A kodependencia kezelése, azaz a társfüggőségből való „kigyógyulás” egy rendkívül összetett és hosszan tartó folyamat, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Ez az út mindenképpen önismereti, terápiás és/vagy segítői munkát igényel. Ebben a cikkben részletesen végigvezetlek a kodependencia kezelésének lépésein, hogy megértsd, miért is olyan fontos ez a folyamat, és hogyan lehet kijönni a társfüggőségből. (A társfüggőség kialakulásáról, fajtáiról, hatásáról ITT olvashatsz részletesen.)
Fontos megértened, hogy a gyógyulás során újra végig kell menni a fejlődéslélektan különböző szakaszain, amelyek során korábban nagy valószínűség szerint sérülhetett a kötődés. Különösen hangsúlyos a gyermekkori fejlődéslélektan szakaszainak újrafeldolgozása, azaz a szimbiózisról való függetlenedés és az autonómia kialakítása közötti időszak újraírása. Mindjárt el is magyarázom, mit jelent ez. Kezdjük is a szakaszokkal.
Az első fázis tehát a szimbiózis, amikor a kisgyermek nagyon közel kerül a szülőjéhez, nevelőjéhez, és megéli a teljes biztonságot, az „én vagyok te, te vagy én” érzését. Itt a határok teljesen össze is olvadnak. Ha valaki ebben a fázisban sérül, akkor a terápia során szükség van arra, hogy ezt az élményt újraélesszük és feldolgozzuk. A kodependencia kezelése ebben a fázisban arról szól, hogy visszanyerjük azt a biztonságérzetet, amelyet gyermekként elveszítettünk. Ez mindenképpen terápiás munkát igényel meg tőlünk.
A következő lépés az eltávolodás, amelyben az ember megtanulja függetleníteni magát a másiktól, és elkezdi felismerni a saját érzelmeit, szükségleteit. A kodependencia kezelése során ebben a fázisban az ember megtanulja meg is látni az én és a másik közötti határokat, és elkezdi a figyelmét a saját érzéseire és szükségleteire irányítani. A terápia során gyakran segítek a klienseimnek abban, hogy észrevegyék, mikor lépnek át a saját terükből a másikéba, és hogyan tudnak visszatérni saját magukhoz. Ez a folyamat magában foglalja annak a felismerését is, hogy miként gondolkodik a kliens a másik fejével, és hogy mikor adja fel automatikusan a saját szempontjait.
A függetlenség fázisát a tinédzserkorból ismerhetjük: ilyenkor az ember megpróbálja magát teljesen függetleníteni a másiktól, és csak a saját igényeire és vágyaira koncentrál. Ez a szakasz a kodependencia kezelése során azért fontos, mert itt tanuljuk meg, hogyan érvényesítsük saját szükségleteinket és vágyainkat anélkül, hogy mások elvárásainak engednénk. Amikor a klienseimmel ebben a szakaszban dolgozunk, a kliens szépen lassan eltávolodik a szüleitől vagy más fontos személyektől, akik miatt társfüggésben van. Ez az időszak tényleg ahhoz hasonló, mint amikor egy tinédzser lázad és próbálja megtalálni a saját útját, gyakran izolálva magát a többiektől.
Az utolsó szakasz, amely felé a kodependencia kezelése során törekszünk, a szabad együttműködés fázisa. Itt az a cél, hogy a kliens megtalálja az egyensúlyt a függetlenség és a kapcsolata között, hogy képes legyen együttműködni a másikkal anélkül, hogy feladná önmagát. A lényeg, hogy megtaláljuk azt a pontot, ahol a legtöbb együttműködésre van lehetőségünk, miközben a saját határainkat is megőrizzük, a saját identitásunk sem sérül. Ebben a fázisban lelhetünk rá az elfogadásra, a mások külön identitásának megértésére is, és képesek leszünk önmagunkat is külön értelmezni.
Belátható, hogy az önismeret és az öngondoskodás fejlesztése kulcsfontosságú a kodependencia kezelése során. A kliensnek meg kell tanulnia kapcsolódni a saját igényeihez, fel kell fedeznie, hogy mi okoz neki örömet, mi nyugtatja meg, és mi teszi boldoggá. Igen gyakori ugyanis, hogy sokan nem is tudják, mit szeretnek, nincsenek is saját hobbijaik, hiszen sosem gondolták végig, mi okoz nekik örömet.
A terápiás munka része ezért az is, hogy a kliens újra felfedezze a világot, és megértse, mi az, ami megelégedetté teszi őt. Ez a felfedezés sok időt és aprólékos figyelmet igényel, de a folyamat segít újrakapcsolódni saját kíváncsiságunkhoz és belső világunkhoz.
Ahogy a folyamatban ugyanis egyre jobban megismerjük magunkat, egyre inkább képesek leszünk felelősséget is vállalni a saját érzéseinkért és tetteinkért:
Sok kliens számára újdonság, hogy saját érzelmeit felismerje és megértse, mivel korábban mindig mások igényeihez igazította magát. Az öngondoskodás részeként viszont megtanulja, hogyan gondoskodjon tudatosan önmagáról, szociális kapcsolatairól, az étkezésről, a hobbikról, és más olyan tevékenységekről, amelyek pozitívan hatnak rá.
A kodependencia kezelése során az asszertivitás kialakítása és a konfrontáció felvállalása is fontos lépés. Ahogyan említettem, meg kell tanulnunk tisztán és nyíltan kifejezni a saját igényeinket, még akkor is, ha ezzel szembemegyünk a környezetünkkel. Ez különösen nehéz lehet azoknak, akik hosszú időn keresztül elfojtották saját szükségleteiket a másik fél kedvéért (a társfüggők általában manipuláció révén próbálják kifejezni igényeiket).
A terápiának éppen ezért kimondott célja, hogy a kliens elsajátítsa az asszertív kommunikációt, amely lehetővé teszi számára, hogy őszintén és egyértelműen megnyilvánuljon, hogy nyíltan és őszintén felvállalja a saját igényeit. Ez a lépés elengedhetetlen ahhoz, hogy autonóm személyiséggé váljunk, olyanná, aki képes megállni a helyét a világban anélkül, hogy feladná önmagát.
Az asszertív kommunikáció részeként tehát a kliens észreveszi, hogy mikor lép át a másik területére vagy mikor próbálja kielégíteni mások igényeit anélkül, hogy figyelembe venné a sajátját. Megtanul konfrontálódni a világával, és úgy ad hangot a szükségleteinek, hogy közben nem manipulálja a helyzeteket.
A kodependencia kezelése a fentiekkel persze még nem ér véget, mert a végső célja az, hogy a kliens, felismerve immár a saját perspektíváit, lehetőségeit, igényeit, képes is legyen ezeket ÖNÁLLÓAN érvényesíteni. Autonómia nélkül ugyanis nem lehet kiegyensúlyozott kapcsolatokat kialakítani, olyanokat, ahol mindkét fél hatékonyan működik a másikkal együtt.
Foglaljuk tehát egy kicsit össze a fentieket. A kodependencia kezelése kifejezetten hosszú és összetett folyamat, amely során végigmegyünk a szimbiózis, az eltávolodás, a függetlenség és a szabad együttműködés fázisain. Megtanuljuk felismerni saját igényeinket, érzelmeinket, és képesek leszünk ezeket érvényesíteni is. Ez a folyamat aztán nemcsak a saját életminőségünket javítja, hanem képessé tesz bennünket egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatok kialakítására is. Miért? Mert a kodependencia kezelése nemcsak a függőségből való kilábalást jelenti, hanem egy teljes személyiségfejlődést is, amely hosszú távon pozitív hatással van az életünkre és minden kapcsolatunkra.
A társfüggő emberek gyakran mély érzelmi küzdelmekkel néznek szembe, és nehézséget okoz számukra az önállóság elérése és fenntartása. Mint láthattad, van viszont kiút, de ehhez tudnunk kell, mivel is állunk szemben. Ha úgy gondolod, hogy te is társfüggő lehetsz, előbb töltsd ki a társfüggőség tesztet.
Majd, gyere és csatlakozz a Kötődési zavarral élők zárt Facebook csoportjához is, amelyet azzal a céllal hoztam létre, hogy segítséget kérhess, tanulhass tőlem és másoktól, valamint hogy megoszthasd a saját megéléseidet is.
Kérd a Tudatos Megújulás Programomat is, amely nagyon sokat segíthet önmagad feltérképezésében és a társfüggőség leküzdésében is.
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben kérdésed lenne a programmal kapcsolatban, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha pedig hasznosnak találtad a cikket, oszd meg a barátaiddal.
Kategóriák
1062 Budapest, Lehel utca 1/a
