vannak, akik egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán állnak bele a konfliktusaikba. Miért baj az, ha nem tudunk konfrontálni? Miért van ez? Lehet ezen változtatni? Ebben a blogbejegyzésemben, ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Miért baj az, ha konfliktuskerülő vagyok?

A probléma a konfliktuskerüléssel az, hogy az elkerülő személy arról az egyszerű tényről nem akar tudomást venni, hogy az élet nézeteltérések sorozata. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy konfliktusmentesen éljük le az életünket. Mivel különbözőek vagyunk, és a különbözőség konfliktusokhoz vezet, ezért már a létezésünk önmagában rengeteg nézeteltérés forrása. A konfliktusok mindig érdekek, szükségletek, értékek, vélemények, igények mentén alakulnak ki. Aki nem tudja felvállalni konfliktusait, mindig a saját igényei, érdekei, értékei, szükségletei sérülését kockáztatja meg. Ha hagyjuk, hogy folyamatosan átgázoljanak rajtunk, vagy csak egyszerűen, mi magunk könnyen feladjuk igényeinket, érdekeinket, akkor ez önmagunk sorozatos feladását jelenti, ami hosszútávon komoly feszültséget okoz. Ez a feszültség pedig, a legváratlanabb helyzetekben tud kirobbanni belőlünk. Ilyenkor nem azt éli meg problémaként az illető, hogy konfliktuskerülő, hanem azt, hogy türelmetlen, feszült, robbanékony. Szűkebb családján, gyerekein, férjén vezeti le feszültségét.

Egy másik tipikus tünet az érdektelenség, a motiválatlanság, a céltalanság, a kiüresedés érzése. Ez is érthető, hiszen ha folyamatosan azt éljük meg, hogy úgysem a mi érdekeink érvényesülnek, akkor minek törjük magunkat. Egy idő múlva kialakul egy fajta önfeladás, beletörődés, akár depresszió.

konfliktuskerülő

Azért is érdemes megtanulni saját nézeteinket felvállalni, mivel ezek a konfliktusok nagyon is hasznos helyzetek. Rávilágítanak bizonyos különbözőségekre, tarthatatlan állapotokra, és ezzel pedig lehetőséget biztosítanak arra, hogy végre közös megoldást találjunk rájuk.

Mik a konfliktuskerülés okai?

A konfliktuskerülő egyének leggyakrabban, a következő  magyarázatokkal szolgálnak viselkedésükre:

  • nem akarják megbántani a másikat;
  • nem mondják ki, amit gondolnak, hiszen úgyis csak értelmetlen veszekedés lesz belőle;
  • felesleges belemenni a veszekedésbe, mert úgyis csak vesztesei lesznek a vitának;
  • vita közben kritikákat fog a másik a fejükhöz vágni, ami kétségbeeséssel tölti el őket;
  • félnek a saját dühüktől, mert úgy gondolják, túlságosan durván fejezik ki azt;
  • a vita teljesen elbizonytalanítja őket, szeretetlenséget élnek meg alatta;
  • konfliktus esetén teljesen lefagynak, ledermednek, mindig csak utólag jut eszükbe, mit kellett volna mondani;
  • korábbi régi rossz minta (pl. kiabálós erőszakos szülő) olyan negatív hatással voltak rájuk, hogy semmiképp nem szeretnének olyanná válni.
Mik a valódi okok  mögötte?

És, hogy én mit hallok meg ebből?

  • én nem vagyok olyan fontos, mint a másik, csak az a lényeg neki jó legyen;
  • nem tud kiállni magáért, fél, nem bírja el a konfliktus feszültségét, ezért bele se megy;
  • sokszor volt olyan tapasztalata, hogy nem tudja érvényesíteni megfelelően az akaratát, ezért már előre feladja;
  • nem bírja a kritikát, valószínűleg maximalista, bármit megtesz, hogy ne kelljen szembenéznie saját hibáival, mivel a hibáival együtt már nem elfogadható;
  • ha nő létére fél a dühétől, akkor gyanús, hogy gyerekként azt kapta, hogy csak akkor elfogadható, ha kedves, aranyos, cuki.
  • valószínűleg gyerekként, ha ellentmondott, a szülő úgy reagált, hogy duzzogott, elutasítóvá vált, megvonta a szeretetet, amit gyerekként nagyon elbizonytalanítóan élt meg;
  • nincs kapcsolatban saját magával, az érzéseivel, idő kell neki, míg kapcsolatot teremt a belső világával, vagy olyan erős, durva agresszióval találkozott korábban, amivel szemben teljes tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot élt meg;
  • odáig már eljutott, hogy a látott rossz mintát elutasítja, de sajátot nem alakított ki.

Jól látható, hogy számos oka lehet annak, hogy valaki elkerüli a konfrontációt, ezért első lépésként, mindig az a fontos, hogy felismerjük a saját belső motivációnkat, ami minket az elkerülésre ösztönöz.

Ha ezt felismertük, akkor lehet elkezdeni azon gondolkodni, hogy ragaszkodunk e régi félelmünkhöz, megszokásunkhoz, hiedelmünkhöz, működésünkhöz. Fontos felismernünk, hogy csak azért mert, valami igaz volt és hasznunkra volt régen, az nem jelenti azt, hogy a jelenben is kiszolgál minket.

A következő részben azt mutatom be, Hogy hogyan vállhatsz konfliktuskerülőből, konfliktusvállalóvá.

Ahhoz, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott életet tudj élni, fontos, hogy felismerd a téged gátló belső tényezőidet és megszabadulj tőlük. Ha úgy érzed egyedül nem tudsz megbirkózni az elakadásaiddal, fordulj hozzám bizalommal!

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Te is félsz felvállalni a konfliktusaidat? 

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező
Vállalkozó vagy?