5 hiba, amelyek miatt nincs kölcsönösség a kapcsolatodban

Life coach Budapest

Mindannyian kapcsolatban élünk. Ha nem is párkapcsolatban, de valamilyen kötődés/kötöttség létezik az életünkben. Kapcsolatot tartunk fenn a szüleinkkel, testvéreinkkel, a barátainkkal, ahogy a szerelmünkkel, párunkkal, gyermekeinkkel, de a kollégákkal is. Minden kapcsolatban van egy olyan fontos tényező, amely megléte nélkül rosszul érezzük magunkat: ez pedig a kölcsönösség.

Ebben a cikkben olyan példákat hozok, amelyek biztosan kibillentik a kapcsolati egyensúlyt, éppen ezért érdemes odafigyelni rájuk. Ha te is úgy érzed, hogy a kapcsolatodból hiányzik a kölcsönösség, gondold végig az alábbiakat.

Tudatos Megújulás Program – Segítek megtalálni az utadat

Mi a helyzet a te buborékoddal?

Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a világgal. Minden, ami velünk történik, az valójában az én és a világ/másik személy találkozási pontján történik. Ez lehet egy simogatás vagy csak egy gyors interakció, ahogyan persze feszültség, esetleg más negatív érzet. Az egészet úgy kell elképzelned, mint két szappanbuborékot, amelyek összeérnek, és vagy az egyik, vagy a másik, vagy épp mindkettő benyomódik. A két buborék persze úgy is találkozhat, hogy csak finoman „súrolják” egymást és egyik sem veszít a saját teréből; ebben az esetben semleges interakcióról beszélünk. Ilyen lehet egy gyors utcai üdvözlés, odaköszönés, a többi esetben viszont olyan jellegű kitámaszkodásról van szó, amelyre nem jellemző a kölcsönösség, a kapcsolatok romlásához vezethet:

  • Ha kérünk, ha kifejezzük az igényünket a világ felé, mi támaszkodunk ki.
  • Ha alkalmazkodunk, megfelelünk elvárásoknak, igényeknek, feladatot hajtunk végre, segítünk másnak, a világ/másik fél támaszkodik ránk.
  • Kölcsönös egymásra támaszkodás esetén pedig oda-vissza adunk és kapunk is. Ilyenek a közös célért végzett munka, de ilyen a szerelem, a szexualitás, vagy akár a gyermekünkkel való összebújás is.
kölcsönösség

Ebből már sejthető, hogy nem minden kapcsolódás lehet azonnal kölcsönös, ráadásul az, hogy milyen kölcsönösséget tapasztalunk, függ a megélt interakció fajtájától. Mindjárt meg is magyarázom.

A kölcsönösség hiánya egyensúlytalansághoz vezet

Amikor egy kapcsolatban sorozatosan csak én alkalmazkodom, én adom fel a dolgaimat, azaz rám támaszkodik a másik fél, egyensúlytalanság alakul ki a kapcsolatban. Ilyenkor könnyen gondolhatnánk azt, hogy velünk ellentétben a másik önző, figyelmetlen, lusta stb. Nagyon fontos azonban felismernünk, mi mit teszünk, hogy ilyenné alakult a kapcsolatunk, a kapcsolataink. Az alábbiakban azokat a viselkedéseket szedtem össze, amelyek a te buborékod folyamatos benyomódásához vezetnek és nem teszik lehetővé, hogy a kapcsolataidban megéld a kölcsönösséget.

Túlgondoskodás 

Mindent te akarsz megcsinálni a másik helyett. Lehet, hogy ezt szeretetből teszed, ami nagyon cuki, de ezzel arra szoktatod a másikat, hogy folyamatosan kitámaszkodjon rád. Volt olyan férfi kliensem, aki arra panaszkodott, hogy amit az elején szívesen adott a párjának figyelmesség (ő vitte a táskáját a partnerének), az már természetes elvárássá alakult. A felesége már automatikusan az autóban hagyta a ridiküljét is, hogy a másik vigye utána. De női klienseimtől is hallok hasonlókat, miközben mindenkiről és mindenről (pl. a család összes tagjának fizikai, érzelmi és mentális szükségleteiről) ők egy személyben akarnak gondoskodni. Kiszolgálják a családtagokat, a barátokat, majd azt veszik észre, hogy a másik egyre kevesebbet tesz a kapcsolatba, sőt már meg sem köszöni a figyelmességet.

Ezek a legjellemzőbb mondataik:

  • „Ez az én feladatom.”
  • „Képtelen magáról gondoskodni.”
  • „Ez az anyák/nők dolga, nem?”
  • „Még a végén valami baja esik/ éhen halna/ lemaradna róla/ megfázna stb.”
  • „Mindent én csinálok. Hazajön és csak ledöglik a TV elé.”
  • „A gyerekek teljesen rajtam vannak. Nem csinál velük semmit.”

Ez pont ugyanolyan, mintha átmennél, egy más valaki lakásába és felporszívóznál nála, miközben ő a kanapén fekve tévézik. És tudod, mi ebben az igazán döbbenetes? Hogy ilyen kliensem is volt már: egy anyuka, aki a felnőtt fiához minden hétvégén átment takarítani… Mondanom sem kell, hogy nem volt elégedett a fia és a közte lévő kapcsolattal, mert úgy erezte, a fia nem szereti őt, nem törődik vele és nem is tiszteli. Most már te is tudod, miért.

kölcsönösség hiánya

Túlzott felelősségvállalás

Ez erősen kapcsolódik az előző típushoz, de itt nem a gondoskodáson van a hangsúly, hanem a másik dolgai, nehézségei iránti felelősségvállaláson. Rengeteg kliensem szenved attól, hogy azt gondolják, minden rajtuk múlik: az ő dolguk, hogy minden rendben legyen, hogy a másik boldog legyen, hogy a cég megfelelően teljesítsen, a gyerek jól tanuljon, a társunknak sikeres legyen a karrierje, stb.

A túlzott felelősségvállalásban „szenvedő” klienseim arról panaszkodnak, hogy nincs egyensúly a kapcsolatukban, mert úgy tűnik, nekik fontosabb a másik dolga, mint az érintett félnek. Úgy érzik, ők több energiát tesznek a másik feladataiba, őket jobban bosszantja egy adott helyzet. És ez tényleg így is van! Ilyenkor hiányzik a kölcsönösség a kapcsolatból. Ráadásul még szájhúzogatást, visszapofázást vagy érdektelenséget is kapnak a másiktól, de semmiképp nem köszönetet. Nem szabad ezen sem csodálkozni. Ne feledjük, ilyenkor is a másik térfelén matatunk. (Ja, amúgy hozzám is jöhetsz porszívózni.)

Érzelmi azonosulás

Gyakran fordul elő, hogy a szerettünkkel, a hozzánk közel álló emberekkel teljes mértékben azonosulunk érzelmileg: átvesszük a másik nehézségét, problémáját, és helyette dühöngünk, szorongunk. Ez az egyik legnehezebb helyzet. Ilyenkor nehéz visszatalálni a saját központunkban, hiszen az azonosulás során valójában nem segítjük és nem támogatjuk a másikat, hanem ugyanabba az elveszett örvénybe kerülünk mi is, amiről azt feltételezzük, hogy a másik benne van. Ez pedig egy fontos kitétel: FELTÉTELEZZÜK! Nem tudjuk, pontosan mi van a másikkal, csak feltételezzük.

Fontos, hogy felismerjük ezt a helyzetet és visszahúzódjunk itt is a saját térfelünkre. Azt azonban vizsgáljuk meg, miről is van pontosan szó, hiszen tényleg adódik olyan életszakasz, amikor a másiknak nagyobb szüksége van ránk, és mi vagyunk azok, akik támogatjuk, akik megtartjuk a másikat. Elengedhetetlen azonban, hogy a krízishelyzet megszűnésével a kölcsönösség visszaállítására törekedjünk.

Nem kérsz segítséget

Mindent egyedül próbálsz megoldani, folyamatosan tekintettel vagy másokra, és bár te mindig mindenkinek a rendelkezésére állsz, amikor neked van szükséged segítségre, visszahúzódsz a csigaházadba. Magadra maradsz és egyedül küzdesz a nehézségeiddel. Ilyenkor becsapottnak érzed magad, mert úgy véled, veled senki sem törődik annak ellenére, hogy te azonnal ott vagy, ha másnak van rád szüksége. Azt azonban kihagyod a számításból, hogy mivel te ritkán nyílsz meg igazán, nem szeretsz panaszkodni, a környezeted sem tudja, mi történik veled, mi játszódik le benned. Hozzá van szokva, hogy te nem kérsz, te soha nem támaszkodsz ki, így eltűnik a kölcsönösség a kapcsolatodból.

kölcsönösség nélkül

Megállítod magad

Nem mondod ki, amit gondolsz, amit igényelsz, amire neked lenne szükséged. Rendszeresen visszatartod magad, nem mutatod meg magad, ezáltal megfosztod a másikat, hogy megtudja, milyen is vagy valójában. Ilyenkor nem lépsz interakcióba a másik féllel, nem történik meg a valódi megismerésed. Annyira igyekszel mindig a másik kedvére tenni, a másikra figyelemmel lenni, hogy valódi kapcsolat nem alakulhat ki köztetek, így persze kölcsönösség sem. A társad persze azzal létezik, amit mutatsz magadból, amennyire megosztod magad, ezért ő elhiszi, hogy te „csak ennyi” vagy. Ezért pedig nem is haragudhatsz rá igazán.

Így lehet jelen a kölcsönösség a kapcsolatodban

Ahhoz, hogy bármilyen kapcsolatunkban jelen legyen a kölcsönösség, fontos tehát a kölcsönös kitámaszkodás. Ha felismered, hogy valamelyik fenti viselkedés jellemző rád, mindenképp változtass rajta! A változás első lépése, hogy észreveszed, amit teszel és azonosítod azokat a hiedelmeket, tiltásokat, parancsokat, amelyeket az adott helyzetben mondasz magadnak:

  • Nem okozhatok gondot.”
  • „Segítenem kell.”
  • „Nem akarom a nehézségeimmel terhelni.”
  • „Meg tudom oldani magam is.”
  • „Áh, ez igazán semmiség, gyorsan megcsinálom/meg tudom csinálni gyorsan, nem baj, ha a saját dolgaim háttérbe szorulnak.”
  • „Nélkülem nem menne semmire.”
  • „Amit én szeretnék, az nem olyan fontos.”
  • „Nem mondom, úgysem értené meg.”

Ne feledd, a másik a te kiegészítő szereplőd. Ha te túlmész a térfeleden, vagy ha nem hívsz be másokat a saját teredbe, mert egyedül nyalogatod a sebeidet ahelyett, hogy kapcsolódnál és megosztanál, akkor ennek a partnerszerepére kéred fel a másikat! Ő pedig szívesen veszi, sőt elvárja, hogy porszívózz nála, és meg sem kérdezi majd, nálad el kell-e a segítség vagy az együttérzés. És már itt vagyunk a kölcsönösség hiányánál.

Ha változtatni akarsz a másik viselkedésén, először változtass a magadén!

  • Ne menj túl a határaidon ész nélkül.
  • Hívj meg másokat a te teredbe és kérj segítséget.
  • Mutasd meg magad, az érzelmeidet, a nehézségeidet.
  • Kérj együttérzést, segítséget és támaszt.
  • Nyújts támaszt annak, aki viszonozza is.
  • Figyelj az egyensúlyra.

Most hallom a kérdésedet: „Mi van azzal, aki nem segít, nem hallgat meg, nincs mellettem, hiába kérem?” A kapcsolataid nagy részét megválogathatod. A te döntésed, hogy benne maradsz-e olyan kapcsolatokban, ahol nem tudod a másik felet kölcsönösségre szoktatni. Gondold végig, hogy te mennyit teszel bele azokba a kapcsolatokba, amelyikbe a másik nem teszi bele magát, és dönts.

Érted, ugye?

Ha szeretnél te is kölcsönösebb kapcsolatokat kialakítani, kukkants bele a Tudatos Megújulás Programomba, amit azzal a céllal hoztam létre, hogy elindítson a változás útján.

Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből?  Akkor ne habozz! 
Tudatos Megújulás Programot neked készítettem. 

Amennyiben lenne kérdésed a cikkel vagy a programmal kapcsolatosan, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.

Ha pedig tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal és másokkal!

Egy hozzászólás a(z) “5 hiba, amelyek miatt nincs kölcsönösség a kapcsolatodban” című bejegyzéshez

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.

Ha elsőkézből szeretnél értesülni az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevemre!

* kötelező mező