Halogatás
Azzal a gondolattal ébredtem ma reggel, hogy el kellene készítenem az egyik képzésemhez kapcsolódó záró dolgozatot, ami csupán 10 oldal, de valahogy nincs kedvem hozzálátni. Már hetek óta halogatom. Valójában még van rá pár napom a leadásig, szóval még mindig nem annyira sürgős, így inkább nekiülök megírni ezt a blogbejegyzést. Ami, mi másról szólhatna, mint a halogatásról!
Ismered azt az érzést, amikor pontosan tudod, mi lenne a dolgod, de valahogy nem igazán tudod magadat rávenni? Inkább végeláthatatlanul csüngsz a közösségi médián, vagy elvégzel más, kevésbé sürgős tennivalót, esetleg még ki is takarítasz, meg is főzöl, de annak a bizonyos feladatnak nem ülsz neki. Nahát, ez a halogatás. 😜
Tudatos Megújulás Program – Segítek megtalálni az utadat
De valójában miért is halogatunk?
Látszólag nem sok értelme van a halogatásnak, hiszen a nap végén úgyis meg kell csinálni, viszont a halogatás alatt feszültséget élünk meg. Egyesek szerint a halogatásnak evolúciós okai vannak. Őseink esetén az egyes napi feladatok elvégzése igen nagy kockázattal járt. Például kimenni, megnézni, hogy kardfogú tigris vagy mamut ólálkodik-e a barlang körül, nem volt kockázatmentes tevékenység. Éppen ezért, őseink esetén az egyén érdeke az volt, hogy bizonyos tevékenységet addig halogasson, amíg valaki más csinálja meg helyette, vagy legalább időt nyerjen.
Ezzel az elmélettel nem tudok vitatkozni, most viszont már más időket élünk és lássuk be, a záró dolgozatom megírása nem egy életveszélyes tevékenység. Éppen ezért úgy gondoltam, kiderítem, mik lehetnek a halogatás hátterében, és legalább addig sem kell a dolgozatommal foglalkozni. 😆
Autoriter, tekintélyelvű szülő
Egyes kutatások azt támasztják alá, hogy főként nők esetén, a halogatások hátterében gyakran áll egy szigorú, tekintélyelvű apa, aki feltétlen engedelmességet várt el a gyerekétől. Ez esetben, gyerekként a „nem csinálom meg”, halogatom nem volt alternatíva, lehetőség. Később felnőttként a halogatást, mint egy kvázi hatalomgyakorlást éljük meg önmagunk felett. Végre eldönthetjük, hogy nem csináljuk meg, vagy legalábbis nem azonnal parancsra hajtjuk végre a feladatokat. A saját tapasztalatom az, hogy nem csak feltétlenül tekintélyelvű szülő tudja kialakítani ezt a mentalitást, hanem más, túl szigorú környezet is. Ilyen lehet a versenysport, a bentlakásos iskola vagy bármely tekintélyelvű közösség.
Ezért halogatok?
Azok, akik a gyermekkorban megtapasztalt túl szigorú környezet miatt halogatnak, a halogatást egy életstratégiaként élik meg. Képesek mindenben halogatni, de legfőképpen azokban a helyzetekben, amikor a feladathoz egy erős külső elvárás párosul. Az életüket általában jellemzi a halogatás, nemcsak tevékenységükben, hanem döntéseik esetén is. Mivel rám általában nem jellemző a halogatás, ezért azt gondolom, ennek a feladatnak a kapcsán, nem ez az oka a halogatásomnak.
Hogyan induljak el, ha ezért halogatok?
Először is fontos, hogy felismerd, hogy a halogatás eredete gyermekkorból jön. A mai nem cselekvésed egy lázadás a régi erőszakkal szemben. Ha ezt felismered, amikor elkezdesz halogatni érdemes tudatosítani, hogy már nem vagy gyerek, itt és most már nem mások miatt, hanem saját érdekedben teszel meg dolgokat. Adj magadnak teret és időt a feladatok elvégzésére, és ne legyél túl szigorú magaddal.
Szeretgessd meg, a benned lévő kisgyereket, aki nagyon nehezen viseli, ha nyomást gyakorolnak rá. Maradj vele kapcsolatban és állapodj meg vele/magaddal egy olyan megvalósításban, amiben ő partnerként részt vesz. Ilyen esetben az tud segíteni, ha valamilyen szórakoztató dologgal kötöd össze a tevékenységet, (TV-nézés közben vasalni) vagy valamivel megajándékozod magadat a feladat elvégzése után.
Ha nehéz a segítség kérés...
Amikor még magunknak sem ismerjük be, hogy számunkra túl nagy a feladat, esetleg nem is értjük pontosan mit kell csinálni, de túl szégyenlősek vagy büszkék vagyunk ahhoz, hogy segítséget kérjünk, akkor könnyen jön a halogatás. Ha túl magasak az elvárásaink magunkkal szemben, ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a környezetünk miként gondolkodik rólunk, akkor könnyen olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy bár nem tudjuk megoldani a feladatot, de nem merünk vagy szégyellünk segítséget kérni. Tapasztalatom szerint ez ritkábban fordul elő nők esetén, de azért a maximalisták könnyen kerülhetnek ilyen helyzetbe.
Ezért halogatok?
Ez a jelenség, főként munkahelyi, iskolai feladatok esetén vagy olyan tevékenységek esetén fordul elő, amikor valamiféle tudás, tapasztalat, ismeret kell a feladat végrehajtásához, megoldásához. Érdemes megkérdezni magunktól, hogy értjük-e pontosan a feladatot, illetve minden ismeretünk, tudásunk meg van-e annak megoldásához? Ha jobban belegondolok, ez már akár az oka is lehet a halogatásomnak. Valójában nem is tudom, miről és milyen módon kell írnom, halvány elképzelésem van csak, de semmi konkrétum. Ezért meg is fogadtam, első lépésként elolvasom a dolgozattal kapcsolatos követelménylistát, hátha az segít, hogy belekezdjek.
Mit tegyek, ha ez az oka a halogatásomnak?
Bizonyosodj meg róla, hogy érted a feladatot. Ha megértetted és úgy érzed, hogy valamilyen készséged, képességed hiányzik a megoldásához, akkor kérj tanácsot, segítséget. Valószínűleg egy apró kis láncszem hiányzik a megoldáshoz, de ha ezt nem ismered fel, akkor hatalmas akadályként élheted ezt meg. Gondoljunk arra, hogy nem szégyen, a nem tudás, senki nem születik úgy, hogy mindent tud. Merjünk bizonytalanok lenni! Még az is kiderülhet, hogy maga a feladat nem lett megfelelően meghatározva és nem velünk van a hiba. Nekem például sokat adott, hogy elolvastam a követelmény listát, mert így már sokkal megfoghatóbbá vált számomra a feladat.
Mindent vagy semmit beállítottságú vagy
Na ez szerintem sokunknak ismerős lesz! Ha már valamit szeretnénk csinálni, akkor ott nagyon magas elvárást támasztunk magunkkal szemben. Ha mondjuk, le akarunk fogyni 10 kilót, akkor a testünk teljes átalakítására koncentrálunk, ami igen nagy kihívás, ahelyett, hogy apró lépésekre bontanánk a feladatot. Ha túl nagy a kitűzött cél, akkor kedvünk sincs belevágni. Szívünk mélyén tudjuk, hogy nem gyorsan fogjuk elérni a vágyott célt, ezért halogatjuk az elkezdést is. Ha ilyenkor nem a végcélra koncentrálunk, hanem apró lépésekre bontjuk a megvalósítást, – kevesebb kalóriát fogyasztunk naponta – akkor elérhetővé, megoldhatóvá válik a feladat.
Ezért halogatok?
Ha a feladat, amit meg kell oldanod, kétségbeesés érzésével (úristen, 10 kiló rohadt sok!!!) tölt el, akkor jó eséllyel túl nagy a feladat, amit kitűztél magad elé. Ennek felismeréseként megfogadtam, hogy nem akarom megírni a dolgozatot kapásból, hanem először megválaszolom azokat a kérdéseket, amiket feltettek nekem a követelménylistában. Kezdésnek ez is jó lesz!
Mit tegyek, ha ez van a háttérben?
Ez a félelem, szinte a legtöbb halogatás hátterében ott áll. A legjobb, amit tehetsz, hogy apró lépésekre bontod a feladatot és azokat próbálod megoldani. Ha túl nagy a feladat, ha beláthatatlan, akkor elveszettnek érezzük magukat. Ha arra gondolok, hogy írnom kell egy záródolgozatot, akkor hirtelen úgy érzem, kedvem sincs nekiülni, mert azt sem tudom, hol kezdjem el. Ha viszont lépésekre bontom a feladatot, akkor már képesnek érzem magam rá. Először is megnézem, mi a követelmény. Majd hosszasan válaszolok a követelménylistában feltett kérdésekre. Aztán megírom az összefoglalót, illetve a zárórészt, és végül megírom a „tölteléket szöveget”, amikkel elegánsan átkötöm a már kész szöveg részeket. Egyenként, egyik feladat sem tűnik nehéznek. 😊
Félelem a sikertől
Ez elég abszurd módon hangzik, de tényleg van egy ilyen a halogatás okai között. Ilyen esetekben azt tanultuk meg, hogy ha jól teljesítünk, akkor saját magunkat hozzuk rosszabb helyzetbe, mivel újabb feladatokat sóznak ránk. Ezzel a jelenséggel sajnos felnőttként is könnyen találkozhatunk: mindenki került már olyan helyzetbe munkahelyen vagy egyéb közösségben, hogy azt tapasztalta, ha hatékonyan, gyorsan megold feladatokat, akkor még több feladatot osztanak rá. Én ezt a halogatást nem is tartom másnak, mint egy túlélési stratégiának, sokszor igen praktikus stratégiának.
Ezért halogatok?
Amennyiben megfigyelhetően bizonyos feladatokhoz kapcsolódik a halogatásod, akkor érdemes átgondolnod, hogy állhat-e ez a háttérben. Ha úgy érzed, nincs értelme sietve elvégezni a feladatot, mert úgyis csak újabbak várnak rád, akkor érthető, hogy nem sietsz annak elvégzésével. Mivel a dolgozat megírását követően, nem kaptam volna újabb feladatokat, az én esetemben biztosan kijelenthető, nem ez állt a háttérben.
Ez esetben mit változtassak?
Először is figyeljük meg, hogy az adott feladattal kapcsolatosan, tényleg fent áll annak lehetősége, hogy további munkákat rántunk magunkra, amennyiben azt gyorsan és hatékonyan elvégezzük. Ha igen, akkor próbáljunk meg a feltételeken változtatni, jelezni a környezetünkben, hogy mitől félünk és nem tudunk addig hatékonyan működni, amíg ez a veszély fent áll. Persze nem minden esetben fog ettől megoldódni a probléma, mert a főnökünk, a társaink nem tudnak vagy akarnak változtatni a helyzeten. Ilyen esetben, ha tudatosítjuk, hogy a feladatok elvégzésének késletetésének mi a „nyeresége” számunkra, (lehet időközben valaki elvégzi helyettünk) akkor legalább a halogatásból adódó feszültségtől meg tudunk szabadulni.
Félelem a kudarctól
Azt nem nehéz elképzelni, hogy a kudarctól való félelem milyen könnyen késztethet minket arra, hogy elodázzunk egy cselekvést. Ha nem érezzük magunkat képesnek arra, hogy jól, sikeresen elvégezzük a feladatunkat, akkor nem vagyunk motiváltak arra, hogy belekezdjünk. Ha félünk a megszégyenüléstől, az alkalmatlanság érzésétől, akkor teljesen érthető védekezési módszer a halogatás.
Ezért halogatok?
Ha a feladathoz kapcsolódóan olyan gondolataid vannak, hogy úgysem fog sikerülni, nem tudom megcsinálni, képtelen vagyok rá, akkor jó eséllyel ez áll a halogatás mögött. Ha félelemmel gondolsz, az esetleges kudarchoz kapcsolódó szégyenre, vagy arra, hogy mások majd mit gondolnak rólad, akkor a kudarc, illetve a hozzá kapcsolódó külső megítélés hat rád bénítóan. Mivel biztos voltam benne, hogy a dolgozatom jó lesz, (az is lett 😆) így nem ez volt a háttérben megbúvó ok.
Mit tegyek ilyen esetben?
Először is higgyél magadban! Itt nyilván önértékelési kérdésről van szó. Ez jó hír, mert már a nevében is benne van, hogy (ÖN)értékelés. Mi ítéljük meg magunkat, így nincs szükségünk senkire, hogy ezt az ítéletet módosítsuk. Ugyanazzal az erővel gondolhatnunk magunkról jót is és rosszat is. Ha ez így van, akkor gondoljunk magunkról jót! Egyszerűen csak kezdjünk el máshogy gondolni magunkra.
Ha rajtakapod magad a negatív gondolatokon, kishitűségen, fordítsd át pozitív előjelűre. Mások megítélésével meg azért nem kell foglalkozni, mert mindig lesznek emberek, akik jókat, míg mások rosszakat gondolnak rólunk. Mindenkinek nem tetszhetünk. Itt pusztán annyi a lényeg, hogy elbírjuk-e azt a gondolatot, hogy nem vagyunk szimpatikusak mindenkinek. Érdemes abba is belegondolni, hogy mi a legrosszabb, ami történhet, ha kudarcot vallunk. Ilyenkor kiderül, hogy itt és most már nem is olyan félelmetes a lehetséges kudarc. Lehet, hogy gyermekként még ijesztő volt a sikertelenség, de felnőttként már valószínűleg elbírunk vele.
Nem szereted magad eléggé
És a végén a halogatás okai közül a személyes kedvenc. 😋 Sokszor olyan dologban halogatunk, ami rólunk szól. Például halomban állnak előttünk az elolvasatlan könyvek, nem jutunk el uszodába, edzésre, nem hívjuk fel a barátainkat stb. Ezekben a helyzetekben, nem szeretjük magunkat eléggé. Nincs engedélyünk arra, hogy jól érezzük magunkat és időt, energiát szánjunk magunkra. Nem engedjük meg magunknak, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, ami rólunk szól. Vállalkozónőknél gyakran tapasztalom ezt. Ők gyakran a vállalkozásukkal kapcsolatos tevékenységeket halogatnak. Ilyenkor, gyakorlatilag maguk igényét szorítják háttérbe, általában a család érdekében.
Ezért halogatok?
Ha azt veszed észre, hogy olyan dolgot halogatsz, amit ráadásul szeretsz is, rólad is szól, vagy tényleg a te érdekedet szolgálja, akkor jó eséllyel ez áll a háttérben. Azt hiszem, azért az én esetemben nem erről volt szó. Nem érzem úgy, hogy a dolgozatom megírása, annyira rólam szólna és nekem nyújtana élvezetet. 😁
Ez esetben hogyan változtassak?
Szeresd magad! Jaj, de utálom mikor ilyeneket mondanak! Pedig igaz! Tényleg az segít, ha megtanulod értékelni és szeretni magadat annyira, hogy megenged magadnak, hogy fontos légy. Ha a vágyaid, igényeid, terveid,elég fontossá válnak magad számára, akkor hidd el a környezeted is elfogja azt fogadni. Abban halogatni, ami nekünk jó, magunkkal szemben elkövetett bűn.
Te miért halogatsz? Mire jó a halogatás? Nekem például segített megírni ezt a posztot! 😁
Ahhoz, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott életet tudj élni, fontos, hogy felismerd a téged gátló belső tényezőidet és megszabadulj tőlük. Ha úgy érzed egyedül nem tudsz megbirkózni az elakadásaiddal, fordulj hozzám bizalommal!
Neked is ismerősek a fenti problémák? Szívesen változtatnál is rajtuk, de szeretnél a saját ütemedben haladni, és mindezt pénztárcabarát módon az otthonod kényelméből? Akkor ne habozz!
A Tudatos Megújulás Programot neked készítettem.
Amennyiben lenne kérdésed a cikkel vagy a programmal kapcsolatosan, a Facebookon és az Instagram-oldalamon is elérsz.
Ha pedig tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal és másokkal!
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.