Kritikát kaptál? Így tanulj belőle – avagy hogyan lehet meghallani a másikat?

A párkapcsolati kommunikáció egyik legnehezebb lépcsőfoka az, amikor mi vagyunk a befogadó fél. Amikor a másik valamilyen visszajelzést vagy akár kritikát fogalmaz meg, és nekünk kellene jól reagálni jól meghallani a másikat, a másik szándékát (vagy legalábbis nem kilépni a helyzetből, megsértődni, esetleg visszavágni).

Ebben a cikkben arra világítok rá, hogy mitől függ, ki hogyan reagál a visszajelzésekre, és mit lehet tenni azért, hogy ezek ne szakadékká váljanak köztünk és a másik között. A középpontban tehát egy kulcskifejezés van: meghallani a másikat. Valóban meghallani.

Miért olyan nehéz meghallani a másikat, különösen, ha kritikát kapunk?

Sokan mondják, hogy „XY nem bírja a kritikát”, de valójában a kritika idegrendszeri szinten aktivál minket. Amikor kritikát kapunk, az agyunk gyakran támadásként érzékeli azt – függetlenül attól, hogy a másik mennyire udvarias vagy jó szándékú.

Ilyenkor elindul a fight or flight reakció, azaz vagy visszatámadunk, vagy elmenekülünk – érzelmileg és/vagy fizikailag. Ilyen állapotban pedig egyértelműen képtelenség meghallani a másikat.

Az viszont, hogy ki milyen szituációban érzi magát megtámadva, nagyon egyéni. Függ attól, hogy mit hozunk otthonról:

• Megkaptuk-e gyerekként, hogy „oké vagyunk”, akkor is, ha valamit elrontunk?
• Kaptunk-e olyan visszajelzéseket, amelyek különválasztották a viselkedésünket a személyiségünktől?

Ha egy gyerek biztonságban nő fel, tudja, hogy egy hibás döntés nem kérdőjelezi meg a szerethetőségét. De ha ezt nem kapta meg, felnőttként minden kritika személyes támadásnak tűnhet, és ez ellehetetleníti annak lehetőségét, hogy képes legyen meghallani a másikat.

Kritikát vagy visszajelzést kaptál?

Fontos kérdés, mert nem mindegy, miről is van szó. A kritikát senki sem viseli jól, visszajelzést viszont lehet jól adni, ahogyan ennek mikéntjét, sőt a befogadását is el lehet sajátítani. Mi a különbség?

A jó visszajelzés nem minősít, nem általánosít, hanem az adott viselkedésre vonatkozik. A másik tehát nem a teljes személyiségét érzi megtámadva általa, hanem csak egy adott tettét, egy adott helyzetben kimutatott cselekvését vagy épp viszonyulását, így van esély arra, hogy meghallja a másikat.

A gond akkor van, ha ugyan tényleg „csak” visszajelzést kapunk, de gyerekként azt tanultuk meg, hogy a szerethetőségünk feltételekhez kötött. Ilyenkor ugyanis nehezen hisszük el, hogy attól még, hogy hibáztunk, nem vagyunk „rosszak”. A szégyen és a „nem vagyok elég jó” érzése sajnos automatikusan beindul.

A kritika hatásai – és a zsigeri válaszok

Aki nem tanulta meg szétszálazni a „nem oké, amit tettél” és a „nem vagy oké, mint ember” közötti különbséget, annál a visszajelzés

• vagy robbanást (haragot, támadást, érzelmi agressziót),
• vagy bezárkózást (duzzogás, visszahúzódás, kapcsolatból való kilépés) vált ki.

Látszólag adaptív reakció az is, amikor „lepereg” valakiről minden kritika. Ilyenkor valójában nem tudja meghallani a másikat, mert az túl veszélyes lenne az énképére nézve. Következmény: nincs fejlődés, nincs tanulás, csak az önvédelem dominál.

Mit tehetsz felnőttként, hogy képes legyél meghallani a másikat?

A legfontosabb: tarts egy kis szünetet a kritika beérkezése és a reakció között. Adj magadnak időt, lélegezz, tudatosítsd: „Oké, most épp úgy érzem, hogy megtámadtak, de ez csak az automatikus reakcióm.” Utána viszont kérdezd meg magadtól, hogy mi az, ami ebből igaz lehet, és azt is, hogy bár a másik esetleg rosszul fogalmazott, van-e a mondanivalójában számodra hasznos részlet.

Fontos! Egyet soha ne felejts el: senkinek nincs joga megkérdőjelezni a személyiséged értékét. Ha úgy érzed, a másik nem viselkedett tisztelettel, jelezheted felé: „Elnézést kérek, ha ez zavart, de nem tartom rendben, hogy engem személyesen minősítesz.”

Ez már önmagában is egy nagy lépés afelé, hogy megmaradj a kapcsolatban, és mégis kiállj magadért, vagyis képes legyél meghallani a másikat anélkül, hogy feladnád önmagad.

A kapcsolat minősége is befolyásolja, hogy meghallod-e a másikat

Ha valaki tartósan minősít téged, gyakran általánosít és nem tud visszajelzést adni, hanem mindig csak kritizál, az nem egy egészséges kapcsolat. Ha ez egy munkahelyi kötelék, lehet, hogy nem tudsz rögtön kilépni, de ha magánéleti fronton vagy ilyenben menne, érdemes megfontolnod ennek a lehetőségét is. A lényeg viszont az, hogy a probléma nem benned van. Itt is érdemes feltenned magadnak néhány kérdést:

• Támogatja ez a kapcsolat az énképemet?
• Biztonságban érzem benne magam?
• Van benne tér meghallani a másikat és te is hallható vagy?

Ha nem, akkor tényleg lehet, hogy eljött az ideje a határok meghúzásának, vagy annak, hogy újraértékeld a kapcsolatot.

A visszajelzés befogadása tanulható, és segít meghallani a másikat

A kritika és visszajelzés befogadása nem veleszületett képesség, hanem tanulható és fejleszthető készség. A kulcs az, hogy

1. tudd, honnan jön az automatikus reakciód;
2. tanuld meg visszatartani a zsigeri választ;
3. különítsd el a cselekedetet a személyiségedtől;
4. kérd a másikat, hogy fogalmazzon újra, ha bántó volt,
5. és ami a legfontosabb: tartsd szem előtt, hogy attól még, hogy hibáztál, TE MÉG OKÉ VAGY.

Ne feledd a célt: meghallani a másikat úgy, hogy ő is meghallhasson téged. Mert igenis lehet máshogy. Lehet jobban. Lehet szelídebben.

Ha ebben támogatásra van szükséged,  csatlakozz a Kötődési zavarral élők zárt Facebook csoportjához, amelyet azzal a céllal hoztam létre, hogy segítséget kérhess, tanulhass tőlem és másoktól, valamint hogy megoszthasd a saját megéléseidet is.

Kérd a Tudatos Megújulás Programomat is, amely nagyon sokat segíthet önmagad feltérképezésében és a társfüggőség leküzdésében is.

Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.

Ha pedig hasznosnak találtad a cikket, oszd meg a barátiddal is.