Miért fontos a határok meghúzása? Egyáltalán honnan tudjuk, hol vannak a határaink és kivel szemben kell meghúzni azokat? Mert mondani könnyű, de ha nem pontosítjuk, mik is lehetnek ezek a határok, nem tudunk előrelépni.
Nos, a határaink soha nem merev vonalak, amelyeket mások által jól láthatóan belehúzhatunk a homokba. A határok meghúzása kapcsán tehát ne egy vonalzó lebegjen a szemed előtt. Nem. Sokkal inkább dinamikusan változó, flexibilis határokról tudunk csak beszélni, amelyek ráadásul mások számára nem észrevehetők, érzékelhetőek. Jelenlétük legtöbbször csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor beleütközünk másokéba, vagy esetleg valaki áthágja a miénket.
Milyen határaink vannak?
A határaink lehetnek fizikai, érzelmi, intellektuális határok, de vannak pénzügyi, szexuális, erkölcsi határaink is. Ezek a határok egészen a lazától a merevig terjedhetnek és a különböző területeket illetően egymástól eltérők is lehetnek.
Ha túlzottan merev határaid vannak, akkor az alábbiak jellemzők rád:
- Távol tartod magadtól a többieket;
- távolságtartó lehetsz még intim partnerekkel szemben is;
- kevés szoros kapcsolatod van, nehezen nyílsz meg mások felé;
- sokszor kapod meg azt a jelzőt, hogy rugalmatlan vagy;
- gyakran éled meg, hogy a környezeted megterhelő, idegesítő számodra.
Ha túl lazák a határaid, akkor jellemző lehet rád, hogy
- túlságosan foglalkozol mások problémáival;
- azonnal együtt érzel, ha valaki nehézséggel küzd körülötted;
- nehezen mondasz nemet mások kérésére;
- túl sokat és könnyen osztasz meg magadról, amivel aztán mások vissza is élnek;
- erőn felül törekedsz mások kedvében járni, mert félsz az elutasítástól;
- éppen ezért rengetegszer éled meg, hogy kihasználnak;
- ritkán fejezed ki mások felé az igényeidet, könnyen háttérbe sorolod magad.
Neked milyenek a határaid? Ismered a sajátjaidat, azaz az időbeli korlátaidat, érzelmi terhelhetőségedet, kényelmi/biztonsági igényeidet? (Javaslom, olvasd el hozzá ezt a cikkemet is.) Ha igen, akkor a határok meghúzása is könnyebb lesz. Mutatom is.
Határok meghúzása… De hogyan?
Első lépés az érzékelés
Az egészséges határhúzásnak az első és egyben megkerülhetetlen lépése, hogy felismerjük, azonosítsuk, amikor valaki megsérti a határainkat. Ha valaki olyat tesz vagy kér, ami nekünk nem esik jól. Ilyenkor a testünk, majd pedig az érzelmi központunk valamilyen módon jelzést küld nekünk. Akinek aktívabb kapcsolata van a saját testérzeteivel, az könnyen észreveszi, amikor ezekben a helyzetekben megjelenik egyfajta testi diszkomfort, nyomás vagy fojtogató érzés a toroknál, heves szívdobogás, össze ugrik a gyomrunk, megfeszülünk stb.
A testi tünetek nagyon egyediek és változatosak tudnak lenni. Érdemes viszont figyelni rájuk, mivel ezek már jóval azelőtt jelzik nekünk, hogy baj van, mielőtt azt tudatosítottuk volna. Amikor valaki megbánt minket, csalódást okoz vagy megpróbál minket rávenni valamire, amit mi nem szeretnénk, a testünk testérzetekkel reagál, jelez nekünk. Ha valaki nem ápol ennyire szoros kapcsolatot a testével, akkor gyakran már „csak” az érzelmi jelzést azonosítja: megbántottságot, haragot, felháborodást, félelmet, csalódást stb. Ez az érzelmi mintázat is mindenkinek egyedi és szituációfüggő. Sokunknak még ezek az érzelmek sem könnyen beazonosíthatóak, ilyen esetben leginkább csak feszültséget érzünk és nem is igazán tudjuk megmondani, hogy mi is a bajunk.
Mit tehetsz, ha elakadásod van ezen a területen?
Amennyiben gyakran azt veszed észre, hogy csak utólag esik le, hogy olyan helyzetbe kerültél, ami nem jó neked, akkor valószínüleg ennél a lépésnél van elakadásod. Valószínűleg gyakran észre sem veszed, amikor valaki éppen a lábadon ugrálnak szöges bakancsban. Jellemző rád, hogy a legtöbb helyzetben nem tudod megfogalmazni a saját igényeidet, hogy mi lenne számodra kedvező, és gyakran érzed azt, hogy neked tulajdonképpen mindegy.
Ennek hátterében jellemzően az állhat, hogy tartósan olyan környezetben voltál, (gyerekkor, kapcsolat) ahol az igényeidet nem támogatták, sőt azt tanultad meg, hogy akkor vagy biztonságban, ha eleve nincsenek is igényeid, ha erősen alkalmazkodsz és elérzékteleníted magadat a saját belső fizikai, érzelmi szükségletedre.
Alapmottód: Bírd ki!
Ha tehát itt van elakadásod, azért megy nehezen a határok meghúzása, mert fel sem ismered a saját igényeidet, akkor kezd el feltenni magadnak azt a kérdést, hogy mire is lenne igényed, szükséged az adott pillanatban. Ezekre a válasz természetesen nem jön majd magától…
Gyermekkorunkban a felfedezés utáni vágyunk és a kíváncsiságunk hajt előre minket abban, hogy felfedezzük a világot és kitapasztaljuk, mi az, ami jó nekünk, mit szeretünk, mi tölt el bennünket örömmel, hogyan jó nekünk. Ha te nem voltál olyan szerencsés, hogy ezt a kíváncsiságodat kiélhesd, akkor most felnőttként kell felfedezned a világot. Ez gyakran erőfeszítést és bátorságot igényel.
Próbálj ki dolgokat és figyeld meg, hogyan érzed magad közben. Az életet nem túl élni kell, hanem élvezni.
Második lépés a tudatosítás
A folyamat második lépése a tudatosítás, azaz hogy észrevesszük, mi az, ami nem jó nekünk az adott helyzetben. A test vagy az érzelmi háztartásunk jelzését követően tudatosítjuk azt is, hogy hol történt a határsértés. Magyarul: Nevén nevezzük magunkban a problémát: “Nekem ebben a helyzetben az a nehéz…”
Mit tehetsz, ha elakadásod van ezen a területen?
Elragadnak az érzelmeid? Nem hagysz magadnak időt, hogy azonosítsd a problémát, hanem az első érzelmi reakciódból reagálsz? Ez főként düh és felháborodás esetén jellemző, de van, akit a megbántottság, a sértettség, lefagyás, rémület, félelem érzelmei ragadnak el. Ilyenkor beszűkül a tudatod és képtelen vagy megfogalmazni, hogy mi is valódi probléma.
Sok kliensemmel dolgozom ebben a fázisban. Hozzák a sok-sok érzelmet és a felháborodást, dühöt, értetlenséget, de sajnos meg is rekednek ezen a szinten, mert nem társul hozzá valamiféle magasabb szintű tudatosítás. Nem tudják, valójában mi is ebben nekik a legnehezebb.
A megértő figyelem segítségével azonban az érzelmek lecsillapodnak és ebben a lecsendesedett állapotban erre a kérdésre már meg lehet találni a saját válaszainkat: hogy hol lépték át a fizikai, érzelmi, mentális stb. határainkat. Ha ezen a fázison egyedül kell átmenned, akkor javaslom, hogy az érzelmeket arra használd, amire valók. Ez egy nagyon érzékeny jelzésrendszer arról, hogy valami nem ok velünk, tehát ne az érzelmeiddel legyél elfoglalva, hanem gondold végig, hogy az adott érzelem mit akar neked jelezni? Mi történt veled, ami neked nem jó? Hol történt a határbetörés? Ez a határok meghúzása felé vezető út egyik legfontosabb lépése.
Harmadik lépés: Mondd ki!
Sokszor kapom meg a kérdést: “Jó, határok meghúzása… de hogyan adjam a másik tudtára, hogy megsértette a határaimat?”
Egyszerűen csak mondd el neki. A másik nem varázsló, a nézésedből, telepatikusan nem tudja kitalálni, hogy mi történik veled. Amikor viszont elmondod, két dologra figyelj:
- Magadról beszélj, azaz arról, te hogyan vagy azzal, ami történt, hogyan hat rád. Ne a másikat minősítsd, ne ítéld őt meg. Példa: „Nem szeretem, ha azt érzékelem, hogy én nem vagyok megkérdezve olyan dolgokban, ami engem is érint,” ahelyett, hogy „már megint nem szóltál nekem.” Az egyik ugyanis határkijelölés, a másik szemrehányás.
- Mindig a helyzet súlyosságának megfelelő hangszínt, hangerőt, metakommunikációt válassz. Ha tartósan azt veszed észre, hogy szólsz, de nincs foganatja, akkor gyanakodj arra, hogy ezt olyan arckifejezéssel, hanglejtéssel, hangszínnel és belső bizonyossággal mondtad, hogy a másik inkább azt detektálta, mindez nem fontos, és erre figyel, nem a szavakra, amelyeket mondtál.
Mit tehetsz, ha elakadásod van ezen a területen?
Lebeszéled magad arról, hogy kimond, hogy megszólalj? Ilyenek Vannak benned, mint “Nem illik”, “úgysem hallja meg”, “csak feldühítem”, “nem fog változni semmi”, “végül is annyira nem is fontos”, “nem gondolta komolyan”, “igazán tudhatta volna”, és a társai.
Számtalanszor találkozom azzal, hogy ez a harmadik fázis, a konfrontáció nem megy. Eljutunk ide, hogy már tudjuk, mi az, ami zavar és jó lenne kimondani, mégis bekapcsol egy rakás félelem. Elkezdjük magunkat lebeszélni. Nagyobb rettegéssel tölti el ugyanis a konfrontáció lehetősége, mint a saját magunk kényelmetlensége.
Mit tehetünk tehát ahhoz, a határok meghúzása megvalósuljon?
Kezdjünk kicsiben. Olyan helyzetekben mondjuk ki először a nehézségeinket, amelyeknek nincs tétjük. Szokd meg, hogy amint megérkezik a második fázis, azt verbalizálod is. A határok meghúzása gyakorlása közben sokszor fogod tapasztalni, hogy akkor és ott nem jön semmi, és csak később jössz rá, mi is volt a bajod, de hidd el, ér visszamenni, igenis lehet később is reagálni. „Tudod, tegnap ez meg ez történt és nekem csak később érkezett meg, hogy ezzel az a bajom…”
Minél többször visszamész és kimondod, annál könnyebben mész végig ezen a folyamaton és leszel feketeöves határtartó.
Határok meghúzása egészségesen
A határok meghúzása az egyik legfontosabb eleme az öngondoskodásnak. Ha megtanulod, hogyan kell felállítani és fenntartani az egészséges határaidat, elkerülheted a folyamatos feszültséget, a haragot, a csalódottságot, a szorongást, amely a saját határaink folyamatos megsértése során alakul ki bennünk.
A határok meghúzása fontos része az identitásunk kialakításának, valamint a mentális egészség és jóllét egyik alapköve is. Gyakori, hogy a helyzettől függően változó határaink Vannak, hiszen előfordulhat, hogy szigorú határokat tartasz a munkahelyeden, de lazábbakat otthon.
Az egészséges határokkal rendelkező személy érti, hogy elvárásai egyértelművé tétele kétféleképpen segíti a kapcsolatait: Meghatározza, hogy milyen viselkedést fogad el másoktól és egyértelművé teszi, hogy mások milyen viselkedést várhatnak el tőled.
Ha határok meghúzása egészségesen történik, akkor
- jól fel tudod mérni, hogy adott helyzetben mennyi információt osztasz meg magadról;
- ismered a személyes igényeidet és szükségleteidet, és azt is tudod, hogyan kommunikáld ezeket;
- értékesnek tartod a saját véleményedet;
- el tudod fogadni a másik fél nemét, megérted és tiszteletben tartod a másik határait;
- megértéssel és elfogadással vagy a világ és mások tökéletlenségével szemben.
Ne feledd! Egészséges határhúzás tehát az, amely támogatja a mentális, érzelmi és fizikai stabilitásodat. Tudnod kell azonban, hogy ami az egyik pillanatban még támogat téged, az lehet, hogy a következőben már nem, hiszen a határok mindig változékonyak. Hogy jól működj, fontos az önismeret.
Gyere és csatlakozz a Kötődési zavarral élők zárt Facebook csoportjához is, amelyet azzal a céllal hoztam létre, hogy segítséget kérhess, tanulhass tőlem és másoktól, valamint hogy megoszthasd a saját megéléseidet is.
Kérd a Tudatos Megújulás Programomat is, amely nagyon sokat segíthet önmagad feltérképezésében.
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha pedig hasznosnak találtad a cikket, oszd meg a barátaiddal.
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.