Kezdjük az alapoktól, mert már a fogalommal kapcsolatban is nagyon sok tévhit kering a neten… Érzelmi bántalmazásnak azt nevezzük, amikor az egyik fél megpróbálja elvenni a másik önrendelkezését, illetve megpróbálja átvenni az irányítást fölötte. Teszi ezt mégpedig olyan szavakkal, gesztusokkal, viselkedéssel, cselekedetekkel, amelyek aztán befolyásolják a másik érzéseit és döntéseit.
Az érzelmi bántalmazás bárhol, bármilyen kapcsolatban jelen lehet: házastársak, de szülők és gyerekek között is; előfordul baráti vagy munkahelyi kapcsolatokban, illetve már egy könnyed randi alkalmával is.
Fontos azonban tudni, hogy az érzelmi bántalmazás nem korlátozódik a szóbeli abúzusra, hiszen – ahogyan a bevezetőben írtam – a bántás érzete gesztusok, cselekedetek és viselkedés által is megnyilvánulhat. Éppen ezért annyira nehéz mindezt tetten érni. Míg a a fizikai bántalmazás (lökdösődés, erőszak, nemi erőszak stb.) egészen jól körülírható abúzusok, addig az érzelmi bántalmazás nehezebben észrevehető.
Az érzelmi bántalmazás lényege, hogy míg a fizikai bántalmazásnál a test válik célponttá, fájdalmat okozva, addig itt a másik belső világa, az énképe, az önértékelése válik céltáblává: a bántalmazó a másik fél saját magával és a világgal való kapcsolatát kérdőjelezi meg. Nem a test tehát, hanem az énkép, az önértékelés az, amely támadhatóvá válik.
Az ilyen jellegű kapcsolatokban ezért mindig jelen van egy fölé-alárendeltségi viszony; kialakul egy dominánsabb és egy kiszolgáltatottabb oldal, ami aztán az érzelmi bántalmazás egyik fokmérője lesz.
Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy bár minden kapcsolatban érhet bennünket bántás, ez nem minden esetben egyelő az érzelmi bántalmazással. Előfordulhat ugyanis, hogy türelmetlenné válunk, fáradtak vagyunk, emiatt mondunk bántó dolgokat például a gyermekinknek is, de itt szó sincs arról, hogy ezt szánt szándékkal, a másik sárba tiprása érdekében tesszük. (Egy jól működő kapcsolatban is előfordulhat tehát, hogy megbántjuk a másikat, de az érzelmi bántalmazás bármely epizódja igencsak ritka itt.)
Az érzelmi bántalmazás mindig egyirányú: az egyik fél az, aki rendszeresen (ismétlődőn, vissza-visszatérőn) „osztja az észt”, uralkodik, kontrollálja a másikat, azaz képviseli a fölérendeltséget, miközben a másik felet engedelmességre próbálja rákényszeríteni.
Ezt sokan nem ismerik fel, hiszen nem általános, hogy az ember már az első randin kimutassa a foga fehérjét. (Ha mégis észrevesszük az érzelmi bántalmazás jeleit, akkor szerencsések vagyunk, és jobb is, ha továbbállunk.) Az is elég gyakori, hogy valaki vonzónak találja ezt a fajta dominanciát, vagy legalábbis elbagatellizálja az első jeleket.
Általánosan azonban biztosan elmondható, hogy az érzelmi bántalmazás egy kapcsolatban fokozatosan épül fel. Szépen lassan, apró lépésekkel teszi magát a mindennapok részévé, és mire észbe kapna az ember, már nyakig benne is van egy bántalmazó kapcsolatban. Tudod, mint a békás mesében, amelyikben a békát lassú tűzön kezdik el főzni, így ameddig nem lesz túl forró a víz, észre sem veszi, mi is történik vele.
Az érzelmi bántalmazás célja tehát nem egy partneri, hanem egy fölé-alárendeltségi viszony kialakítása. Ennek érdekében a bántalmazó fél
Egyre gyámoltalanná válik, képtelen lesz önálló döntéshozatalra, legvégül pedig egy „béna, önállótlan, gyenge gyerek” szerepébe szorul. Zavarodott lesz, szégyelli magát a kapcsolatban fennálló dinamikáért, nem érti, miért történnek vele ezek a dolgok, és elveszíti a belső iránytűjét. Önértékelési problémái lesznek, emiatt pedig lassan mindentől és mindenkitől elszigetelődik.
És pont ez az érzelmi bántalmazás dinamikájának a lényege: A bántalmazott nem tud kapcsolódni a saját igényeihez, hiszen a másik folyamatosan megkérdőjelezi a helyzetét.
Sok kliensem, akivel dolgozni kezdek, nem is látja tisztán, hogy bántalmazó kapcsolatban él. Ahogy viszont haladunk előre a terápiában, elkezdik felismerni a jeleket, és rádöbbennek, hogy érzelmileg bántalmazás áldozatai.
Éppen ezért nehéz először segítséget kérniük, hiszen a bántalmazott személy az esetek többségében egyáltalán nem biztosa abban, hogy valóban bántalmazásnak van-e kitéve. Mit gondol helyette? Hogy túlérzékeny lehet, esetleg túlreagál dolgokat, és hogy biztosan ő a zavarodott.
Az érzelmi bántalmazás különböző formákban mutatkozhat meg, amilyen a kritizálás, a minősítés, a megszégyenítés, az elszigetelés, a fenyegetés, bűntudatkeltés, cinizmus, hibáztatás és hárítás, valamint a passzivitás és magára hagyás. Mindegyikről szóljunk néhány szót.
Jellemzően rendszerint nem tudatos, viszont nagyon is jelen lévő bántalmazási forma. Ha az áldozat érzelmi szükségletei megjelennek a kapcsolatban, előfordulhat, hogy a bántalmazó egyszerűen kilép a helyzetből, megsértődik, nem reagál vagy eltűnik. Ez is érzelmi bántalmazásnak minősül, hiszen a bántalmazó távolságot tart a másik féllel szemben, akinek épp a legnagyobb szüksége lenne rá.
Ez rendkívül káros tud lenni, hiszen a bántalmazott fél teljesen egyedül marad az érzelmi szükségleteivel, hiszen érzi, látja, tapasztalja, hogy a másik épp elhagyja őt. Ez a fajta passzivitás és érzelmi távolságtartás komoly bizonytalanságot és félelmet kelt a bántalmazottban. Ez különösen fájdalmas is lehet, hiszen a bántalmazott fél ilyenkor nem kap visszaigazolást arról sem, hogy jogosan érez-e így vagy úgy, ráadásul nincs is kihez fordulnia. Mivel a fenti dinamika egyfajta érzelmi függőséget is létrehozott nála, a passzivitás/magára hagyás nagyon súlyos következményekkel járhat az esetében.
Ez a „magára hagyás” azt is eredményezi, hogy a bántalmazott elkezdi magát hibáztatni, úgy gondolva, hogy ő tette tönkre a kapcsolatot vagy váltotta ki a másik fél passzivitását. Ez is része annak a bántalmazási dinamikának, amelyben a bántalmazó a másik önbizalmát és önérzetét lassan leépíti.
Beláthatjuk, hogy az érzelmi bántalmazás rendkívül káros dinamika, hiszen a bántalmazott fél fokozatosan elveszíti a saját érzelmi szükségleteihez való hozzáférését amiatt, hogy azokat a kapcsolatában a másik tartósan figyelmen kívül hagyja, kigúnyolja, vagy akadályozza azok kifejezését. Ehhez pedig az érzelmi bántalmazónak ráadásul különleges fegyverei is vannak.
A bántalmazó minden eszközt bevet, hogy ellenőrzése alatt tartsa a másikat, legyen szó gazdasági, pénzügyi vagy érzelmi kiszolgáltatottságról. A kontroll az egyik mindene, a manipuláció a másik.
Maguk a bántalmazók is általában ilyen mintákat láttak a gyerekkorukban, vagy egyenesen bántalmazó kapcsolatban nőttek fel, így nem csoda, ha továbbviszik a „fonalat”. Az eszközeik változhatnak ugyan, de a dinamika lényege ugyanaz marad: a másik fölé kerekedni, irányítani és uralkodni rajta.
Fontos viszont tudni, hogy nemcsak a bántalmazók, hanem azok is, akik ilyen kapcsolatokban benne maradnak, valószínűleg ismerik ezt a dinamikát. Lehet, hogy gyerekként, iskolában vagy más szociális környezetben találkoztak ezzel a mintával, és most újra és újra ezt a helyzetet élik meg a kapcsolataikban. Ezek az emberek gyakran vonzónak találják az érzelmileg elérhetetlen, kritikus partnereket, mert az elérhetetlenség és a kritika valamilyen szinten ismerős számukra.
Persze folyamatosan sóvárognak az elfogadásra és a szeretetre (amelyet a bántalmazó hol megad neki, hol nem), mégis állandó érzelmi bizonytalanságban élnek, amely nagyon megnehezíti az életüket.
Ha valaki ilyen kapcsolatba kerül, a legfontosabb, hogy ne maradjon egyedül ezzel a problémával. Beszélni kell róla, segítséget kell kérni, mert a bántalmazott gyakran már teljesen összezavarodott állapotban van. Mint mondtam, sokszor abban sem biztos, hogy jogosan érzi magát bántottnak, és azt sem tudja eldönteni, hogy vele vagy a másikkal van-e probléma.
Ilyenkor nagyon fontos, hogy az érintett kapcsolatba lépjen a külvilággal és tükröt kapjon a saját érzéseiről. Ez fog neki segít abban, hogy újraértelmezze a saját helyzetét, és rájöjjön, hogy ami vele történik, az nem normális, és nem ő a hibás azért, amit átél.
Vannak olyan bántalmazók, akik élvezik, hogy bántanak másokat, de sokszor a bántalmazó sem érti igazán, hogy mit miért tesz. Egyszerűen csak annyira diszfunkcionális a saját működése, hogy nem tud másként létezni, mint hogy uralkodik másokon. Ez különösen igaz lehet a nárcisztikus személyiségzavarra, ahol a bántalmazó a saját megküzdési stratégiája részeként alkalmazza ezeket az eszközöket.
Fontos megjegyezni, hogy a bántalmazó fél sokszor észre sem veszi, milyen mély sebeket ejt a másik fél érzelmi világán. Viselkedése automatikusan ismétlődik, hiszen valószínűleg hasonló kapcsolatban nőtt fel, és nem tanulta meg, hogyan lehet egészséges kapcsolatokat kialakítani.
Említettem a manipulációt. Ez az eszköz gyakran megjelenik a fenti bűntudatkeltés formájában is. A bántalmazó ugyanis érzelmileg befolyásolni próbálja a másikat, és úgy alakítja a helyzetet, hogy a másik bűntudatot érezzen a saját érzései miatt. Ezért a bántalmazott fél gyakran azt gondolja, hogy túlreagálja a dolgokat, vagy hogy valójában vele van a probléma. Ez a fajta érzelmi befolyásolás még inkább elmélyíti az érzelmi bántalmazás dinamikáját, az ördögi kör pedig folytatódik.
Szülő-gyerek kapcsolatban is gyakran megfigyelhető az érzelmi bántalmazás, ott azonban legerősebben kontroll formájában. A szülők úgy próbálnak érzelmi kontrollt gyakorolni a gyerekük felett, hogy elszigetelik őket a barátaiktól vagy a társadalmi kapcsolatoktól. Ezzel is azt próbálják elérni, hogy a gyerek érzelmileg kizárólag tőlük függjön, és ne legyen más támasza. Tipikus eszköz itt még a fenyegetés és a némasággal történő büntetés is, amikor a bántalmazó megsértődik, passzívvá válik, ezzel manipulálva a másikat, hogy megint csak bűntudatot keltsen.
Az érzelmi bántalmazás rendkívül sokféleképpen megnyilvánulhat, és nagyon nehéz észrevenni, hiszen ezek a viselkedésformák sokaknál a mindennapi élet részét képezik. A bántalmazó fél manipulálja a helyzeteket, a bántalmazott pedig végül már nem is tudja, hogy mi a normális és mi nem az.
Fontos felismerni ezeket a jeleket, és ha valaki ilyen kapcsolatban van, érdemes szakemberhez fordulnia. Az érzelmi bántalmazás ugyanis egy hosszú, fájdalmas folyamat, amelyből a kilépés is ugyanilyen hosszú lehet, viszont egyáltalán nem lehetetlen. A segítségkérés az első lépés a gyógyulás felé.
Ne szégyelljük a helyzetünket és semmi esetre se maradjunk egyedül ezzel a problémával. Beszélni kell róla valakivel – lehet ez egy barát, egy családtag vagy – ahogyan mondtam – egy hozzáértő szakember. Rendkívül fontos a külső segítség, amely segít visszanyerni a valóságérzékelést és a saját érzelmi szükségleteink felismerését.
Klienseim gyakran számolnak be arról, hogy hosszú időn át nem vették észre, hogy bántalmazásban élnek. A folyamat alatt fokozatosan, szinte észrevétlenül került az érzelmi bántalmazás egyre mélyebbre a kapcsolatukba. Önértékelésük nagyon alacsony volt a végére, és szinte kivétel nélkül szégyellték azt, ami velük történt. A szégyen, a félelem és a reménytelenség egy olyan csapdába zárta őket, amelyből rendkívül nehéz kitörni. Ők viszont kértek segítséget, és remélem, ha te is érintett vagy, te is fogsz.
Nagyon gyakori, és teljesen érthető, hogy érzelmileg bántalmazott félként elbizonytalanodunk önmagunkkal kapcsolatban. Hogy elvesztjük a saját igényeinkhez való kapcsolódást, hiszen folyamatosan azt éljük meg, hogy a bántalmazó visszautasítja, leértékeli vagy kigúnyolja azokat. Ezért van az, hogy a dinamikában az áldozat szégyelli magát, elveszíti önbizalmát, és nem mer visszajelzést adni a bántalmazónak. Ezért rendkívül fontos, hogy az ilyen kapcsolatban élő személyek segítséget kérjenek, hogy visszanyerhessék önbizalmukat, és képesek legyenek meghúzni a határaikat.
Az ilyen kapcsolatokból való kilépés azért is nehéz, mert a bántalmazó gyakran nem akar változni, és a dinamikát annyira bebetonozta a kapcsolatba, hogy már is igazán lehet változtatni rajta. Az ilyen esetekben a legjobb megoldás az, ha az áldozat kilép belőle, hogy újra felépíthesse önmagát.
Ha úgy érzed, hogy érzelmi bántalmazásban élsz, fontos, hogy ne hibáztasd magad és tudatosítsd, nem veled van a probléma, hanem a kapcsolat dinamikájával. Tudd, hogy nem minden bántalmazó élvezi, hogy fájdalmat okoz; egyszerűen „csak” nem ismeri fel, hogy viselkedésével károsíthat téged.
És még valami!
Nagyon fontos, hogy a látencia, a nehezen észrevehetőség miatt, sokszor nem is tudatosul egyik félben sem, hogy bántalmazás történik. Ugyanakkor nem minden az, aminek látszik! Ha például elmegyünk egy baráti házaspárhoz, és ők olyan hangsúllyal, olyan hangszínnel beszélnek egymással, ami számunkra nem férne bele egy kapcsolatba, vagy azt tapasztaljuk, hogy kritikán aluli stílusban üvöltöznek egymással oda-vissza, az még nem biztos, hogy bántalmazás. Csak akkor válik azzá, ha az egyik fél fölé kerekedik a másiknak.
Az is előfordulhat viszont, hogy egyáltalán nem tapasztalunk semmit, a külső szemlélő számára nem látható a dinamika, mivel gyakran úgy van kialakítva a helyzet, hogy túl érzékenynek tűnjön az áldozat, amit a bántalmazó „viccelődéssel”, „túlérzékenység” megjegyzésekkel szerel le. Így a bántalmazott ember zavarodottá válik, szégyelli a helyzetet, nem is érti azt, elveszíti a belső kompaszt, mi pedig jóváhagyjuk a bántalmazott kijelentését.
Egy biztos, kívülről nem tudunk és nem is szabad ítélkezni, segítő szándékkal azonban megpróbálhatunk fellépni. Sokkal fontosabb azonban, hogy megvizsgáljuk a saját kapcsolati dinamikánkat, és ha ott találunk érzelmi bántalmazásra utaló jeleket, kérjünk segítséget. Rendben?
Gyere és csatlakozz a Kötődési zavarral élők zárt Facebook csoportjához is, amelyet azzal a céllal hoztam létre, hogy segítséget kérhess, tanulhass tőlem és másoktól, valamint hogy megoszthasd a saját megéléseidet is.
Kérd a Tudatos Megújulás Programomat is, amely nagyon sokat segíthet önmagad feltérképezésében és a társfüggőség leküzdésében is.
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha pedig hasznosnak találtad a cikket, oszd meg a barátaiddal.
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
