Végenincs munkanapok

Life coach Budapest
Share on facebook
Share on email

Szenvedély, szorongás vagy menekülés?

A fülünkön a telefon, a szemünk az e-maileken, közben fürdetjük a gyereket, tálaljuk a vacsorát. A mobil eszközöknek köszönhetően „túldolgozni” könnyebb, mint valaha. Azt mondjuk, a családért tesszük, miközben pont elkerüljük a velük való kapcsolódást. 

– Ha este nyolckor, altatás közben e-mailekre válaszolgatok, az munkának számít vagy nem? – teszi fel a kérdést az idegenforgalmi cégnél dolgozó negyvenes anyuka, Ágnes. – A munkahelyemen három körül felállok az asztaltól, hogy odaérjek az iskolába a lányomért és a fiamért. Heti háromszor szaladok velük az atlétika edzésre, ezt pont azért választottuk, mert bár két év van köztük, így egy időpontban, egy helyen tudnak mozogni. Amíg az edzés tart, bevásárolok, majd otthon vacsorát készítek. Ha van pár percem, ilyenkor rápillantok a leveleimre, mert négy és hat között a kollegák még bőven dolgoznak. Válaszolni viszont csak a meseolvasás után tudok, amikor a gyerekek még kérik, hogy a szobájukban üldögéljek a laptopommal. Szóval, nyolctól jön még egy-két óra meló. A férjemnek ugyanígy, de ő hét körül eleve úgy ér haza, hogy folyamatosan telefonál kilencig, vagy a konyhapultnak dőlve olvassa az e-maileket, a híreket – miközben a gyerekek beszélnek hozzá…

Hol terem a flow?

Bár úgy tűnt, a mobil eszközök elterjedése megkönnyíti az életünket, és több szabadságot ad, a mai munkavégzésnek pont az lett a legnagyobb problémája, hogy azt sem tudjuk, hol kezdődik, és hol ér véget. Gyerekcipőben járunk az eszközeink használatának korlátozásában, az agyunk viszont már hozzászokott a folyamatos stimuláláshoz, és vágyja az ingereket, a híreket, az információkat – akkor is, amikor elvben pihennie kéne.

– Amikor ezt felismertem, elhatároztam, hogy legkésőbb este hétkor kikapcsolom a telefonomat, hatkor pedig lekapcsoljuk a wifit a lakásban – meséli Léder László pszichológus, két gyerek apukája. – Mondhatnák, hogy persze, mert én megtehetem, de azért tehetem meg, mert így döntöttem, vállalom a következményeket. Elmosódtak a határok munka és a magánélet között, újra határt szabni viszont több ok miatt is nehéz. Egyrészt azért, mert feleslegesen sokat fogyasztunk, és a gazdaságunk is erre épül. Hogy tudjunk vásárolni, pénzt kell keresnünk, tehát még többet kell dolgoznunk – nő a terhelés, nő a nyomás. Másrészt sem a vállalati, sem a vállalkozói munkakultúránk nem segíti elő azt, hogy kontrolláljuk, mennyit dolgozunk. Ha nemet mondunk egy munkára, a rendszer megbüntet érte – ha másképp nem, lelkileg, mert azt érzékeltetik a főnökeink vagy az ügyfeleink, hogy „nem ezt várták tőlünk”. 

Ha hagyjuk, hogy a munkánk és a fogyasztásunk határozzon meg minket, lekapcsolódunk a családunkról, a barátainkról, a közösségeinkről, a környezetünkről, mert nem marad számukra idő a napjainkban. Márpedig az embernek a lelki stabilitásához szüksége van a társaságra, a kapcsolódásra, arra, hogy ráhangolódjon a környezetére – mondjuk úgy, hogy esténként sétál egyet, beül egy étterembe, beszélget. 

– Miért bomlik fel ennyi párkapcsolat, család? Mert eltávolodunk a kötődés alapú léttől – magyarázza a pszichológus. – Ez olyan, mintha elveszítenénk az ízlelést, és nem értenénk, miért jobb csokis piskótát enni, mint fűrészport. Ha nincs kötődés, nincs miért együtt nevetni a vacsoránál, elmenni a gyerek meccsére, vagy sütögetni a szomszéddal. Marad a munkában megélt flow.

Nők (és férfiak) az összeomlás szélén

– Mivel a feleségem otthon van egy kétévessel és egy kéthónapossal, az én fizetésemből tartjuk el a családot – meséli a szállítmányozással foglalkozó Ferenc. – Ennek nyomását a második gyerekünk születése után éreztem meg igazán, mert akkor nagyobb lakásba kellett költöznünk, ezért hitelt vettünk fel. Szívesen lennék már öt órakor otthon, mert tudom, hogy a feleségemnek nehéz a dolga a két kicsivel, főleg, hogy a szüleink messze laknak, az új környékünkön pedig alig ismer valakit, így szinte nincs kihez szólnia egész nap. Amikor a munkahelyemen felvetettem, hogy pár hónapig hatnál-hétnél korábban szeretnék hazaérni, azt mondták, jó, de gondoljam meg, mert év végén átszervezik a céget, és néhány embertől megválnak majd… 

– Ehhez képest Németországban azt díjazzák, ha a szülők felváltva veszik ki a gyerek születése utáni első tizenkét hónapot, így a családok kétkeresősek maradnak, támogatva az anyatejes szoptatást is – mondja Léder László. – A hitelszorítást is le kéne venni a fiatalok válláról, erre megoldás lehetne a bérlakás-program, ami külföldön is működik. Szomorú, hogy a kisgyerekes apák felé nincs megértés, ha több időt töltenének a családjukkal vagy ők maradnának otthon a gyerekkel, amikor beteg, pedig ez teljesen természetes lenne. Ehelyett folyamatosan nő az apák irányába az az elvárás, hogy ők tartsák el a családot, miközben ez soha nem volt így, és senkinek nem jó – az anyának sem, mert őt a háziasszony vagy az alacsonyabb rendű kereső szerepébe kényszeríti. Mindezt a munkaerőpiaci igény fogja talán valamikor megváltoztatni – például egy kutatás kimutatta: Nagy-Brittaniában a fiatal férfiak számára már nagyon hangsúlyos, mennyiben támogatja az apaságukat a cég, ahol dolgozni fognak. 

A pszichológus szerint a modern apaság alfája és omegája a munka-magánélet rendezése. 

– Kisgyermekes apa-szindrómának neveztem el azt a tünetegyüttest, amellyel egyre gyakrabban találkozom. Jó karban lévő, harmincas apák összeomlanak, kórházba kerülnek – előjel és betegség nélkül. Pont azokra hat így a nyomás, akik kötődnek a családjukhoz, de a rugalmatlan munkahelyük miatt satu közé kerülnek, mint Ferenc, mert két helyen akarnak teljes értékűen jelen lenni. 

Fejben indul a változás

A családok általában lehetetlennek érzik, hogy ebben bármilyen elmozdulás lehetne, pedig szerencsére akadnak jó példák. A mentős Endre például több éjszakai műszakot vállal, így délután ő hozza el a srácait az oviból, plusz még egy kis játékra is van ideje. A bróker István vezetőpozícióból lépett hátra, és mondta azt: elég lesz a kisebb ház, a kisebb autó, keres egy másik munkahelyet, mert tíz év múlva a gyerekei azt sem fogják tudni, ki ez az öltönyös pasi az asztal végén. Egy jó trükk a rituálék kialakítása: akár apa, akár anya ér haza a munkából, tudjon szusszanni, megérkezni. A háziorvos ismerősöm miután ellát hetven beteget, hazaér, ad egy puszit mindenkinek, és kap egy „aranyórát”. Lezuhanyozik, kertészkedik, szobabiciklizik, megnyugszik, és utána jelen van.

– A terhelést olyan optimális szintre kellene beállítani, amely lehetővé teszi, hogy lezárjuk fejben is a munkát – este hatra, hétvégére. És először szintén fejben kell helyet adni a napban a családnak. Nem betuszkolni, mert az nem fog menni, valamit ki kell venni vagy csökkenteni. 

Túldolgozók, kik vagytok? 

+5 gondolat Andráska Zsófia coach-tól

1.

A túldolgozás mögött sokszor intimitáskerülés áll – ami a férfiakat a munkába hajtja, a nőket a munka mellett, a háztartási teendőkbe (is). A gyerekek tökéletesen ellátva, a lakásban csúcstisztaság, de az anyuka számára az, hogy kirakjon egy puzzle-t vagy lefekvéskor összebújjon a kicsikkel, nem fér bele. A nőkre nagyon jellemző a maximalizmus – és olyan rejtett módon – általában gondoskodásnak álcázva „kapják” –, hogy nincsenek is tisztában vele. „A családért teszem” – mondják. Igen, a férfiak pont ezzel az indokkal töltenek a munkahelyükön tizenkét órát…

2.

Abban mindkét félnek szerepe van, ha a másik intimitáskerülésére nem jelez vissza, nem kezdi el visszahúzni a kapcsolatba. Sokan maguk miatt évekig nem reagálnak a társuk eltávolodására, bezárására, csak akkor, amikor már azt látják, a gyerekük sérül amiatt, mert nincs jelen az életében az anyja vagy az apja. Oké, de ez mikor is kezdődött? 

3.

Érdemes ránézni arra is, hogy a túldolgozó apuka vagy a maximalista anyuka miként nőtt fel, van-e mintája arra, hogy a szülő foglalkozik a gyerekkel? 

4.

Amikor valaki arra tanul rá, hogy csak a teljesítmény az érték, akkor később is magára húzza a feladatokat, túlterheli magát, mert úgy hiszi, csak így szerethető. Ilyenkor fontos megvizsgálni, az illető tud-e magához kapcsolódni, hogy áll az önszeretet ingoványos talaján? 

5.

A mai szülők életét az a nyomás is nehezíti, hogy egyrészt hozzák a saját gyerekkoruk mintázatát, amelyben anyuka dolgozik és háztartást vezet, apuka hétvégén maszekol, a gyerekek meg egymást szórakoztatják – másrészt ott van rajtuk a jelen nevelési elve is, miszerint „legyél minél többet a gyerekeddel, kapcsolódj, kergetőzzetek a domboldalon”. Közben arról kevesebbet hallani, hogy ez csak úgy megy, ha mondjuk elengedjük a vasalást és a meleg vacsit, netán hat órában dolgozunk nyolc helyett. 

Szigeti Hajni írása

Forrás: A cikk a Nők Lapja Magazin 2019. 47. számában volt olvasható. Megjelenés dátuma: 2019-11-20

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező
Vállalkozó vagy?

Pénzügyi mentor:

“Teljesen független, mindenféle értékesítési nyomástól mentes, személyre szabott pénzügyi tanácsadás hétköznapi embereknek, pénzvisszafizetési elégedettségi garanciával. Ugyanitt rengeteg hasznos cikk és elektronikus könyv pénzkezelési témákban.”
penzugyimentoralas.hu

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező
Vállalkozó vagy?